A gyógyítás az evangélium legfontosabb része, s az Üdvözítő azt kívánja követőitől, hogy hívják a betegeket, a reményvesztetteket és a lesújtottakat, hogy az Ő erejét ragadják meg. Isten követői az Ő kegyelmének csatornái, rajtuk keresztül kívánja gyakorolni gyógyító erejét. Feladatuk, hogy a betegeket és szenvedőket a hit karjain az Üdvözítőhöz vigyék. Legyenek olyan szorosan összekötve az Úrral, életükben olyan világosan nyilvánuljon meg az igazság szeretete, hogy áldásos eszközzé tehesse őket azok számára, akiknek testi és lelki gyógyulásra van szükségük.

Előjogunk, hogy imádkozzunk a betegekkel és segítsünk nekik megragadni a hit kötelét. Isten angyalai közel vannak azokhoz, akik ilyen módon szolgálnak a szenvedő emberiségnek. Ha betegek fordulnak Krisztus felszentelt követéhez és ő megkísérli figyelmüket az isteni dolgokra terelni, akkor olyan munkát végez, amely örökké megmarad. Amikor a beteghez a reménység vigaszával közeledik - amelyet a Jézusba vetett hit és az isteni ígéretek elfogadása által nyert -, akkor a lelkierővel szerzett saját tapasztalatai is egyre gazdagabbak lesznek.

Néhány gyötrődő lélek, aki a folytonos törvényáthágás következtében testi betegségben szenved, ébredő lelkiismerettel kiáltja: "Isten! Légy irgalmas hozzám, bűnöshöz! Tégy gyermekeddé!" Ekkor elérkezett az ideje, hogy Krisztus szolgája erős hittel mondja a betegnek, hogy van reménység a bűnbánó részére. Jézusban minden lélek, aki segítségére és elfogadására vágyakozik, megtalálja a szabadulást és a békét. Aki szelíden és szeretettel hirdeti az evangéliumot a szenvedő léleknek - akinek olyan nagy szüksége van a remény üzenetére -, az annak a szócsöve, aki életét adta az emberiségért. Amint segítő, megfelelő szavakat szól és a szenvedő ágyánál imádkozik, Jézus alkalmazza a gyógyeszközöket. Isten szól az emberi ajkakon keresztül. Eléri a szívet. Az emberi az istenivel érintkezik.

Az evangélium szolgájának tapasztalatból kell tudnia, hogy Krisztus enyhítő kegyelme egészséget, békét és teljes örömet ad. Úgy ismerje Krisztust, mint aki magához hívja a megterhelteket és megfáradtakat, hogy nyugalmat találjanak Nála. Isten szolgája elmondja a betegeknek, hogy nem kell elcsüggedniük. Sohase felejtse el, hogy állandóan az Üdvözítő szeretetteljes jelenléte veszi körül azokat az emberi eszközöket, akiket Isten hívott el, hogy lelki áldásokat közvetítsenek. Ez a gondolat hitének komolyságot, könyörgésének életerőt ad.

Azután Isten igazságának gyógyító erejét közölheti azokkal, akik a segítségét kérik. Beszélhet Krisztus által történt gyógyulásokról, és a beteg értelmét a nagy Orvosra irányíthatja, aki világosságot és életet, de egyúttal vigaszt és békességet is ad. Megmondhatja nekik, hogy nem kell elcsüggedni, az Üdvözítő szereti őket, és ha átadják magukat Neki, akkor bizonyosak lehetnek szeretetében, kegyelmében és megtartó erejében. Sürgetően kérje őket, hogy nyugodjanak meg Isten ígéreteiben, mivel az a tapasztalata, hogy az, aki az ígéretet adta, a leghűbb barátunk. Ha azon fáradozik, hogy az értelmet a menny felé irányítsa, azt tapasztalja, hogy a nagy Segítő együttérez a szenvedővel, a betegnek a nyugalom és békesség érzését adja.

Az isteni Segítő jelen van a betegszobában, s az igaz hit egyszerűségében Őhozzá intézett ima minden egyes szavát hallja. Tanítványai éppoly komolyan imádkozzanak ma is a betegekért, mint régen az apostolok tették. Akkor a gyógyulások sem maradnak el, mert "a hitből való imádság megtartja a beteget" (Jak. 5:15).

Isten Szava határozott utasításokat ad, hogyan imádkozzunk a betegek felépüléséért. Azonban az ilyen imák nagyon ünnepélyes cselekedetek, és gondos megfontolás nélkül ne fogjunk hozzá. Sok esetben, amikor a beteg gyógyulásáért imádkozunk, csak elbizakodottság az, amit hitnek nevezünk.

Sokan az önkielégítés miatt kapták a betegséget. Nem éltek összhangban a természet törvényével vagy a szigorú tisztaság alapelveivel. Mások az egészségügyi törvényeket hagyták figyelmen kívül az evésben, ivásban, ruházkodásban és a munkában. A testi és lelki gyengeség oka gyakran valamilyen bűn. Ha ezek az emberek az egészség áldásaiban részesülnének, ismét folytatnák Isten természeti és erkölcsi törvényeinek gondtalan áthágását. Úgy okoskodnának, ha Isten az imát meghallgatva meggyógyította őket, szabadságukban áll folytatni egészségtelen szokásaikat és korlátozás nélkül kiszolgálni romlott étvágyukat. Ha Isten csodát tenne, és ezeket az embereket ismét egészséggel áldaná meg, akkor ezáltal a bűnre bátorítana.

Hiábavaló munka a népet arra tanítani, hogy Istent gyengeségeik gyógyítójának tekintsék, amíg fel nem világosítják őket arról, hogy hagyják el egészségtelen szokásaikat. Ha imáikra feleletként áldást szeretnének kapni, akkor tanuljanak meg a gonosszal szakítani és jót cselekedni. Környezetük egészséges, életmódjuk helyes legyen. Éljenek összhangban Isten parancsolataival, a természeti és az erkölcsi törvényekkel egyaránt.

Ha valaki kívánja, hogy gyógyulásáért imádkozzanak, akkor fel kell világosítani arról, hogy Isten parancsainak áthágása - akár természeti, akár erkölcsi - bűn, és ha a menny áldását kívánja elnyerni, vallja be és hagyja el vétkeit.

Az Írás azt ajánlja nekünk: "Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok." (Jak. 5:16) A következő gondolatokat tárjátok az elé, aki az imádkozót kéri: "Nem látunk a szívedbe, életed titkait nem ismerjük, ezeket csak te tudod és az Isten. Ha bűneidet megbánod, kötelességed azokat meg is vallani."

A személyes jellegű bűnöket vallják meg Krisztusnak, aki az egyetlen közbenjáró Isten és az emberek között. Ezért "ha valaki vétkezik, van szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus" (I. Jn. 2:1). Minden bűn ellenségeskedés Istennel, és be kell vallani Krisztus által. Minden nyilvános bűnt nyilvánosan valljanak be. Az igazságtalanságot, amelyet egy felebaráttal követtek el, az érintettel kell rendezni. Ha valaki gyógyulást keres, és beszédben vétkezett, vagy a családban, a szomszédságban, a gyülekezetben viszályt szított, elidegenedést okozott, vagy rossz szokása által másokat bűnre vezetett, akkor ezeket a dolgokat be kell vallania Isten és azok előtt, akiket megkárosított. "Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól." (I. Jn. 1:9)

Ha az igazságtalanságot jóvátették, akkor a beteg szükségletét nyugodt hittel visszük az Úr elé, úgy, ahogy az Ő Lelke indítja. Ő mindenkit név szerint ismer és mindenkiről gondoskodik, mintha senki más nem volna a Földön, akiért Fiát odaadta. Mert Isten szeretete oly nagy és változatlan, ezért bátorítsuk a betegeket, hogy bízzák magukat Őrá és vigasztalódjanak meg. Az aggodalmaskodás gyengít és kellemetlen érzést okoz. Ha a búskomorságot és levertséget legyőzzük, sokkal nagyobb kilátásunk lesz a gyógyulásra, mert "az Úr szemmel tartja az Őt félőket, az Ő kegyelmében bízókat" (Zsolt. 33:18).

A betegekért mondott imánál gondoljunk arra, hogy "amit kérnünk kell, amint kérnünk kellene, nem tudjuk" (Rm. 8:26). Nem tudjuk, hogy a kért áldás a legjobb lesz-e. Ezért imáink ezt a gondolatot zárják magukba: "Uram, Te ismered a lélek minden titkát, Te ismered ezt az embert. Jézus, az ő szószólója életét adta érte, az Ő szeretete nagyobb a mi szeretetünknél. Ezért, ha dicsőségedre szolgál és a beteg üdvére, kérünk Téged Jézus nevében, hogy gyógyítsd meg őt. Ha pedig nem ez a Te akaratod, úgy kérünk, hogy kegyelmed vigasztalja meg és jelenléted tartsa fenn őt."

Isten kezdettől fogva tudja a véget, ismeri az emberek szívét. A lélek minden titkát elolvashatja. Tudja, hogy azok, akikért imádkoznak, képesek-e kiállni a próbákat, amelyek rájuk várnak, ha életben maradnak. Tudja, hogy életük önmaguk és a világ számára áldás vagy átok lesz-e. Ezért mondjuk azt, amikor kéréseinket előterjesztjük: "Mindazonáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a Tiéd!" (Lk. 22:42) Jézus Krisztus az Isten akaratában való megnyugvás e szavait mondta, amikor a Getsemáne-kertben imádkozott: "Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár." (Mt. 26:39) És ha ezek Isten Fiához illettek, mennyivel inkább illenek halandó, tévedő emberi ajkakra!

A következő lépés az, hogy kívánságainkat adjuk át mindentudó mennyei Atyánknak, és azután tökéletes átadás útján bízzunk mindent Rá. Tudjuk, hogy Isten meghallgat bennünket, ha akarata szerint kérünk. Azonban helytelen, ha kéréseinkkel alárendelés nélkül zaklatjuk Őt. Imáink ne parancsok, hanem könyörgések legyenek.

Vannak esetek, amikor Isten az egészség helyreállításán munkálkodik. Azonban nem minden beteg gyógyul meg. Sokan elalszanak Krisztusban. János azt a parancsot kapta Páthmosz szigetén, hogy írja meg: "Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg mostantól fogva. Bizony, azt mondja a Lélek, mert megnyugosznak az ő fáradságuktól, és az ő cselekedeteik követik őket." (Jel. 14:13) Ebből látjuk: ha a beteg nem nyeri vissza egészségét, nem ítélhetjük meg úgy, hogy erőtlen volt a hitében.

Mi azt kívánjuk, hogy imáink haladéktalanul és közvetlenül meghallgatásra találjanak, és elbátortalanodunk, ha a válasz késik, vagy más formában jelentkezik, mint vártuk. Isten azonban olyan bölcs és jóságos, hogy imáinkat éppen abban az időben és olyan módon teljesíti, ahogyan igazán kívánjuk. Ő a kívánságainknál többet és jobbat akar cselekedni értünk. És mert bölcsességében és szeretetében bízhatunk, ezért ne azt kérjük, hogy saját akaratunk szerint adjon nekünk, hanem igyekezzünk szándékát kikutatni és teljesíteni. Kívánságaink és törekvéseink az Ő akaratában olvadjanak fel.

Azok a tapasztalatok a legjobbak, amelyek a hitünket próbálják meg. Ezáltal lesz nyilvánvaló, vajon őszinte és igaz-e a hitünk, vagy pedig a körülményektől függ, bizonytalan és változó. A gyakorlat erősíti a hitet. Tökéletes türelemre teszünk szert, ha arra gondolunk, hogy az Írás értékes ígéreteket tartalmaz azok részére, akik az Úrra várnak.

Nem mindenki érti meg ezeket az alapelveket. Sokan, akik az Úr gyógyító kegyelmét keresik, azt hiszik, hogy imájuk azonnali és közvetlen meghallgatásra talál, vagy hitük hiányos. Ezért azokat, akiket a betegség legyengített, teljes bölcsességgel világosítsuk fel, hogy legyenek elővigyázatosak. Barátaikkal szembeni kötelezettségeiket ne vessék meg, ne hanyagolják ügyeik elrendezését, amit megtennének, ha arra számítanának, hogy a halál elragadja őket.

Ne féljenek bátorító és tanácsadó szavakat mondani, amelyeket a búcsúzáskor szeretteikhez intéznének.

Ha egy lélek ima által akar meggyógyulni, akkor se mulassza el a lehetséges gyógyszerek használatát. Nem jelent hittagadást olyan szerek használata, amelyeket Isten a fájdalmak csökkentésére és természetes segítségül, a helyreállítás munkájára alkotott. Az sem jelenti a hit megtagadását, ha Istennel együtt munkálkodunk és abba a helyzetbe igyekszünk hozni magunkat, amely gyógyulásunkhoz a legkedvezőbb. Isten hatalmunkba adta, hogy ismerjük az élet törvényeit. Rajtunk múlik, hogy ismeretünket hasznosítsuk. Minden gyógyszert alkalmazzunk egészségünk helyreállítására, minden előnyös segítő eszközt vegyünk észre, és a természeti törvénnyel összhangban cselekedjünk. Ha a beteg gyógyulásáért imádkozunk, még több buzgalommal dolgozhatunk, és köszönjük meg Istennek, hogy előjogunk Vele együtt munkálkodni! Áldását kérhetjük azokra a szerekre, amelyeket gondviselő szeretete számunkra teremtett.

Isten megengedi a gyógyszerek használatát. Ezékiás, Izráel királya beteg volt, és Isten prófétája azt az üzenetet hozta neki, hogy életét tizenöt évvel meghosszabbította. Isten egyetlen szavával, azonnal meggyógyíthatta volna Ezékiást, azonban ezt a különös utasítást adta: "Vegyenek egy fügekalácsot, és dörzsöljék rá a fekélyre, hogy meggyógyuljon." (Ésa. 38:21)

Egy alkalommal Jézus egy vak szemét sárral kente be, és azt parancsolta neki: "Menj el, mosakodjál meg a Siloám tavában... Elment, megmosakodott, és megjött látva." (Jn. 9:7) A gyógyítást a nagy Orvos hatalma egyedül is elvégezhette volna, azonban Krisztus a természet egyszerű szereit alkalmazta. Orvosságokat nem írt, de az egyszerű és természetes eszközök használatát megengedte.

Ha a beteg felépüléséért imádkozunk, ne veszítsük el Istenbe vetett hitünket, bárhogy végződjön is az eset. Ha szerettünket veszítjük el, vegyük el a keserű poharat, és gondoljunk arra, hogy őt az atyai kéz tartja. Ha az egészség helyreállt, ne felejtsük el, hogy az egészséggel megajándékozott új kötelezettségeket vállalt Atyjával szemben. Amikor a tíz bélpoklos meggyógyult, csak egy tért vissza Jézushoz, hogy dicsőséget adjon neki. Egyikünk se legyen a kilenc feledékenyhez hasonló, akiknek szívét nem érintette Isten irgalmassága. "Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, akinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka." (Jak. 1:17)