Félreeső helyek. — Terveinkben, amelyek a mű kiterjesztését szolgálják, nemcsak a városokra kell gondolnunk, sőt jóval azokon túl kell mennünk. A félreeső helyeken sok-sok család él, amelyeket fel kell keresnünk, hogy megtudjuk, vajon értik-e azt a munkát, amit Jézus végez népéért.

A főútvonalakon élőket sem szabad elhanyagolnunk, de nem szabad a távol eső vidékeket sem. Mikor helyről helyre utazunk, s magunk mögött hagyjuk a házakat, kérdezzük meg gyakran magunktól: „Vajon az itt élő emberek hallották-e már az üzenetet? Vajon Isten Igéjének igazsága hallhatóvá vált-e számukra? Vajon tudják-e, hogy minden testnek vége elérkezett, s hogy Isten ítéletei mielőbb lesújtanak e Földre? Vajon tudatában vannak-e annak, hogy minden egyes lélek megváltásáért Isten végtelen árat fizetett?” Mialatt e dolgokon elmélkedem, feltör szívem mélyéről a vágy: látni szeretném, hogy az igazságot teljes egyszerűségében tárjuk az emberek elé, mind a főútvonalak mentén, mind a nagy központoktól távol eső vidékeken. Kiváltságunk ez nekünk, hogy felkeressük őket, Isten üzenetét megismertetni velük, szeretetét, amellyel lelkük üdvösségéről gondoskodott.

Ebben a munkában mind a főútvonalakon, mind az ösvényeken komoly nehézségekkel állunk szemben, amelyeket le kell győznünk. Az emberekért munkálkodó követ pedig ne féljen és ne csüggedjen, mert Isten a segítője, s mindig segítője is marad; Ő nyitotta meg az utakat szolgái előtt (Manuscript, 1909, 15.).

Felhívás nagyobb arányú tervezésre. — Tervezéseinkben általában túlságosan kicsinyesek vagyunk. Szélesebb látókörre szorulunk. Isten azt akarja, hogy érette végzett munkánkban az igazság és az életszentség elveit megvalósítsuk. Munkájának előre kell törnie a nagyvárosokban, a kisvárosokban és a falvakban.

Ki kell emelkednünk kicsinyességünkből, s szélesebb terveket kell készítenünk. Közel kell kerülnünk azokhoz, akik közöttünk élnek, s azokhoz is, akik a messze távolban (Manuscript, 1907, 87.).

Mit sem ígérő területek. — Munkaterületünket ki kell terjesztenünk. Az evangélium üzenetének a világ minden részébe el kell jutnia. A legkevésbé kecsegtető területeken is komolyan, határozottan kell dolgoznunk. Isten fiainak, akik komolyak, őszinték és önzetlenek, fel kell használniuk minden tudásukat, hogy ezt a fontos művet igazgassák (Manuscript, 1899, 141.).

Vidékiek könnyebben hozzáférhetők. — A vidékeken élő emberekhez általában könnyebben közel kerülhetünk, mint azokhoz, akik a sűrűn lakott városokban élnek. Itt, a természet szépségei közepette könnyebben alakul ki a keresztény jellem, mint a nagyvárosok gonoszságának forgatagában. Ha az igazság gyökeret ver az egyszerű emberek szívében, s ha Isten Lelke munkálkodik értelmi világukon, ha rábírja őket, hogy a hirdetett Igének eleget tegyenek, akkor többen fognak csatlakozni, hogy támogassák Isten ügyét anyagi javaikkal és munkájukkal (Manuscript, 1908, 85.).

Minden rétegnek. — Krisztus munkálkodásáról ezt olvashatjuk: „Széjjeljárt a városokban és a falvakban, tanított zsinagógáikban, prédikálván Isten országának evangéliumát, s meggyógyítván minden betegséget a nép között.” Éppen ilyen munkát kell végeznünk városainkban és falvainkban, a főutakon és az ösvényeken. A harmadik angyal üzenetét mindenkihez el kell juttatnunk (Manuscript, 1908, 7.).

Hangozzék a felhívás új helyeken. — Üdvözítőnk munkája az volt, hogy figyelmeztesse a városokat, és üzenetvivőket küldjön a városokból olyan helyekre, ahol még nem fénylett a világosság, s új helyeken tűzzék ki az igazság zászlaját… Azt a világosságot kaptam, hogy ne zsúfoljanak össze mindent egy helyre, hanem keressük a távol eső kerületekben is az alkalmas helyeket, és dolgozzunk új területeken. Így kerülhetünk közel az emberekhez és így térhetnek meg azok, akik még eddig mit sem tudnak az időszerű, drága üzenetről. Az utolsó felhívás éppen olyan fontos, s tartsuk fontosnak az üzenet terjesztését az új, ismeretlen helyeken éppúgy, mint hazánkban. Ezt hallottam olyan helységeket illetően, ahova az üzenetet még nem juttattuk el. Az igazság magvait az eddig még megműveletlen központokban is hirdetnünk kell. Ez majd éleszti a missziólelkületet, ha új helyeken dolgozunk. Az önzés, amely szerint nagy gyülekezeteket tartsunk együtt, nem az Úr akarata és terve. Nyissatok meg minden lehető új helyet, kezdjétek meg a nevelés munkáját olyan környéken is, ahol még nem hallották az igazság üzenetét.

Miért munkálkodott Üdvözítőnk, hogy a távol eső helyeken is vesse az igazság magvait? Miért csak lassan távozott azokból a falvakból, ahol az Írások feltárása által világosságot közvetített? Azért, mert ott egy világ figyelt fel Őrá, s mert ott éltek olyan lelkek, akik később elfogadták az addig nem ismert igazságot. Krisztus lassan járt-kelt, feltárta az Írást egyszerűen, olyan elmék előtt, akik készek voltak befogadni az igazságot (Letter, 1908, 318.).

A kisebb városokban egyidejűleg többféle munkát végezzünk. — Amíg ezen a területen sátortáborozásokat tarthatunk, két-három bibliaórát is tartsunk egyidejűleg több helyen. Van időszak, amikor az összejövetelek nem tarthatók meg, de az olyan hónapokban, amikor a sátorok jól használhatók, akkor ne ragaszkodjunk előadás-soroza-tainkhoz a nagyvárosokban. Az intő üzenetet minden helyen hirdetnünk kell (Manuscript, 1902, 105.).