Énekkar és gyülekezeti ének. — Az előadás-sorozatokon az énekkar kiválasztott tagjai vegyenek részt az énekszolgálatban. Az énekeket hangszerek kísérjék. A hangszeres zenének adjunk helyet. Az istentiszteletnek ezt a részét gondosan vezessük, mert Isten dicsőítése az énekekben.

Ne csak szólisták énekeljenek. Amennyire lehetséges, az egész gyülekezet énekeljen (Testimonies, 9., 1909, 144. o.).

Igyekezzünk megközelíteni a mennyei karok összhangját. — A zene Isten tiszteletének egyik formája a mennyben. Dicsérő énekeinkben törekedjünk arra, hogy amennyire csak lehetséges, megközelítsük a mennyei énekkarok összhangját. Gyakran okoznak fájdalmat a kiműveletlen, éles, magas hangok, amelyek valóban visítozva adják elő valamelyik dicsérő ének szent szavait. Mennyire helytelen, mennyire nem Isten ünnepélyes tiszteletére valók ezek az éles, fülsiketítő hangok. Csak fülemet szeretném befogni, vagy menekülni arról a helyről. Örülök, ha egy ilyen kínos énekszám véget ér.

Akik az éneket avatják az istentiszteletnek egyik részéül, olyan énekeket s hozzávaló zenét válasszanak, amit az alkalom megkíván, ne gyászénekeket, hanem vidító, de ünnepélyes dallamokat. A hangot lehet és kell szabályozni, lágyítani, alkalmassá tenni (The Signs of the Times, 1882. VI. 22.).

Szívvel és értelemmel. — Láttam, hogy mindenkinek lélekkel és értelemmel kell énekelni. Istennek nem tetszik a rossz kiejtés és a hangzavar. Isten népe minél jobban megközelíti a tökéletesen hangzó éneklést, annál jobban dicsőíti Őt, áldásban részesül az egész gyülekezet, a hitetleneket pedig jóra befolyásolja (Testimonies, 1., 1857, 146. o.).

Lélek és értelem nélkül. — Sokan szép énekeket énekelnek az összejöveteleken arról, hogy mit fognak tenni, s arról, hogy mit akarnak tenni; azonban mégsem élnek e szerint – nem énekelnek lélekkel és értelemmel. Áll ez Isten Igéjének tanulmányozására is. Vannak akik nem merítenek belőle áldást, mert nem valósítják meg azt gyakorlati életükben (Review and Herald, 1892. IX. 27.).