A lelkész: Isten szócsöve. — Aki vállalkozik arra, hogy Isten szócsöve legyen, tartsa igen fontosnak, hogy az igazságot tőle telhetően illendően és értelmesen tárja fel, és az igazság előadása folytán erejéből semmit se veszítsen. Akik csak csekélységnek tartják, ha tökéletlen kiejtéssel, kifejezésekkel beszélnek, szégyent hoznak Istenre (Manuscript, 1898, 107.).

Fontos a tiszta beszéd. — Az a képesség, hogy érthetően, világosan, folyékonyan beszéljünk, minden munkánál elengedhetetlen. Ez a képesség elengedhetetlen kelléke mindazoknak, akik lelkészek, evangélisták, bibliamunkások vagy könyvevangélisták akarnak lenni. Akik a munkának erre az ágazataira készülnek, meg kell tanulniuk hangjukat helyesen használniuk. Ha az embereknek az igazságról beszélünk, tegyünk határozottan jó benyomást. Nem szabad ártanunk az igazságnak fogyatékos kiejtésünkkel, kifejezéseinkkel (Testimonies, 6., 1900, 380. o.).

Beszéljünk világosan, jól hangsúlyozva. — Minden munkást – akár szószékről beszél, akár bibliaórákat tart – meg kell tanítanunk világosan, kifejezően beszélni (Letter, 1903, 200.).

A bibliaolvasó hangja legyen lágy, dallamos. — Aki a gyülekezetben vagy a családok körében bibliaórákat tart, olvasson lágy, dallamos hangon, hogy hallgatóit lebilincselje (Testimonies, 6., 1900, 381. o.).

Meggyőzően és hatásosan. — A helyes olvasás tudománya és a kellő hangsúlyozás nagy érték. Nem számít, hogy egyéb tekintetben mennyi tudást halmoztál fel, ha nem művelted hangodat és beszédmodorodat annak érdekében, hogy érthetően és értelmesen beszélj és olvass; e nélkül minden tudásod szinte hiábavaló, mert hangod kiművelése nélkül nem közölheted ügyesen és világosan azt, amit tanultál.

Meggyőzően és hatásosan előadni, amit kívánunk, különösen értékes azok számára, akik Isten művében munkálkodnak. Minél érthetőbben adod elő az igazság Igéit, annál jobban hatnak szavaid hallgatóidra. Az Úr igazságának feltárása a kellő modorban, megér minden fáradtságot. A Mester szolgálatára készülő tanulók eltökélten igyekezzenek elsajátítani a tökéletes, erőteljes és hatásos előadásmódot, hogy amikor másokkal vagy nyilvános szolgálatukban az igazságról beszélnek, a mennyei eredetű igazságokat kellőképpen tárhassák fel (Manuscript, 1902, 131.).

Az előadó hangja befolyásolja a döntést. — Sokan lerombolják azt az ünnepélyes benyomást, amelyet hallgatóikra gyakoroltak, mert a lehető leghangosabban beszélnek, szinte kiabálják, visítják az igazságot. Ha így adják elő, az igazság sokat veszít vonzerejéből, hatásából és ünnepélyességéből. Azonban ha a helyes hangot ütjük meg, ha ünnepélyesen komoly – ha megindító –, akkor sokkal jobb hatást kelt. Ilyen hangon tanította Krisztus is tanítványait. Ünnepélyes komolysággal hatott rájuk; meghatóan, megindítóan beszélt. De a hangos kiáltozás mit eredményez? Nem nyújt az embereknek magasztosabb képet az igazságról, sőt nem is tesz rájuk mélyebb hatást. Csak kellemetlen érzést kelt a hallgatókban, s a szónok beszélőszerveit kimeríti. A hangszínnek igenis hatása van a hallgatóságra, a szívre (Testimonies, 2., 1871, 615. o.).

A beszélőszervek helyes használata. — Szenteljünk figyelmet és képezzük a beszélőszerveket. Helyes használat által erősbödnek, helytelen használattal gyengülnek. Kimerítők a hosszú prédikációk, ha gyakran ismétlődik, nemcsak a beszélőszerveknek árt, hanem az egész idegrendszert túlfeszíti. Az ezernyi húrból álló érzékeny hárfa elkopik, javíthatatlanná válik: dallam helyett hangzavar keletkezik.

Fontos minden előadó számára, hogy beszélőszerveit eddze és egészséges állapotban tartsa, hogy az élet Igéit szólhassa a népnek. Értsen mindenki ahhoz, hogyan használhatja a leghatásosabban Istentől kapott képességeit, s amit megtanult, azt hogyan valósíthatja meg a gyakorlatban is. A gyors beszéd sokat ront az előadáson, mert a szavak nem válnak annyira világossá, határozottá, mintha megfontoltan beszélne, ha időt adna hallgatóinak, hogy minden szó értelmét felfoghassák.

Isten drága adománya a hang – hatalom a jóra. Az Úr azt akarja, hogy szolgái megőrizzék szépségét. A hangot művelnünk kell, dallamosságát ápoljuk, hogy kellemesen hasson a fülre, és hatást gyakoroljon a szívre.

Az Úr elvárja emberi ügyvivőitől, hogy beszédüket ne az indulat uralja, hanem hogy nyugodtan, lassan beszéljenek. Engedjék, hogy a Szentlélek tegye hatásossá az igazságot. Sose gondold, hogy ha egészen a szenvedélyességig felcsigázod magad, ha indulat fűti szavaidat, ha érzelmeid elragadnak és természetellenes magas hangon beszélsz, ne gondold, hogy ezzel Istennek rajtad nyugvó nagy erejéről teszel bizonyságot.

Befolyásodnak messze hatónak kell lennie, beszédtehetségedet értelmed irányítsa. Ha megfeszíted beszélőszerveidet, a hanglejtés, a hangváltoztatás lehetetlenné válik. Hajlamodat a gyors beszédre határozottan le kell győznöd. Isten elvárja emberi eszközeitől, hogy teljes szolgálatukat Neki szenteljék. Az emberi ügyvivőre bízott összes tehetségeket ápolni és értékelni kell; s használja fel a menny drága adományaként. Az aratás mezején az aratók Istennek elhívott ügyvivői, vezetékek, akik által mennyei világosságot közvetíthet. Bármelyik, Istentől kapott képességünk gondatlan, hanyag felhasználása annyira csökkenti eredményességüket, hogy a felmerülő szükség esetén, amikor a legtöbb jót tehetnék, annyira gyengék, betegesek és bénák, hogy csak igen keveset végezhetnek (Special Testimonies, A/7., 1874, 9–11.).

A hang művelése fontos a lelkészeknek. — Tanintézeteink tanítói ne tűrjék meg, hogy a tanulók magatartása ügyetlen, félszeg legyen. Ne tűrjék a félszeg mozdulatokat, a hadonászást, a nehézkes olvasást, a rossz kiejtést vagy rossz hangsúlyozást. Minden tanuló számára legyen kötelező a tökéletes beszéd és hanghordozás elsajátítása. Gondatlanság és rossz képzés következtében gyakran olyan szokásokat vesznek fel, amelyek a lelkész munkáját akadályozzák, még akkor is, ha egyébként képzettek és tehetségesek. A tanuló ébredjen tudatára, hogy hatalmában van tehetségét igyekezettel párosítani: így válik férfiúvá. Szellemi és testi erői, amelyekkel Isten megáldotta, művelés és fáradságos munka árán képesítik arra, hogy embertársai áldására váljék (Manuscript, 1886, 22.).

Hangképzés. — A testkultúrában fontos szerep jut a hangképzésnek, mert tágítja és erősíti a tüdőt; így betegségtől mentesít. Azért, hogy a felolvasás és a beszéd tökéletességét biztosítsuk, ügyeljünk arra, hogy a lélegzéskor a hasizmok is működjenek, s a légzőszerveket semmi ne gátolja. A hasizmokat feszítsük, ne a torkot. Így megelőzhető a torok és a tüdő megterhelése, s komoly betegségek. Nagy gondot fordítsunk az érthető kiejtésre, a helyes hanghordozásra, és az előadás ne legyen túl nyers (Education, 1903, 199. o.).

Beszélj olyan könnyen ezrekhez, mint tízhez. — Ha torokból beszélünk, ha a felső beszélőszervekből adjuk a hangot, egész idő alatt izgatjuk és ingereljük, nem őrizhetjük meg s nem is fejleszthetjük ezeknek a szerveknek egészségét és hatásosságát. Mély lélegzetet kell venned, hogy dolgozzanak a hasizmok. A tüdő csak vezetékként szerepeljen, de ne végeztesd vele a munkát. Ha szavad jó mélyről jön, mozgatja a hasizmokat, akkor ezrekhez olyan könnyen fogsz beszélni, mint tíz emberhez (Testimonies, 2., 1871, 616. o.).

Ügyelj a helyes légzésre. — A lelkészek álljanak egyenesen, beszéljenek lassan, határozottan és érthetően; tanulják meg a helyes légzést. Ha ezt az egyszerű szabályt betartják, s ha egyébként az egészség törvé-nyeit is, jobban megőrizhetik életüket és hosszabb ideig szolgálhatnak. A mellkas kitágul, és az előadónak nem kell berekednie még hosszabb előadás alatt sem. A lelkészek, ha óvatosak, még a tüdőbajra való hajlamot is leküzdhetik (Testimonies, 4., 1880, 404. o.).

Lassú, nyugodt beszéd. — Fiatal koromban túl hangosan beszéltem. Az Úr megmutatta nekem, hogy nem tehetek jó benyomást így az emberekre, ha beszédem természetellenesen hangos. Majd elém tárta Krisztus beszédmodorát: hangja édesen dallamos volt. Hangja lassan, nyugodt modorban a hallgatók szívéhez szállt, átjárta lelküket, és képesek voltak felfogni a hallottakat, mielőtt következő mondata felhangzott. Sokan láthatóan azt gondolják, hogy versenyt kell futniuk, mert egyébként elvesztik a sugallatot, s a hallgatóság az ihletet. Ha ez az ihlet, akkor csak veszítsék el; minél előbb, annál jobb (Manuscript, 1890, 19.).