Krisztus parancsa: Tanítsatok! — Jézus Krisztus utolsó, tanítványaihoz intézett szavai így hangoztak: „Ímé én tiveletek vagyok minden napon, a világ végezetéig.” „Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket…” (Mt 28:19–20). Menjetek el a Föld végső határáig, s bárhová mentek is – az Úr elkísér benneteket.
Ez a megbízatás nekünk is szól. — Parancsot kaptunk, hogy mint Jézus Krisztus hírnökei induljunk el tanítani, oktassunk férfiakat és nőket, hívjuk fel figyelmüket az élet Igéjére. És nekünk is szól Krisztus állandó jelenlétének ígérete. Bármilyen nehézségekkel kell is megküzdenünk, bármilyen próbákat kell elszenvednünk, állandóan bízhatunk a kegyelmes ígéretben: „Ímé én veletek vagyok minden napon, a világ végezetéig.”
Krisztus élő, erőteljes üzenete. — Tanítványainak adott megbízásában Krisztus nemcsak vázolta munkájukat, hanem üzenetet is adott nekik. Rájuk bízta, hogy tanítsák az embereket, „hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek”. A tanítványoknak azt kellett tanítaniuk, amit Krisztus tanított, s ehhez nemcsak az tartozik, amit személyesen mondott, hanem mindaz, amit az Ószövetség minden prófétája és tanítója által kijelentett. Ebből az emberi tanítást is kizárta. A krisztusi tanításban nincs helye a hagyománynak, emberi elméleteknek és következtetéseknek, vagy egyházi törvényhozásnak. Ez a parancs nem tartalmaz egyházi tekintélyek által hozott törvényeket. Krisztus szolgái ezekből mit sem tanítsanak. „A törvényt és a prófétákat”, saját szavait és cselekedeteit – ezeket a kincseket bízta a tanítványokra, hogy a világnak továbbadják.
Az evangéliumot nem élettelen elméletként kell feltárnunk, hanem élő hatóerőként, amely átalakítja az életet. Isten azt kívánja, hogy kegyelmének részesei, hatalmának tanúbizonyságai legyünk (The Desire of Ages, 1898, 826. o.).
Jézus a gyülekezetre bízta üzenetét. — A világ történelmének záró jelenetei közepette élünk. Tudatára kell ébrednünk, mekkora a felelősségünk, hiszen ismerjük az igazságot. E világ végideje elérkezett, s ennek megértése Krisztus minden tanítványát arra készteti, hogy minden tulajdonát és egész lényét teljesen odaszentelje Istenének…
Az a súlyos kötelezettség hárul reánk, hogy figyelmeztessük a világot a közelgő végzetére. Minden irányból, távolról és közelről segélykérések érkeznek hozzánk. A munkáját hűségesen, odaadóan végző gyülekezetnek kell az üzenetet a világhoz eljuttatnia: „Jöjjetek az evangélium lakomájára; a vacsora kész, jöjjetek… Koronát, halhatatlan koronát nyerhettek. A mennyek országát kell elnyernetek. A bűneiben elvesző világot kell megvilágítanunk. Az elvesztett drágagyöngyöt kell megtalálnunk. Az elveszett juhot biztonságban vissza kell vezetni a nyájhoz. Ki akar csatlakozni, hogy megkeressük? Ki akar világosságot árasztani ott, ahol emberek a tévelygés sötétségében tapogatódznak (Review and Herald, 1895. VII. 23.)?
A jelen válsága. — Éreznünk kell a felelősséget, hogy feszült komolysággal munkálkodjunk: Istennek időszerű igazságát másokhoz eljuttassuk. Nem lehetünk eléggé komolyak…
Itt az ideje, hogy az utolsó figyelmeztetés elhangozzék. Az igazság feltárása rendkívüli hatalmat jelent napjainkban; de meddig tarthat? Csak rövid ideig. Ha volt valaha válság, akkor éppen most van.
Mindenki most dönt örök sorsa felett. Szükséges, hogy az emberek ráébredjenek az idők ünnepélyességére, amikor az emberiség kegyelmi ideje lejár. Határozott erőfeszítések szükségesek, hogy az időszerű üzenetet tisztán tárjuk az emberek elé. A harmadik angyal nagy hatalommal hirdeti üzenetét (Testimonies, 6., 1900, 16. o.).
Tényleges feladatunk: az evangelizálás. — Az Írások feltárása embertársaink előtt, felebarátaink figyelmeztetése arról, ami e világra következik – ez töltse ki mindinkább Isten szolgáinak idejét (Review and Herald, 1906. VIII. 2.).
Az üzenet sürget! — Mint nép alázzuk meg szívünket mélyen Isten előtt, könyörögjünk hanyagságunk miatt bocsánatáért, mert az evangéliumi megbízatásnak nem tettünk eleget. Néhány helyen nagy központokat létesítettünk, ellenben több fontos városba nem jutottunk el. Kezdjünk tehát kiszabott munkánkhoz, hirdessük az üzenetet, amely az embereket a veszélyük tudatára ébreszti. Ha minden adventista elvégezte volna kiszabott munkáját, híveink száma ma sokkal nagyobb volna (Testimonies, 9., 1909, 25. o.).
Felhívás komoly munkára. — Ha a lelkészeink tudatában volnának annak, hogy e Föld lakói milyen hamar felsorakoznak Isten ítélőszéke elé, hogy számot adjanak e testben elkövetett dolgaikért: milyen komolyan munkálkodnának Istennel együtt, hogy az igazságot feltárják! Milyen komolyan törekednének arra, hogy embereket az igazság elfogadására bírjanak. Milyen fáradhatatlanul dolgoznának, hogy előbbre vigyék Isten ügyét e Földön, hirdetve szóban és cselekedetben, hogy „minden testnek vége elérkezett” (Letter, 1902, 43.).
Az utolsó napok zűrzavarában. — Jézus Krisztus szavai nekünk szólnak, akik e Föld történelmének záró szakaszában élünk. „Mikor pedig ezek kezdenek meglenni, nézzetek fel és emeljétek fel a ti fejeteket, mert elközelgett a ti váltságtok” (Lk 21:28). A nemzetek nyugtalanok. Kétségbeejtő idők álltak be. A tenger hullámai zúgnak, zajongnak, az emberek elhalnak a félelem miatt és azoknak a várása miatt, amik e Föld kerekségére következnek: de azok, akik hisznek Isten Fiában, hallani fogják szavát a vihar közepette is: „Én vagyok, ne féljetek…” Látjuk, hogy a világ gonoszságban és hitehagyásban vesztegel. Az Isten Tízparancsolata elleni lázadás majdnem egyetemleges. A mindenütt uralkodó izgalom, sürgés-forgás és zavar közepette kell munkánkat e Földön bevégezni (Manuscript, 1900, 44.).
Zászlónk kitűzése sötét helyeken. — Sátánnak nagy serege van: Isten népének pedig el kell jutnia az egész világra. A föld sötét helyein fel kell állítania az igazság zászlaját; minden erejét megfeszítve kell Sátán országát lerombolnia (Letter, 1900, 91.).
A legmagasztosabb, legnagyobb mű. — Az Úr kívánsága, hogy az üzenet terjesztése, feltárása legyen e világon napjainkban a legfőbb, legnagyobb mű (Testimonies, 6., 1900, 11. o.).
Gyorsabb előretörés. — Országunkban és külföldön a jelenvaló igazság ügyének gyorsabban kell előretörnie, mint eddig. Ha népünk hitben tör előre, s mindent megtesz, amit megtehet, hogy a munkát megkezdje Krisztus nyomdokain haladva, akkor út nyílik előtte. Ha olyan tetterőt nyilvánít, amely a siker eléréséhez szükséges, olyan hitet, amely bátran engedelmeskedik Isten parancsának, akkor gazdag jutalmat arat. Olyan messze és olyan gyorsan kell haladniuk, ahogyan csak lehetséges, s eltökéltséggel kell végezniük mindazt, amit az Úr tenniük rendelt. Eréllyel s komoly rendíthetetlen hittel kell bízniuk… A világnak hallania kell az intő üzenetet (Manuscript, 1905, 162.).
LOADING...