A felvetődő kérdéseket tanácskozással és imával tárgyaljuk meg. — A harctéren bátorságra is szükség van, s a harc kockázattal is jár. Ne érezzék a munkások minduntalan, hogy a legfőbb testülettől kell utasítást kapniuk. Tegyék meg tőlük telhetően a legjobbat minden körülmény között, tanácskozzanak együttesen, forduljanak Istenhez komoly imában bölcsességért. Az igyekezetben legyen egység (Letter, 1887, 14.).

Gyakori tanácskozások. — Az üzenet hirdetésével kapcsolatosan a nagyvárosokban különféle munkákat kell végeznünk, különböző tehetségű emberek által. Isten munkatársainak arra kell törekedniük, hogy egymással összhangban dolgozzanak. Tanácskozzanak gyakran, komolyan, teljes szívvel munkálkodjanak együtt. De mindannyian Jézusra tekintsenek fel vezetésért, ne csupán emberektől várják az irányítást (Testimonies, 9., 1909, 109. o.).

Testvér testvérrel tanácskozzon. — Helyes, ha testvér a testvérrel tanácskozik. Kiváltságunk, hogy miután tanácskoztunk, imában boruljunk le az Úr előtt, s könyörögjünk mennyei bölcsességért és tanácsért. Azonban sajnos nagy hiba, ha emberi hang az irányító hatalom (Letter, 1907, 186.).

A fogyatékosságok felszínre kerülnek. — A munkások állandóan tanácskozzanak, senki se tűnjön ki azzal, hogy független megítélésére hagyatkozik és saját elgondolása szerint dolgozik, kivéve, ha saját költségére dolgozik… Isten megmutatta nekem, hogy a mű vezetését nem szabad tapasztalatlan kezekre bíznunk. Akik nem szereztek kellő tapasztalatot, azokra nem bízhatók felelősségek, még ha annak hordozására képeseknek tartják is magukat. A testvéreik felismerhetik a hibákat ott is, ahol az illetők csak tökélyt látnak (Review and Herald, 1885. XII. 8.).

A lelkészek szakítsanak időt az imádkozásra. — Szükségét érzem, hogy felhívjam népünk figyelmét: tegyen meg mindent a lelkek megmentése érdekében. Hitünknek növekednie kell. Gyülekezeteink tagjai imádkozzanak azokért, akik az evangéliumot hirdetik. A lelkészek is vegyenek erőt, hogy önmagukért és Isten népéért imádkozzanak, akiket szolgálniuk kell (Letter, 1903, 49.).

Az imaórák bátorítsanak. — Mint munkások keressük együttesen az Urat. Önmagunktól mit sem tehetünk, de Krisztus által mindenre képesek vagyunk. Isten szándéka az, hogy egymás számára segítséget és áldást jelentsünk, s hogy erősek legyünk az Úrban és az Ő hatalmas erejében… Isten él és uralkodik, s Ő mindenben segítségünkre lehet. Kiváltságunk, hogy mindenkor erőt és bátorítást merítsünk áldott ígéretéből: „Elég néked az én kegyelmem!” (Historical Sketches, 1886, 129. o.).