Mindig Jézus Krisztus legyen a középpontban. — A hármas angyali üzenet felszólít, hogy a szombatot, a negyedik parancsolatot hirdessük, ezt az igazságot tárjuk a világ elé. Azonban a központi vonzerőt: Jézus Krisztust nem szabad kihagynunk a hármas angyali üzenetből…

A bűnösnek mindenkor a Golgotára kell tekintenie; el kell fogadnia igazságos életét, hinnie kell kegyelmében. Az igazságért munkálkodóknak Krisztus életszentségét kell feltárniuk (Review and Herald, 1894. III. 20.).

Krisztust magasztald! — A megfeszített, feltámadott, mennybement Krisztus és az eljövendő Krisztus lágyítsa és töltse be az evangélium szolgájának elméjét, hogy az embereknek ezeket az igazságokat tárja fel szeretettel és mélységes komolysággal. Így a lelkész eltűnik szemük elől, Jézus pedig láthatóvá válik.

Magasztald Jézust te, a nép tanítója, magasztaljad Őt beszédedben, énekedben és imádban. Törekedjél rá minden erőddel, hogy a zilált, veszendő, elvadult lelkeket Isten Bárányához vezesd. Magasztald a feltámadott Üdvözítőt, mondjad a hallgatóknak, hogy jöjjenek Hozzá, aki úgy szeretett bennünket, hogy Önmagát adta érettünk. Minden prédikációdnak súlypontja az üdvösség örömhíre legyen, sőt minden énekednek tárgya is. Minden könyörgésedben ezt tárjad Isten elé. Semmi olyant ne szőj a prédikációdba, ami Krisztust „pótolná” – aki Istennek Bölcsessége és hatalma. Az élet Igéjét tárd fel, Jézust tárd az emberek elé mint a megtérők reménységét, minden hívőnek erősségét. Tárd fel a békesség útját a megfáradtaknak és a csüggedőknek, mutasd be az Üdvözítő kegyelmét és tökéletességét (Gospel Workers, 1915, 159–160. o.).

Minden előadás tárgya. — Sokkal többen vágyakoznak megismerni Krisztust s a hozzá vezető utat, mint gondolnánk. Akik az utolsó kegyelmi üzenetet hirdetik, gondoljanak arra, hogy Krisztust kell magasztalniuk, a bűnösök menedékét. Néhány lelkész azt feltételezi, hogy nem szükséges a megtérésről és a hitről prédikálni; más dolgokról kell beszélni az érdeklődés biztosításáért, s természetesnek tartja, hogy hallgatói ismerik az evangéliumot. Azonban a legtöbb ember az üdvterv tekintetében teljesen tudatlan, és több tanításra szorul ebben a legfontosabb kérdésben.

Az elméleti előadások fontosak, hogy az emberek felismerjék az igazság láncának egymásba fonódó szemeit mint tökéletes egészet; de egyetlen olyan előadást se tartsunk, amelyben nem tárjuk fel Krisztust, a megfeszítettet, az evangélium fundamentumát. Lelkészeink sokkal több ember szívét nyernék meg, ha többet foglalkoznának a gyakorlati életszentséggel, az istenfélelemmel (Gospel Workers, 1915, 158–159. o.).

Tapasztalásból prédikáljuk Krisztust. — Minden igehirdető tartsa kötelességének, hogy Krisztust prédikálja, teljességében. Ha Krisztus életszentségének ingyen ajándékát nem tárják fel, akkor a prédikációkszárazak és élettelenek lesznek, nem szolgálnak lelki táplálékul a hallgatóknak. Pál mondotta: „Az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcsességnek hitető beszédiben állott, hanem léleknek és erőnek megmutatásában” (1Kor 2:4). Az evangélium valódi lelki táplálékul szolgál. Mindennek Jézus az élő központja. Minden igehirdetésedbe foglald bele Krisztust. Foglalkozz Jézus Krisztus drága voltával, kegyelmével és dicsőségével, míg kirajzolódik bennetek Krisztus, a dicsőségnek reménysége.

Gyűjtsük tehát össze, amit Krisztusból saját tapasztalataink alapján megértettünk, s tárjuk fel azt mások előtt mint csillogó, fénylő drágaköveket. Így vonzódik majd a bűnös hozzá, akit az Írás nekünk mint tízezer közül is kitetszőt mutat be, s mint aki mindenestől kedves. A Golgota keresztje a záloga a mi örök életünknek. A Krisztusba vetett hit mindennek foglalatja az őszinte hívő számára. Jézus érdemei törlik el a törvényszegéseket, s öltöztetnek bennünket az életszentség mennyei szövőszéken készült öltönyébe. Isten elénk tárja az élet koronáját, amelyet a harc végén tiszteletdíjként nyújt nekünk. Ezeket a drága igazságokat tárjuk fel élő valóságokként (Review and Herald, 1895. III. 19.).

Előadásaink tárgyai. — A bűneinkért megfeszített Krisztus, a halottaiból feltámadott Krisztus, aki közbenjárónk az Atyánál, Ő legyen beszédünk tárgya. Ezzel szorosan összefügg a Szentlélek tisztsége, akit isteni hatalommal és adományokkal küldött az Atya hozzánk Krisztus helyetteseként (Letter, 1895, 86.).

Krisztus örök létezése, második eljövetele dicsőségben és hatalommal, személyes méltósága, szent törvényének magasztalása mind-mind olyan témák, amelyekkel foglalkozhatunk egyszerűen, de hatalommal (Letter, 1895, 83.).

Megerősített üzenet. — Bátorító üzenetet hirdess határozott hangon. Magasztald Őt, a Golgota Férfiát, mind jobban és jobban. Krisztus keresztjének dicsőítésében rejlik az erő…

Krisztust kell prédikálnunk, nem vitatkozva, hanem a hitet erősítve. Foglalj állást, kerülve minden vitatkozást. Hangod sose legyen bizonytalan. Az élő Istennek Igéje: hitünk talapzata. Gyűjtsd össze a Krisztus engesztelését, jóvátételét bizonyító összes kijelentéseket. Ezt a világ bűneiért vállalta. Mutasd ki a jóvátétel szükséges voltát. Mondd meg az embereknek, hogy üdvözülhetnek, ha megbánják bűneiket, és visszatérnek Istenhez és törvényéhez. Gyűjts össze minden bizonyítékot, minden megerősítést, ami az evangéliumot az üdvösség örömhírévé teszi mindazok számára, akik elfogadják és hisznek Krisztusban mint személyes Üdvözítőjükben (Letter, 1905, 84.).

Káin áldozatához hasonló prédikációk. — Lelkészeink közül többen csak prédikálnak, tárgyukat érvelések által tárják fel, de alig említik az Üdvözítő megmentő erejét. Bizonyságtételükből hiányzott Krisztus megmentő vére. Áldoztuk hasonlított Káin áldozatához. Az Úrnak a föld termését hozta, amely Isten színe előtt magában véve elfogadható gyümölcs volt. A gyümölcs tényleg igen jó volt, de az áldozat lényege – a megöletett Bárány vére, amely Krisztus vérét helyettesítette – hiányzott. Ilyenek a Krisztust nélkülöző prédikációk. Az embereket nem találják szíven, nem késztetik őket erre a kérdésre: „Mit kell tennem, hogy üdvözüljek?” Hitvalló keresztények közül az adventistáknak kell elől járniuk abban, hogy Krisztust felmagasztalják a világ előtt (Gospel Workers, 1915, 156. o.).

Világosan, egyszerűen. — Prédikátorainknak világosabb, egyszerűbb módon kell feltárniuk az igazságot Jézusban. Szükséges, hogy ők maguk is jobban megértsék az üdvösség nagy tervét. Így tudják majd hallgatóik gondolatait a földiekről a lelkiekre, az örökkévalóságra terelni. Sokan vannak, akik tudni szeretnék, mit kell cselekedniük, hogy üdvözüljenek. Világos és érthető magyarázatot kívánnak a megtéréshez vezető lépésekről, mi pedig egyetlen olyan istentiszteletet se tartsunk, ahol nem mondjuk el: milyen úton-módon jöhetnek a bűnösök Krisztushoz, az üdvösséghez. Mutassunk Jézusra, ahogyan János is tette, szívet érintő egyszerűséggel. Jézus Krisztus iránti szeretettől izzó szívvel mutassunk a Megváltóra: „Íme, Istennek ama Báránya, aki elveszi a világ bűneit.” Erőteljes és komoly felhívásokkal forduljunk a bűnösökhöz, hogy bánják meg bűneiket és térjenek meg (Review and Herald, 1887. II. 22.).

Az igazságot hirdesd, ahogyan Jézusban van. — Tanítsd a Krisztus által adott egyszerű leckéket. Beszéld el önmegtagadó és áldozatos életének, megaláztatásának és halálának, feltámadásának és mennybemenetelének, a bűnösökért a mennyei dicsőségben végzett közbenjárásának történetét. Minden összejövetelen vannak olyan emberek, akiket Isten Lelke késztet. Segíts, hogy megérthessék: mi az igazság! Törd meg számukra az élet kenyerét, hívd fel figyelmüket az életfontosságú kérdésekre.

Mindenfelől tévtanokat hirdetnek – te pedig légy az igazság szószólója. Olyan tárgyakról beszélj, amelyek táplálják Isten nyájának juhait. Ne vezesd hallgatóidat puszta területekre, ahol nem jutnak közelebb az élő víz forrásához. Tárd fel az igazságot, ahogyan Jézusban van. Világosan tárd fel a törvény és az evangélium követelményeit. Krisztust mutasd be, aki az út, az igazság és az élet; beszélj hatalmáról, amellyel megmentheti azokat, akik hozzá fordulnak. Üdvösségünk Fejedelme közbenjár népéért; nem kérelmező szerepében, hanem mint győző, aki győzelmének bizonyítékait igényli. S mindenképpen üdvözítheti azokat, akik általa járulnak Istenhez. Ezt a tényt nagyon világosan tárjad fel.

Ha az evangélium szolgái nem óvatosak, akkor az igazságot emberi ékességek alá rejtik. Egyetlen lelkész se gondolja, hogy ékes szónoklataival embereket téríthet meg. Akik másokat tanítanak, könyörögjenek Istenhez, hogy Lelkével hassa át s képesítse őket Krisztust magasztalni mint a bűnösök egyedüli reménységét. Szárnyaló beszédek, kellemes elbeszélések, oda nem illő adomák a bűnösöket nem győzik meg. Az emberek ilyen szavakra csak úgy tekintenek, mint fülbemászó dallamokra. Az az üzenet, amelyet a bűnösnek hallania kell, így hangzik: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3:16) (Gospel Workers, 1915, 154–155. o.).

Krisztus szeretetét magasztald. — Az előítélet és a megátalkodottság bástyáit csak akkor dönthetjük meg, ha minden előadásunkban Krisztus szeretetéről beszélünk. Értesd meg az emberekkel, hogy Jézus mennyire szereti őket, s hogy szeretetének milyen bizonyítékaitadta. Van-e szeretet, amely felérhet Isten szeretetével, amit hozott az emberért Krisztus áldozata által. Ha a szív telve van Krisztus szeretetével, akkor az emberek elé tárhatjuk és hatást gyakorol majd emberek szívére (Letter, 1886, 48.).

Minden előadás alapja: a kereszt. — Krisztus áldozata mint a bűnért hozott engesztelés a nagy igazság, amely köré a többiek felsorakoznak. Hogy helyesen megértsék és értékeljék Isten Igéjének minden igazságát, Mózes I. könyvétől a Jelenések könyvéig, abban a világosságban kell tanulmányoznunk, mely a Golgota keresztjéről árad. Elé-tek tárom a kegyelem és a megújhodás, az üdvösség és a megváltás nagy, magasságos emlékművét, kereszten felemelt Isten Fiát: lelkészeink minden előadásának ez legyen az alapköve (Gospel Workers, 1915, 315. o.).

Krisztus és életszentsége. — Krisztus és életszentsége legyen a talapzat, legyen hitünk egész élete (Review and Herald, 1905. VIII. 31.).

A harmadik angyal üzenete a valóságban. — Többen kérdezték tőlem, hogy a hit általi megigazulás a harmadik angyal üzenete-e? A válaszom: Igen, a harmadik angyal üzenete (Review and Herald, 1890. IV. 1.).

Az üzenet a felmagasztalt Üdvözítőt mutassa be. — Az üzenet feladata, hogy világosan tárja a világ elé a felmagasztalt Üdvözítőt, az egész világ bűneiért hozott áldozatot. Mutassa be az embereknek a hit általi megigazulást a mi kontinensünkön, meghívva őket, hogy fogadják el Krisztus igazságos életét, amely az Isten parancsolatai iránti engedelmességben mutatkozik meg. Sokan szem elől tévesztik Jézust, de szükséges, hogy tekintetüket isteni személyére, érdemeire, az emberi család iránti változatlan szeretetére irányítsuk. Minden hatalmat az Ő kezébe adott az Atya, hogy gazdag ajándékokat osztogasson az embereknek, saját életszentségének felértékelhetetlen adományát juttassa gyámoltalan emberi eszközeinek. Éppen a harmadik angyal üzenetét, amelyet hangos szóval kell hirdetnünk, kíséri nagy mértékben Lelkének kiárasztása.

A felemelt Üdvözítő táruljon elénk, áldozata nyomán Isten trónján ülve, amint szétosztja a szövetségkötés felbecsülhetetlen áldásait:azért halt meg, hogy ezeket a jótéteményeket megszerezze minden Benne hívő lélek számára. János ezt a szeretetet szavakban nem tudja kifejezni, ahhoz túlságosan mély, túlságosan széles; felszólítja tehát az emberiséget, hogy szemlélje azt. Fenn a mennyei csarnokokban Krisztus könyörög a gyülekezetért, könyörög azokért, akikért saját vérével fizette le a váltságdíjat. Századok, korszakok sem semmisíthetik meg ennek az áldozatnak hatását. Kegyelme evangéliumának üzenetét a gyülekezetnek világosan, érthetően kell feltárnunk, nehogy a világ még továbbra is elmondhassa, hogy az adventisták a törvényt tanítják, csupán a törvényt, de nem tanítják s nem hiszik Jézus Krisztust.

Krisztus vérének erejét kell az emberek elé tárnunk, hatásosan és elevenen, hogy hitük megragadhassa értékeit…

A gyülekezet éveken át emberekre tekintett fel, sokat várt az emberektől, de nem tekintett fel Jézusra, akiben az örök életre irányuló reményeik összpontosultak. Ezért adott Isten bizonyságtételt szolgáinak, amely az igazságot úgy tárja fel, ahogyan Jézusban van. Ez a harmadik angyal világos, határozott üzenete (Testimonies to Ministers, 1896, 91–93. o.).

Krisztus véleménye az önsanyargatásról. — Ha a harmadik angyal üzenetét kellőképpen prédikáljuk, hirdetését erő kíséri, s maradandó befolyást gyakorol. Mennyei erőnek kell kísérje, mert különben semmit sem eredményez.

Töredelmek, a test sanyargatása, az állandó bűnvallomás őszinte bűnbánat nélkül; böjtök, ünnepségek, külső szertartások, ha őszinte odaadás nem kíséri – mindez értéktelen. Krisztus áldozata elégséges. Ő teljes áldozatot mutatott be Istennek – az emberi igyekezet Krisztus érdeme nélkül értéktelen.

Az üdvösség tervét nem értik meg: hogy általa mennyei erő árad az emberre azért, hogy az emberi igyekezet teljes eredménnyel járjon.

Az átalakító folyamat nélkül, amely csupán mennyei erő által áradhat, az eredeti bűnös hajlamok teljes erejükben megmaradnak a szívben, hogy újabb láncokat kovácsoljanak, hogy olyan rabságra kényszerítsenek, amelyet emberi erő nem tűrhet meg (Review and Herald, 1890. VIII. 19.).

Időszerű üzenet. — Teljes szívből hálát adunk az Úrnak, hogy drága világosságot tárhatunk az emberek elé, és örvendezünk, hogy a mi időszerű üzenetünk: az időszerű igazság. Az az örömhír, hogy Krisztus a mi igazságunk, sok embertársunk számára hozott enyhülést, Isten pedig így szól népéhez: „Induljatok, haladjatok!” (Review and Herald, 1889. VII. 23.).

Üzenet a gyülekezeteknek és az új területeknek. — Prédikátoraink hirdessék Krisztust az Ő teljességében mind a gyülekezetekben, mind az új területeken, hogy a hallgatók értelmes hitet valljanak. Az embereket arra kell tanítanunk, hogy számukra Krisztus: üdvösség és életszentség. Sátán bölcsen kidolgozott terve: visszatartani az embereket attól a hittől, hogy Krisztus az egyedüli reménységük; mert Krisztusnak bűntől megtisztító vére csak azok számára hatékony, akik vére érdemeiben hisznek (Gospel Workers, 1915, 162. o.).

Néhányan az utolsó prédikációt hallgatják. — Isten mély, tiszta, dicsőséges meggyőződésre akarja vezetni az embert. Gyakran az emberi logika szinte kioltotta azt a világosságot, amelyet Isten fényes sugarakban árasztana, hogy meggyőzze az embereket arról: a természet Ura méltó minden dicséretre és dicsőségre, mert Ő a mindenség Teremtője.

Néhány lelkész téved, mert előadását csak érvekre alapozza. Vannak, akik meghallgatják az igazság elméletét, s meg is győződnek a felhozott bizonyítékok igazságáról, de ha Krisztust tárják eléjük mint a világ Üdvözítőjét, az elhintett mag kikel és Isten dicsőségére gyümölcsöt hoz. Azonban gyakran nem tárják az emberek elé a Golgota keresztjét. Egyesek talán életük legutolsó prédikációját hallgatják, az arany alkalmat pedig elszalasztjuk örökre. Ha azonban az igazság elméletével kapcsolatban Krisztust és megmentő szeretetét is hirdettük volna, ezeket a lelkeket is megnyerhettük volna Krisztusnak (Gospel Workers, 1915, 157–158. o.).