A gyülekezet türelmesen segítse az új híveket. — Az újonnan megtért híveinkkel türelmesen, gyengéden bánjunk. A gyülekezet idősebb tagjainak kötelessége támogatást, rokonszenvet és tanítást nyújtani azoknak, akik lelkiismeretük szavára hallgatva egyházukból távoztak az igazságért, s így elutasították maguktól az addig és ott megszokott pásztorkodó munkát. A gyülekezetre különleges felelősség hárul, hogy ellássa ezeket a lelkeket, akik követték a világosság rájuk áradó első sugarait. De ha a gyülekezet tagjai elhanyagolják ezt a kötelességüket, hűtlenekké válnak megbízatásukhoz, amit Istentől nyertek (Review and Herald, 1896. IV. 28.).

Éber figyelem és bátorítás. — Törődnünk kell azokkal, akik megtértek és elfogadták az igazságot. Néhány lelkész buzgalma megszűnik, mihelyt előadásaik bizonyos sikerrel járnak. Nincsenek tudatában annak, hogy az újonnan megtértek ápolásra szorulnak, éberen kell őrködni felettük, segítséget, bátorítást kell nyújtani számukra. Nem szabad őket magukra hagynunk Sátán leghatalmasabb kísértéseinek áldozatául. Felelősségre kell őket nevelnünk: barátságosan, jóságosan kell kezelnünk őket, vezetnünk, látogatnunk kell őket és imádkoznunk kell velük. Ezek a lelkek eledelre szorulnak kellő időben, kellő mennyiségben.

Nem csoda, ha többen elcsüggednek, csak álldogálnak az útfélen, magukra hagyatnak a farkasok zsákmányául. Sátán mindenkinek a nyomában jár. Elküldi ügynökeit, hogy gyűjtsék vissza so-raik közé az elvesztett lelkeket. Több anyára és apára van szükségünk, akik szívükre ölelik ezeket a kisdedeket az igazságban, akik bátorítják őket, imádkoznak érettük, hogy hitük el ne fogyjon, zavarttá ne váljék.

A prédikációk csak kicsiny részét képezik az emberek üdvösségéért végzendő munkának. Isten Lelke győzi meg a bűnösöket az igazságról, s Ő helyezi őket a gyülekezet karjaiba. A lelkészek elvégezhetik a rájuk eső munkarészt, de sosem végzik el azt, amit a gyülekezetnek kell tennie. Isten elvárja gyülekezetétől, hogy ápolja azokat, akik a hitben és a tapasztalatokban még fiatalok. El kell mennünk hozzájuk, nem pletykálkodni, hanem hogy imádkozzunk velük, hogy olyan szavakat szóljunk, amelyek „arany almák ezüst tálon”.

Mindannyiunknak tanulmányoznunk kell a jellemet és a modort, hogy tudjuk, miként kell helyesen bánnunk a különböző emberekkel. Legjobb igyekezetünket fordítsuk arra, hogy őket Isten Igéjének tökéletes megértésére és az őszinte keresztény életmódra tanítsuk. Olvassuk velük a Bibliát, vonjuk el gondolataikat az időleges dolgoktól, s tereljük örök érdekeik felé. Isten gyermekeinek kötelességük, hogy az Ő misszionáriusai legyenek, hogy megismerkedjenek a segítségre szorulókkal. Ha valaki a kísértések alatt ingadozik, ügyét gondosan kezünkbe kell vennünk és bölcsen igazgatnunk, mert örök érdekei forognak kockán, azok szavai és cselekedetei, akik munkálkodnak érettük, élet illatává lehetnek az életre, vagy a halálé a halálra (Testimonies, 4., 1876, 68–69. o.).

Krisztusban mindannyian egy család tagjai vagyunk. — Isten a mi Atyánk, s Ő elvárja tőlünk, hogy családjának tagjai iránt érdeklődéssel viseltessünk. Ne csupán esetenként érdeklődjünk, hanem határozottan és állandóan. Mint egyazon tőke ágai ugyanabból a forrásból merítjük táplálékunkat, készséges engedelmesség által Krisztussal eggyé válunk.

Ha Krisztus családjának egyik tagja kísértésbe esik, a többi tagnak törődnie kell vele, mégpedig jóindulattal. Törekedniük kell botladozó lábát felegyenesíteni, s megnyerni őt a tiszta, szent életnek. Isten ezt a szolgálatot gyülekezetének minden tagjától megkívánja. Az Úr családjának tagjai legyenek bölcsek és éberek, tegyenek meg minden tőlük telhetőt, hogy gyengébb hittestvéreiket megóvják Sátán rejtett hálóitól.

Ez a belmissziós munka, amely ugyanúgy javukra szolgál azoknak, akik végzik, mint azoknak, akikért folytatják. Az a szíves érdeklődés, amit a családi körben tanúsítunk, jóindulatú szavaink, amelyeket testvéreinkhez és testvérnőinkhez intézünk, alkalmasakká tesznek, hogy az Úr családja tagjaiért munkálkodjunk, akikkel, ha Krisztushoz hívek maradunk, örök korszakokon át együtt élünk majd. „Légy hű mindhalálig – mondja Krisztus –, s néked adom az élet koronáját.” Ezért gyámkodjanak gondosan az Úr családjának tagjai testvéreik és testvérnőik felett. Válj barátjukká! Ha szegények, és szűkölködnek táplálékban és ruházatban, segíts testi és lelki ínségükön. Így kettős áldásukra válhatsz (Manuscript, 1898, 63.).