Amint közeledik a vég, az ellenség minden hatalmát latba veti, hogy elhintse közöttünk a vakbuzgóságot. Örülne, ha szélsőségesen cselekednénk, hogy a világ elvakultaknak tartson minket. Tanítsunk minden testvért, hogy lábát a szilárd alapra, az egyszerű "így szól az Úr"-ra helyezze.

1844-ben mindenütt fanatizmussal találkoztunk, azonban mindig azt jelentették ki nekem: "A nagy izgalom árt a munkának; ne térjetek le Jézus lábnyomáról!" Nagy izgatottság közepette csak ideges munka végezhető. Sokan arra használják fel ezt, hogy különös tanokat, képzelt igazságokat terjesszenek, és ezáltal bezárulnak az ajtók az üdvtan hirdetése előtt.

Az Úr szolgái a városokban az izgatottság és a fanatizmus előtt zárják be ajtóikat. A prédikátorok ne olyan módon hirdessék meg az összejöveteleket, hogy ezzel izgalmat keltsenek. Ha az Úr kész arra, hogy az istentelen városokat megfenyítse, akkor azt népe tudomására fogja hozni. Ez azonban nem történhet meg addig, amíg a városoknak nem adatott alkalom, hogy az örök élet Igéjét hallják és elfogadják.

Jelenlegi munkánk az, hogy megvilágítsuk az emberek értelmét a bibliai igazságokra vonatkozólag. Az ajtók megnyílnak az igazság előtt, és nekünk meg kell ragadni az alkalmat, hogy elérjük a lelkeket. Krisztushoz hasonlóan az igazságot különböző módokon, példázatok által kell feltárni, azonban mindazt, ami fanatizmusra hajlamosít, gondosan el kell kerülni.

Tanítsuk a népet, hogy önállóan kutassa az Igét. A pásztorok és a tanítók utasítsanak mindenkit ahhoz az erős várhoz, ahová az igazak igyekeznek, hogy biztonságban lehessenek. Aki az Ige fenséges, megnemesítő igazságát előadja, mindig komoly, őszinte lelkületet tanúsítson, nyugodt, tiszta értelmű legyen, hogy ezáltal hallgatásra bírja az ellenkezőket, vitatkozókat.

Az Ige komoly kutatói, akik alázatos lélekkel követik Krisztust, nem lesznek szélsőségessé. Az Üdvözítő a mi példaképünk: sohasem veszítette el önuralmát és nem szegte meg a jó ízlés törvényeit. Tudta, mikor kell beszélni, és mikor hallgatni. Mindig higgadt volt, nem tévedett az emberek vagy az igazság megítélésében. Nem tévesztette meg a látszat, nem tett fel időszerűtlen kérdéseket, és nem adott olyan választ, amely nem tartozott volna közvetlenül a tárgyhoz. A gáncsoskodó papokat elhallgattatta úgy, hogy a felszín alá hatolva elérte a szívet, világosságot gyújtott a lélekben és felébresztette a lelkiismeretet.

Aki Krisztus példáját követi, nem lesz fanatikus, a nyugalmat és önuralmat ápolja, s az a béke árad majd belőle, amely Jézus életét jellemezte.