A kifogásolt dolgok megbeszélését hagyd későbbre. — Nagyon bölcsen kell eljárnunk, amikor olyan igazságról beszélünk, amely ellenkezik az emberek véleményével és életmódjával. Pál a próféciákról beszélt, ha zsidó hallgatóság előtt állt: lépésről lépésre vezette őket, majd később feltárta előttük Krisztust, az igaz Messiást.

Isten megmutatta nekem, hogy lelkészeink túl gyorsan akarnak előrehaladni, s előadásaikon túl korán beszélnek hitünk leginkább kifogásolt tételeiről. Vannak igazságok, amelyek nem annyira súlyos kérdéseket érintenek, ezeket kell szívükbe-lelkükbe vésnünk heteken keresztül, mielőtt a szombat és a halhatatlanság kérdését tárgyalnánk. Így megnyered az emberek bizalmát, mert olyan embernek ismernek el, akinek világos, erős érvei vannak, s elhiszik, hogy érted az Írásokat. Ha az emberek bizalmát sikerül megnyerned, akkor eljön az ideje, hogy nyilvánosan tárgyaljad a szombat és a halhatatlanság kérdéseit.

Azonban akik nem eléggé bölcsek, túl korán veszik elő ezeket a kérdéseket, így bezárják az emberek fülét, pedig több óvatossággal, több hittel, bölcsességgel és alkalmazkodással végigvezethették volna őket lépésről lépésre a próféciák fontos eseményein, sőt még olyan gyakorlati tárgyakkal is foglalkozhattak volna, mint Krisztus tanításai (Letter, 1886, 48.).

A nagy csalások közül. — A csalás minden fajtája terjeng. Isten Igéjének legvilágosabb igazságait ember alkotta elméletek tömege borítja. Halálos tévedéseket tárnak az emberek elé mint igazságot, amely előtt meg kell hajolniuk. Az egyszerű, igaz istenfélelmet betemetik a hagyományok.

A lélek természetes halhatatlanságának tana olyan tévedés, amellyel az ellenség csalja meg az embert. Ez a tévtan majdnem egyetemes.

Ez az egyik hazugság, amelyet az ellenség zsinagógája koholt, Babilon egyik mérgezett itala. „Mert az ő paráznaságának haragborából ivott valamennyi nép, és a földnek királyai ővele paráználkodtak, és a földnek kalmárai az ő dobzódásának erejéből meggazdagodtak. És hallék más szózatot a mennyből, amely ezt mondja vala: »Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból«” (Jel 18:3–4) (Review and Herald, 1897. III. 16.).

Hangsúlyozd: életünk csak Jézus által van. — Hogy a lélek nem halhatatlan, szintén óvatosan kell tárgyalnunk. El kell kerülnünk a bevezetéssel a vitát, ami elzárja az utat az igazság további feltárása elől.

Nagy bölcsesség kell az emberekhez közeledéshez, s ahhoz is, hogy számot adjunk a bennünk élő reménységről. Mi is az a reménység, amelyről számot kell adnunk? Az örök élet reménysége Jézus Krisztus által. Túl sokat időzöl különleges eszméknél, tantételeknél, a hitetlenek szíve pedig kemény marad. Ha megkísérled, hogy hatást gyakorolj rá olyan, mintha hideg vasat akarnál formálni.

Állandóan bölcsességre van szükségünk. Tudnunk kell, hogy mikor beszéljünk, és mikor hallgassunk. Azonban mindenkor tökéletes biztonsággal beszélhetünk az örök élet reménységéről! S ha a szív meglágyul, és Jézus szeretetétől árad, kérdése így hangzik majd: „Uram, mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek?” (Letter, 1890, 12.).

Bölcsesség szükséges a sorsdöntő igazságok előadásához. — Növekedésünk új területeken általában lassú volt, éppen a hetedik nap, a szombat miatt. Kereszt áll minden egyes ember útjába, aki elfogadja az igazságot.

Vannak más igazságok is, például hogy a lélek nem halhatatlan, vagy hogy Krisztus személyesen jön el az ég felhőiben Földünkre igen hamar. Ezeket nem annyira kifogásolják, mint a szombatot. Néhányan lelkiismeretesen elfogadják az igazságot, mert szeretnek az engedelmesség útján járni, Isten parancsolatainak ösvényén. De hitünknek ezek a kifogásolt részei sok lélek előtt elzárják az utat, azok előtt, akik nem akarnak a világtól különböző és elkülönült emberekké válni. Ezért nagy bölcsességet igényel az emberek elé tárni az igazságot. Világosan meg kell határoznunk a célokat missziós tevékenységünknek legelején. Ha a tervek és a módszerek lényegükben különböztek volna az eddigiektől, sokkal jobb eredményeket érhettünk volna el, mégha több anyagi ráfordítással is jártak volna (Letter, 1887, 15.).

Tedd le a harci fegyverzetet. — Néhány lelkész ha hitetlen, előítélettel telt hallgatóság előtt áll, kész arra, hogy éppen a lélek halandóságáról tartson előadást. Erre a hallgatók nincsenek felkészítve; csak előítéletüket növeli és ellenkezésüket váltja ki. Így a jó benyomások, amelyeket nyerhettek volna, ha a munkás bölcsebben jár el, mind szertefoszlanak. A hallgatók megerősödnek hitetlenségükben. Szíveket nyerhettünk volna meg, ha magunkra öltöttük volna a harci fegyverzetet. Kemény ételt tettünk eléjük, a lelkek pedig, akiket megnyerhettünk volna, csak mélyebbre kerültek, mint voltak.

Le kell vetnünk a harci fegyverzetet, a vitatkozó lelkületet. Ha hasonlatosak akarunk lenni Krisztushoz, olyanoknak kell elfogadnunk az embereket, amilyenek, amilyen állapotban vannak (Manuscript, 1898, 104.).

A tökéletes megértés sorsdöntő fontosságú. — Fontos, hogy napjainkban tökéletesen megértsük azt, ami „meg van írva” a holtak állapotáról. Isten Igéje kijelenti, hogy a halottak semmit sem tudnak, megszűntek gyűlölni és szeretni egyaránt. A mi tekintélyünk a prófécia biztos szava. Ha az Írást nem értjük tökéletesen, amikor Sátán csodatevő ereje megnyilvánul világunkban, akkor könnyen megtévedhetünk, és Isten művének tekinthetjük, hiszen Isten Igéje kijelenti, hogy ha lehetséges volna, megtévesztené még a választottakat is. Csakis ha meggyökereztünk és megalapozódtunk az igazságban, akkor nem söpörhetnek el bennünket Sátán csalárdságai. Ragaszkodnunk kell Bibliánkhoz. Ha Sátán elhitetheti veled, hogy vannak a Bibliában nem ihletett szövegek is, akkor már behálózza a lelkedet. Éppen a legfontosabb időpontban nem lesz biztonságunk, biztosítékunk, amikor legjobban kellene tudnunk, hogy mi az igazság (Review and Herald, 1888. XII. 18.).