Isten országának ügyében lelki emberekre van szükség, férfiakra, akik szilárdak elveikben és az igazság tiszta ismeretével bírnak. Tanítást kaptam, hogy a nép ne tegyen magáévá sem új és "fanatikus" tanokat, sem emberi vélekedéseket, hanem azon emberek bizonyságát, akik az igazságot ismerik és élik, olyanokét, akik megértik és követik a Timótheushoz intézett ünnepélyes felhívást: "Hirdesd az igét; állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással." (II. Tim. 4:2)

Testvéreim, tegyetek határozott lépéseket a béke evangéliumának hirdetésére! Bizonyos, hogy a tiszta, hamisítatlan hit sohasem feltűnő vallás. Isten senkit nem bízott meg azzal a feladattal, hogy elvont, elméleti tanítások iránt keltsen érdeklődést. Ne engedjétek, hogy életeteket és tanításotokat eltorzítsa az, hogy nem gyakoroljátok a mindennapokban az elvek megvalósítását!

Pál Kolossébeliekhez írott levelében figyelmeztetést találunk a hamis tanokkal kapcsolatban. Az apostol kijelenti, hogy a hívők szíve legyen "egybekötve szeretetben, hogy eljussanak az értelem meggyőződésének teljes gazdagságára, az Isten és az Atya és a Krisztus ama titkának megismerésére".

"Ezt pedig azért mondom - folytatja -, hogy valaki titeket rá ne szedjen hitető beszéddel... azért amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképpen járjatok Őbenne, meggyökerezvén és tovább épülvén Őbenne, és megerősödvén a hitben, amiképpen arra taníttattatok, bővelkedve abban hálaadással. Meglássátok, hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által, mely emberek rendelése szerint, a világ elemi tanítása szerint, és nem a Krisztus szerint való: mert Őbenne lakozik az istenség teljessége testileg. És ti Őbenne vagytok beteljesedve, aki feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak." (Kol. 2:2-10)

Felhatalmazást kaptam, hogy elmondjam népünknek: Kövessük Krisztust! Ne felejtsétek el, hogy Ő a mi példaképünk minden dologban. Minden gondolatot nyugodtan elvethettek, amelyeket nem találtok meg az Ő tanításában. Azzal a felhívással fordulok prédikátorainkhoz, hogy győződjenek meg afelől: az örökkévaló igazság talaján állnak-e? Legyetek elővigyázatosak, és ne kövessetek pillanatnyi ösztönzést, a Szentlélek felhívásának vélve azt. Egyeseket az a veszély fenyeget, hogy így cselekszenek. Isten Szava figyelmeztet bennünket, hogy szilárdan álljunk a hitben és legyünk készek számot adni mindenkinek a bennünk lévő reménységről.

Az ellenség igyekszik testvéreink figyelmét elterelni arról a munkáról, amely egy népet készít elő arra, hogy az utolsó napokban megállhasson. Csalásaival igyekszik elfedni előlünk a kötelességeket és veszélyeket. A világosságot, amelyet Krisztus János apostol által adott, csekély értékűnek mutatja be. A közvetlenül előttünk álló eseményeket kevésbé fontosként állítja elénk, mint amelyeket nem érdemes különösebben figyelemre méltatni. A mennyei eredetű igazságot így hatálytalanítja és Isten népét megfosztja hajdani tapasztalataitól, hamis tudományt adva helyette. "Így szól az Úr: álljatok az utakra és nézzetek szét, kérdezősködjetek a régi ösvények felől, melyik a jó út, és azon járjatok." (Jer. 6:16)

Senki se merészelje lerontani hitünk alapjait, azt az alapot, amely munkánk kezdetén a Szentírás kinyilatkoztatása és kutatása által adatott. Erre az alapra építettünk több mint ötven éven keresztül. Az emberek azt hihetik, hogy új utat találtak, erősebb alapot fektetnek le, mint amely már megvolt, ez azonban csalás. "Más fundamentumot senki nem vethet azon kívül, amely vettetett." (I. Kor. 3:11) A múltban már sokan próbálkoztak, hogy új hitet építsenek, új elvekkel megalapozva; meddig állt azonban épületük? Hamarosan összeomlott, mert nem a Sziklára építettek.

Nem kellett-e az első tanítványoknak is szembeszállniuk az emberi állításokkal? Nem hallottak-e hamis elméleteket, és mégis szilárdan álltak, mert ezt mondták: "Más fundamentumot senki nem vethet azon kívül, amely vettetett." Így őrizzük meg mi is kezdeti bizalmunkat, egészen a végig.

Hatalmas Igéket küldött Isten és Krisztus az Ő népének, amelyek által lépésről lépésre kihozta őket a korunknak szóló igazság tiszta világosságára. Isten szolgái eleven szénnel érintett ajakkal hirdették az üzenetet. Az isteni kinyilatkoztatás ereje ütötte az általuk képviselt igazságra a valódiság pecsétjét.

Az Úr felszólít, hogy újítsuk meg bizonyságtevő munkánkat és lelki életünket. Isten népének lelkiereje már régen szunnyad, azonban ébredésnek kell következnie, feltámadásnak a lelki halálból. Ima és bűnvallomás által tisztítsuk meg a Király útját. Miközben ezt tesszük, elnyerjük a Szentlélek erejét. Szükségünk van a Lélek pünkösdi, erőteljes tevékenységére - ezt meg is kapjuk, az Úr megígérte, hogy elküldi Lelkét, a mindent legyőző hatalmat.

Veszélyes idők következnek ránk. Mindenki, aki ismeri az igazságot, készüljön fel, s helyezze önmagát, testét, lelkét és szellemét Isten fegyelme alá. Az ellenség leselkedik ránk, ébernek kell lennünk, álljunk ellent neki! Fel kell öltenünk Isten minden fegyverét. Kövessük a prófétaság lelke által adott tanácsokat! Szeretnünk és követnünk kell a korunknak szóló igazságot - ez óv meg bennünket a nagy csalások elfogadásától. Isten szólt hozzánk Igéjén keresztül, szólt hozzánk a gyülekezeteknek adott bizonyságtételek, valamint olyan könyvek által, amelyek segítségével végeztük munkánkat. Ügyeljünk a figyelmeztetésekre is! Milyen kifogást emelhetünk majd, ha nem törődünk ezekkel?

Könyörgök azokhoz, akik Istenért munkálkodnak, hogy ne fogadják el a hamisat az igaz helyett! Ne foglalják el emberi következtetések a megszentelő igazság helyét. Krisztus arra vár, hogy gyermekei szívében lángra lobbanjon az igazi hit és szeretet. Ne engedjétek, hogy a nép, amely az örök igazság alapján áll, kedvezően fogadja a hamis tanokat. Isten azt akarja, hogy tartsunk ki szilárdan a fő alapelvek mellett, amelyek vitathatatlan tekintéllyel bírnak.

Jelszavunk ez legyen: "A tanításra és a bizonyságtételre hallgassatok! Ha nem ekként szólnak azok, akiknek nincs hajnaluk." (Ésa. 8:20) Van Bibliánk, telve értékes igazságokkal. Minden ismeretet tartalmaz, az alfától az ómegáig. Az Istentől ihletett Írás "hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre: hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített" (II. Tim. 3:16-17). Tegyük tankönyvünkké a Bibliát - tanítását mindenki megértheti.

Krisztus felszólítja népét, hogy higgyen Szavában és élje is azt a gyakorlatban. Aki az Igét elfogadja, cselekszi és jellemét annak szellemében képezi, növekszik majd Isten erejében. Felismerhető lesz, hogy hite mennyei eredetű. Nem vándorol idegen utakon, gondolatait nem fordítja el az érzelmek és izgalmak vallása. Az emberek és angyalok előtt erős, állhatatos keresztény jellemet tanúsít majd.

Az igazságban - amint azt Krisztus tanítja - birtokunkban van az, ami a lelkeket meggyőzi és megtéríti. Krisztusi egyszerűséggel hirdessétek az igazságot, amelynek hirdetéséért Ő erre a világra jött, és akkor üzenetetek ereje érezhető lesz. Ne védjetek olyan elméleteket vagy bizonyítékokat, amelyeket Krisztus soha nem említett és amelyeknek nincs bibliai alapjuk. Csodálatos, ünnepélyes igazságaink vannak az emberek részére. "Meg van írva" - ez próbakő, amit minden léleknek értésére kell adni.

Engedjük, hogy Isten Szava vezessen bennünket. Kutassunk az "így szól az Úr" után! Az emberi módszerekből már elég - az az ember, aki csak világi tudományokban művelt, nem érti Isten dolgait, azonban akik megtértek és megszentelődtek, látni fogják az ige isteni erejét. Csak azok tudják megkülönböztetni a mennyei dolgokat, akiknek szíve és elméje megtisztult a Lélek megszentelése által.

Testvérek, az Úr nevében szólítalak fel benneteket, ébredjetek kötelességetekre! Rendeljétek szíveteket a Szentlélek ereje alá, hogy az Ige tanítását befogadhassátok. Akkor majd képesek lesztek felfogni az isteni dolgok mélységeit.

Bárcsak munkálkodna Isten az Ő népén Szent Lelke által! Bárcsak fölébresztené őket, hogy - megismerve a veszélyt - felkészülhetnének azokra az eseményekre, amelyek a Földre jönnek!

Sohase gondoljuk, hogy már nem kaphatunk több világosságot, több igazságot! A gondatlanság veszélye fenyeget bennünket, s közömbösségünk miatt elveszítjük az igazság megszentelő erejét - miközben megnyugtatjuk magunkat, hogy "gazdag vagyok, meggazdagodtam és semmire nincs szükségem" (Jel. 3:17). Mialatt a már elnyert igazságokat megőrizzük, ne tekintsünk gyanakvóan valamely új igazságra, amelyet Isten küld nekünk.