Egyik álmomban - 1886. szeptember 29-én - nagy társasággal sétáltam, akikkel áfonyát kerestünk. A társaságban fiatal férfiak és nők voltak, akik segítettek a gyümölcs összeszedésében. Mintha városban lettünk volna, mert csak kevés szabad területet találtunk; azonban a városon kívül szántóföldek, szép ligetek és ápolt kertek voltak. Élelmiszerrel megrakott kocsink előttünk ment.

Hamarosan a kocsi megállt, a társaság minden irányba szétoszlott, hogy gyümölcsöt keressen. A kocsi körül magas és alacsony áfonyabokrok voltak tele gyümölccsel, azonban az emberek mind túl messzire tekintettek és nem vették észre ezeket. Elkezdtem a közelemben levő gyümölcsöket szedni, azonban óvatosnak kellett lennem, nehogy az éretleneket is leszedjem, mert ezek annyira az érett gyümölcsök közé vegyültek, hogy egy füzérről csak egy-két szemet tudtam leszedni.

Néhány szép, nagy áfonyaszem már korábban a földre hullott, és a kukacok és bogarak már félig megették azokat. "Ó - gondoltam, bárcsak előbb átkutattam volna ezeket a helyeket, mennyi értékes bogyót megmenthettünk volna! Most azonban már késő. Felszedem azért a lehullott bogyókat, hogy megnézzem, van-e még jó közöttük. Mert ha teljesen romlottak is, legalább megmutatom a testvéreknek, hogy mennyit szedhettek volna, ha idejében jönnek."

Ebben a pillanatban érkezett oda a társaságunkból egy-két barangoló személy. Beszélgetésük teljes figyelmüket lekötötte. Amikor megláttak, így szóltak: "Mindenütt keresgéltünk, de sehol sem találtunk bogyókat." Csodálkozva vették észre a nálam lévő nagy mennyiséget. "Itt még sokat lehet szedni ezekről a bokrokról." Elkezdték szedni, de csakhamar abbahagyták és így szóltak: "Nem igazságos, hogy itt szedünk. Te találtad ezt a helyet és így a bogyók is téged illetnek." Én azonban így válaszoltam: "Nem baj, szedjetek csak, ahol találtok. Ez Isten szántóföldje, e bogyók az Ő tulajdonai, előjogotok, hogy összegyűjtsétek azokat."

Nemsokára úgy tűnt, hogy ismét egyedül voltam. Néha a kocsi felől nevetgélést és tréfálkozást hallottam. Odakiáltottam: "Mit csináltok?" Így válaszoltak: "Nem találunk bogyókat, és mert fáradtak és éhesek vagyunk, idejöttünk, hogy megebédeljünk. Ha kipihentük magunkat, tovább keresünk."

De ti még nem gyűjtöttetek semmit - mondtam én -, elfogyasztjátok a készletünket és nekünk nem adtok semmit. Most nem ehetek, itt nagyon sok a gyümölcs, amit le kell szedni. Ti nem találtatok, mert nem néztétek elég közelről. Nem kívül függnek a bokrokon a bogyók, meg kell keresni őket. Igaz, marékszámra nem lehet szedni őket, azonban ha a zöld bogyók között gondosan körülnéztek, akkor elsőrangú szemeket találtok.

Kicsi vödröm nemsokára tele lett és odavittem a kocsihoz. Közben így szóltam: "Ennél szebb áfonyát még sohasem szedtem, és itt a közelben találtam őket, mialatt ti a távolban hiába kerestetek és kifáradtatok."

Most mindnyájan odajöttek, hogy a bogyókat megcsodálják, majd ezt mondták: "Ezek a bogyók a magas cserjékről valók, kemények és jók. Nem hittük, hogy a magas cserjéken is lehet bogyókat találni, ezért csak az alacsonyakon kerestünk és sajnos keveset találtunk."

Erre így szóltam: "Nem tennétek félre ezeket a bogyókat és jönnétek velem, hogy még többet szedjünk a magas bokrokról?" De nem gondoskodtak arról, hogy hová tegyék a gyümölcsöt. Volt ugyan sok edény és zsák, de azokban az élelmet tartották. Elfáradtam a várakozásban és végül így szóltam: "Nem azért jöttetek, hogy gyümölcsöt szedjünk? Miért nem készültetek fel arra, hogy a leszedett bogyókat hová teszitek?"

Az egyik közülük így szólt: "White testvérnő, nem hittük, hogy itt áfonyát találunk, ahol a házak olyan közel vannak és annyi ember szokott járni: de mivel annyira szerettél volna szedni, hát eljöttünk veled. Gondoltuk, hozunk magunkkal elég ennivalót és egy jót kirándulunk, ha nem találunk semmit."

Azt válaszoltam: "Nem értem az ilyen munkát. Elmegyek még egyszer a bokrokhoz. Elmúlik a nappal, nemsokára besötétedik és akkor már nem gyűjthetünk." Néhányan velem jöttek, de a többiek a kocsinál maradtak, hogy egyenek.

Az egyik helyen kis csoport képződött, és élénken beszélgettek valami számukra felettébb érdekes dologról. Odamentem és láttam, hogy az egyik asszony karján lévő kisgyermek köti le a figyelmüket. "Nincs már sok időnk, dolgozzatok addig, míg nem késő" - szóltam hozzájuk.

Sokan egy fiatal férfit és egy leányt figyeltek, akik versenyt futottak a kocsihoz. Mire odaértek, annyira elfáradtak, hogy leültek kipihenni magukat. Mások is leheveredtek pihenni a fűben.

Így múlt el a nap és csak keveset végeztünk. Végül azt mondtam: "Testvéreim, ti sikertelennek mondjátok a mai utunkat. Ha ti így szoktatok dolgozni, nem csodálkozom eredménytelenségeteken. A siker vagy a kudarc attól függ, hogyan végzitek a munkát. Van itt áfonya, hiszen én is találtam. Azok, akik most tanulják, hogy miként kell végezni ezt a munkát, úgy fognak dolgozni, ahogy ti ma bemutattátok nekik. Néhányan közületek hiába keresgéltek az alacsony bokrokon, mások találtak néhány szemet: azonban a magas bokrok mellett elmentek, mert nem remélték, hogy ott találnak. Látjátok, hogy összegyűjtött áfonyáim nagyok és érettek. Nemsokára a többi is megérik és újra átnézhetjük a bokrokat. Így tanítottak engem gyümölcsöt szedni. Ha a kocsi közelében kerestétek volna, ti is találtatok volna ugyanúgy, mint én.

Az a tanítás, amit ti ma a kezdőknek ebben a munkában adtatok, beléjük vésődik majd. Az Úr ezeket a gyümölcstermő bokrokat a sűrűn lakott helyek közelében nevelte és elvárja, hogy ti azokat megtaláljátok. Ti azonban túl sokat foglalkoztatok az evéssel és a szórakozással: nem azzal a komoly elhatározással jöttetek ide, hogy gyümölcsöt szedjetek.

A jövőben nagyobb komolysággal és buzgalommal dolgozzatok. Egészen más célt tűzzetek ki magatoknak, mert különben munkátok soha nem lesz eredményes. Ha helyes módszerrel, dolgoztok, akkor az ifjabb munkásokat megtaníthatjátok majd arra, hogy az evés és a szórakozás kevésbé fontos. Az élelmiszerrel megrakott kocsit nehéz volt idehozni, ti azonban többet törődtetek az élelemmel, mint a gyümölccsel, amelyet mint munkátok jutalmát kellene hazavinnetek. Szorgalmasak legyetek, először a hozzátok legközelebb lévő gyümölcsöket szedjétek és csak azután menjetek távolabbra: később ismét visszajöhettek és dolgozhattok a közelben, ily módon a siker nem marad el."