A házankénti munka az emberek otthonaiban éppoly fontos, mint a nyilvános előadások. A nagyvárosokban vannak emberek, akiket nyilvános előadások által nem lehet elérni. Őket keressük úgy, mint a pásztor keresi elveszett juhát. Szorgalmasan és személyesen kell értük fáradozni. Ha a személyes munkát elhanyagolják, akkor sok értékes alkalom megy veszendőbe, amelyeket - ha helyesen használták volna fel - határozottan a munka előmozdítására lehetett volna használni.

Az igazság előadása a nagy gyülekezetekben felkelti az érdeklődést, és igen fontos, hogy ezt személyes munkával erősítsük meg. Tanítani kell minden embert, aki az igazságot meg akarja ismerni, hogy kutassa szorgalmasan Isten Igéjét. Valakinek segíteni kell őket, hogy biztos alapra építsenek. Milyen fontos, hogy vallásos tapasztalatuk e kritikus idejében Biblia-munkások segítsenek nekik, és nyissák meg értelmük előtt Isten szavának kincsesházát!

A városokban jól megalapozott munkát végezhetünk, ha az előadások ideje alatt munkásképző tanfolyamot tartunk. A Biblia-iskolával és a városi misszióval álljanak kapcsolatban Krisztus tapasztalt szolgái, és mély lelki értelemmel oktassák a Biblia-munkásokat, hogy naponta teljes szívvel tudjanak együttműködni velük a nyilvános munkában. Ha azután férfiak és nők megtérnek az igazsághoz, akkor a misszió vezetői sok imával mutassák be ezeknek az újonnan megtérteknek, hogyan fogadhatják be szívükbe az igazság hatalmát. Az ilyen misszió, ha bölcsen vezetik, fényforrás lesz a sötét helyen.

A missziómunka megalapozásánál lényegesek az ilyen városi missziók; azonban nem szabad sohasem figyelmen kívül hagyni, hogy az élen álló személyeknek minden pontot gondosan kell vizsgálni, hogy minden Isten dicsőségét szolgálja. Ezekben a missziókban a fiatal férfiak és nők olyan kiképzést nyernek, amely arra képesíti őket, hogy a Mesternek dolgozzanak. Ha azonban hiányzik belőlük a szilárd jellem és az átadás lelkülete, akkor a fáradozások, hogy Isten munkájára kiképezzék őket, hiábavalók lesznek. A kiválasztottság magasztos érzése, a tisztesség, az igazság szentsége és a munka fenséges jelleme nélkül nem érhetnek el eredményt. Ugyanez érvényes Isten idősebb szolgáira is. Ha az igazság nem szentelte meg őket, akkor az oltalmuk alatt állóknak nem tudnak felemelő, nemesítő és megfinomító nevelést adni.

Misszióink legyenek mentesek minden helytelen szokástól, nyersességtől és hanyagságtól. Minden, ami velük összeköttetésben áll, hibátlan legyen. Mindenki, aki abban munkálkodik, a hívők példaképe legyen. Minden pillanatban szükség van arra, hogy titkos imákat küldjenek Istenhez és szoros kapcsolatban legyenek Vele. Csak így arathatnak győzelmet. A misszió berendezése olyan legyen, hogy a lelkeket a kísértésektől megóvja. Minden szentségtelen szenvedélyt győzzön le a megszentelt értelem hatalma, és az Istentől adott kegyelem.

Ha egy férfi, akit méltónak találtak arra, hogy intézményeinkben vagy misszóinkban felelős állást töltsön be, visszaél az iránta tanúsított bizalommal, és átadja magát Sátánnak az igazságtalanság eszközeként, hogy a gonosz magot vesse, akkor a leggonoszabb csalók egyikévé válik. Az ilyen romlott jellemtől az ifjúság tisztátalan gondolatokat tanul el, amelyek szégyent hoznak és bűnhöz vezetnek.

Férfiak és nők, akik a missziók élén állnak, szoros összeköttetésben éljenek Istennel, hogy tiszták maradhassanak, és értsenek az ifjúsággal való bölcs foglalkozáshoz úgy, hogy azok gondolatai tiszták és romlatlanok maradjanak. Felemelő és nemesítő oktatásokat adjatok nekik, hogy az értelem állandóan tiszta, Krisztushoz hasonló gondolatokkal telítődjék. "És akiben megvan ez a reménység Ő iránta, az mind megtisztítja magát, amiképpen Ő is tiszta." (I. Jn. 3:3) Amilyen tiszta Isten az Ő birodalmában, olyan tiszta legyen az ember is a magáéban. Olyanná is lesz, ha Krisztus, a dicsőség reménysége formálódott ki benne; mert Krisztus életét, gondolkodását és jellemét tükrözi vissza.

Ha egy városban missziót alapítanak, akkor testvéreink tanúsítsanak érdeklődést az iránt, és ezt az érdeklődést mutassák ki a gyakorlatban, határozott tettekkel. A misszionáriusoknak nehéz, önmegtagadó munkát kell végezni, kevés fizetésért, úgyhogy munkájukért és anyagi előnyeikért senki se irigyelje őket. A missziómunkát gyakran minden látható eszköz nélkül végzik olyan férfiak és nők, akik naponként kérik Istent, hogy a munka előmozdításához szükséges eszközöket adja meg nekik.