Kérlek azért az Isten és Krisztus Jézus színe előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat az Ő eljövetelekor és az Ő országában. Hirdesd az igét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással. (II. Tim. 4:1-2)

E határozott és erőteljes szavakban világosan kifejezésre jut Krisztus prédikátorának kötelessége. Hirdesse az Igét, nem az emberek vélekedését vagy hagyományát, kellemes meséket, szenzációs elbeszéléseket, hogy a képzeletet izgassa és az érzelmeket felgerjessze. Ne magasztalja fel magát, hanem Isten jelenlétében álljon a pusztulásba rohanó világ előtt és hirdesse az Igét. Könnyelműségnek, tréfálkozásnak, képzelet szülte magyarázatoknak ne adjunk helyet. Őszintén, komolyan kell beszélni, mint Isten szócsöve, amely a Szentírást magyarázza. Azt adja hallgatóinak, amire a jelenlegi és az örök üdvöt illetően a legnagyobb szükségük van.

Prédikátor testvéreim, ha hallgatóitok előtt álltok, beszéljetek lényeges dolgokról, amelyek útbaigazítanak: tanítsátok a nagy gyakorlati igazságokat, amelyeket át kell ültetni az életbe. Beszéljetek Jézus megmentő erejéről. "Kiben van a mi váltságunk az Ő vére által, bűneinknek bocsánata." (Kol. 1:14) Igyekezzetek hallgatóitokkal az igazság erejét megértetni.

A prédikátorok a biztos prófétai Igét adják elő, amely a hetedik napot ünneplő adventisták hitének alapja. Dániel és Jelenések könyvének jövendöléseit gondosan tanulmányozzuk, és velük kapcsolatban a következő kijelentést is: "Ímé az Istennek ama Báránya, aki elveszi a világ bűneit!" (Jn. 1:29)

Máté evangéliuma 24. fejezetét ismételten elénk tárták, mint olyat, amelyre fel kell hívnunk mindenki figyelmét. E fejezet beteljesedésének idejében élünk. A prédikátorok és tanítók magyarázzák meg e jövendöléseket azoknak, akiket tanítanak. Előadásaikból hagyják ki a kevésbé fontos dolgokat, hogy a lelkek sorsára nézve döntő igazságokat előadhassák.

Az idő, amelyben élünk, állandó éberséget követel. Isten szolgái világítsák meg a szombatkérdést. Hirdessék a Föld lakóinak, hogy Krisztus nemsokára eljön, hatalommal és nagy dicsőséggel. A világnak szóló utolsó intő üzenet vezesse arra az embereket, hogy felismerjék Isten törvényének fontosságát. Az igazságot oly érthetően tárjuk fel, hogy a hallgatók közül egyetlen törvényáthágónak se lehessen mentsége az, hogy nem fogta fel az Isten parancsolatainak való engedelmesség fontosságát.

Tanítást kaptam, hogy azt mondjam: gyűjtsetek bizonyítékokat a Szentírásból, hogy Isten a hetedik napot megszentelte és olvassátok fel ezeket az összejöveteleken. Mutassátok be azoknak, akik még nem ismerik az igazságot, hogy mindazoknak el kell szenvedniük döntésük következményét, akik az érthető "Így szól az Úr" szavakat nem veszik figyelembe. A szombat volt minden időben az Isten iránti hűség próbája. "Legyen közöttem és az Izráel fiai között örök jel ez; mert hat napon teremtette az Úr a mennyet és a földet, hetednapon pedig megszűnt és megnyugodott." (II. Móz. 31:17)

Az evangéliumnak most mindenütt ellenállnak. A gonoszság sötétsége még sohasem volt erősebb, mint napjainkban. Gonosz lelkek emberi eszközökön keresztül viselnek hadat Isten parancsolatai ellen. Hagyományokat és hazugságokat helyeznek a Szentírás fölé, az észt és tudományt a kinyilatkoztatás, az emberi képességeket a Szentlélek tanítása, és formaságokat, ceremóniákat az istenfélelem életereje fölé. A súlyos bűnök elszakították az embereket Istentől. A hitetlenség gyors ütemben válik divatossá. "Nem akarjuk, hogy ez az ember uralkodjon felettünk" - ezrek mondásává vált. Isten szolgái emeljék fel szavukat mint a trombita, és tárják fel az embereknek törvényszegéseiket. Az enyhe prédikációk, amelyeket olyan gyakran tartanak, nem keltenek maradandó benyomást. Az embereknek nem hasít a szívébe, mert Isten szavának egyenes, éles igazságait nem közölték velük.

Sokan, akik az igazság követőinek vallják magukat, ha igazi érzéseiket kinyilvánítanák, ezt mondanák: "Miért kell olyan egyenesen beszélni?" Azt is kérdeznék: "Miért kellett Keresztelő Jánosnak így szólni a farizeusokhoz: Mérges kígyóknak fajzatai! Kicsoda intett meg titeket, hogy az Istennek elközelgő haragjától megmeneküljetek? (Mt. 3:7) Miért kellett neki Heródiás haragját kihívni maga ellen és Heródesnek azt mondani, hogy törvényellenes dolgot cselekszik, amikor testvére feleségével él? Az egyenes beszéd miatt életét vesztette. Miért nem munkálkodott csendben anélkül, hogy Heródiást haragra ingerelje?

Így érveltek az emberek, míg a világi bölcsesség elfoglalta a hűség helyét és dorgálás hiányában a bűn továbbterjedt. Mikor hallatszik majd a gyülekezetekben ismét a hűséges rendreutasítás szava: "Te vagy az az ember!"? Ha ezek a szavak nem csak ritkán hangoznának, akkor többször megtapasztalhatnánk Isten hatalmát. Isten követői ne panaszkodjanak addig eredménytelen fáradozásaikról, míg meg nem bánják a siker utáni vágyukat és le nem győzik törekvésüket, amely arra irányul, hogy emberek tetszését elnyerjék, mert ez oda vezet, hogy elnyomják az igazságot és azt kiáltják: "Békesség!" - noha Isten nem hirdetett békét.

Bárcsak az Úr minden prédikátora felismerné munkájának és hivatalának szentségét! A prédikátorok mint Isten elhívott követei óriási felelősséget hordoznak. Krisztus helyett, a menny titkainak sáfáraiként munkálkodjanak az engedelmeseket bátorítva, az engedetleneket intve. A világi bölcsesség nem lehet irányadójuk. Soha nem térhetnek le a Jézus által mutatott ösvényről. Előre kell menniük hitben és arra gondolniuk, hogy a bizonyságok fellege veszi körül őket. Ne a saját szavaikat mondják, hanem annak szavait, aki minden világi uralkodó felett van. Üzenetük ez legyen: "Így szól az Úr!"

Isten olyan férfiakat akar, akik mint Nátán, Illés és János, az Ő üzenetét félelem és a következményekre való tekintet nélkül hirdetik, akik az igazságot még akkor is szólják, ha mindenüket fel kell áldozni érte.

Krisztus szavai éles nyilak voltak, amelyek elérték céljukat és megsebezték hallgatói szívét. Bármikor szólt a néphez, nagy vagy kicsiny hallgatósághoz, szavai mentő hatással voltak a lélekre. Egy üzenet sem veszett kárba, amely elhagyta ajkát. Minden szava új felelősséget helyezett hallgatóira. A prédikátorok ne féljenek, hogy fáradozásaik hiábavalókká válnak, ha Istentől kért erővel, őszintén hirdetik a világnak az utolsó kegyelmi üzenetet. Ha az emberi szem nem is követheti az igazság nyilának útját, ki állíthatja azt, hogy nem ért célig és nem hatolt át a hallgatók lelkén? Ha emberi fül nem is hallotta a megsebzett lélek kiáltását, az igazság mégis csendesen megtalálta a szívbe vezető utat. Isten szólt a lélekhez, és a végső elszámolás napján Isten hű szolgái a megváltó kegyelem diadal-jelvényeit viselve dicsőítik majd Krisztust.

Senki sem tudja, hogy mennyi veszteség származik abból a prédikációból, amelyet a Szentlélek kenete nélkül tartanak. Minden összejövetelen vannak lelkek, akik még tétováznak, noha már majdnem elhatározták, hogy teljesen átadják magukat Istennek. Döntések születnek, azonban gyakran a prédikátor nélkülözi a Lelket, az üzenetnek nincs ereje, és az ingadozó lelkek nem kapnak határozott felszólítást.

Ma, az erkölcsi sötétség korában a száraz elméletnél többre van szükség, hogy az emberekre hathassunk. A prédikátor álljon élő összeköttetésben Istennel. Úgy kell prédikálnia, mint aki hisz abban, amiről beszél. Az élő igazság, ha Isten embere ajkáról hangzik el, megremegteti a bűnösöket és a törvényszegők így kiáltanak fel: "Jehova az én Istenem, az Úré akarok lenni!"

Isten szolgájának sohasem szabad a nagyobb világosság és az erő utáni kutatást abbahagynia. A bátortalanság és sötétség közepette is tovább kell küzdenie, imádkoznia, remélnie, azzal a határozott szándékkal, hogy a Szentírás alapos ismeretére eljusson és semmilyen adományt ne temessen el. Addig, míg csak egy lélek is van, akin segíteni lehet, mindig új bátorsággal kell felvennie a munkát. Mindaddig, amíg Jézus ezt mondja: "Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled" (Zsid. 13:5), míg az igazság koronája ajánltatik a győzőnek, míg közbenjárónk a bűnösökért esedezik, addig Krisztus szolgái reményteljes, fáradhatatlan tetterővel és kitartó hittel munkálkodjanak.

Azok a férfiak, akik vállalják a felelősséget, hogy Isten szavát hirdessék az embereknek, felelősséggel tartoznak azért a befolyásért is, amelyet hallgatóikra gyakorolnak. Ha Istennek hű férfiai, akkor tudják, hogy az igehirdetésnek nem célja a szórakoztatás, a puszta információátadás, vagy az értelem meggyőzése.

Az igehirdetés legyen hatással az értelemre és közöljön ismereteket, de ennél többet kell elvégeznie. A prédikátor szavainak ahhoz, hogy hatásuk legyen, a hallgatóság szívéhez kell eljutniuk. Éppen ezért a lelkész ne szőjön szórakoztató történeteket prédikációjába. Törekedjen arra, hogy megértse a lélek szükségletét és vágyódását. Ha gyülekezete előtt áll, gondolja meg, hogy hallgatói között ott vannak azok, akik kételyekkel küzdenek, kétségbeesettek, szinte teljesen reménytelenek, és azok is, akik állandó kísértések közepette nehéz harcot vívnak a lélek ellenségével. Kérje azért az Üdvözítőt, hogy olyan szavakat adjon neki, melyek megerősítik e lelkeket a gonosszal szembeni küzdelemben.