Fiatal prédikátorok kerüljék a vitákat, mert ez nem növeli a lelkiséget és a szív alázatát. Egyes esetekben elkerülhetetlen, hogy a büszke dicsekvővel, aki Isten igazsága ellen szól, nyilvános vitában szembeszálljunk; azonban az ilyen alkalmak rendszerint - akár szóban, akár írásban történnek - több kárt okoznak, mint hasznot. a nyilvános vita után még nagyobb a felelőssége a prédikátornak, hogy az érdeklődést fenntartsa. Legyen tudatában annak a visszahatásnak, amely a vallási kérdések feletti izgalom miatt következhet be, és ne hagyja magát elbátortalanítani.

A vitáknak általában az a hatása prédikátorainkra, hogy önbecsülésük nő és önelégültté válnak. Még tovább mehetünk: Azok a prédikátorok, akik szívesen vitatkoznak, nem alkalmasak a gyülekezeti pásztorságra. Begyakorolták magukat, hogy az ellenfelekkel szembeszálljanak, hogy szúró megjegyzéseket tegyenek; és így nem tudnak leereszkedni, hogy a bánatos, vigaszt kereső szíveken segítsenek.

Ha a prédikátorok népszerűtlen igazságot képviselnek, amely nehéz keresztet jelent, akkor legyenek elővigyázatosak. Minden szót pontosan, Isten akarata szerint mérlegeljenek. Ne használjanak metsző szavakat. Az igazságot alázattal kell feltárni, a lelkek iránti legmélyebb szeretettel és a megváltásukért való komoly vággyal, és ezután hagyjuk, hogy az igazság maga végezze el munkáját.

A nyilvános vitákat nem lehet mindig elkerülni. Azok az emberek követelhetik e vitákat, akik szívesen hallgatják az ellenfelek küzdelmét. Mások őszinte indítékokból szolgáltatnak okot vallási kérdések nyilvános megbeszélésére, mert minden bizonyítékot szeretnének hallani; azonban ha csak lehetséges, kerüljük az ilyen szócsatákat. Ezek általában a harci kedvet erősítik, és gyengítik a tiszta szeretetet és a szent együttérzést, amelynek állandóan élnie kell a keresztény szívben még akkor is, ha véleményük különböző.

Korunkban a viták iránt való igény nem igazi bizonyítéka az igazság iránti komoly vágynak. Az újdonság és az izgalom szeretetéből ered, amely általában a vitákat kíséri. Az igazság sokkal ünnepélyesebb és jelentősebb következményeiben annál, semhogy elfogadását vagy visszautasítását kis dolognak tartsuk. Megvitatni az igazságot csak azért, hogy bemutassuk az ellenfelekkel küzdők ügyességét, sajnálatra méltó eljárás, és nagyon csekély mértékben segíti az igazság előrehaladását.

Az igazság ellenfelei úgy mutatják meg ügyességüket, hogy a védők álláspontját tévesen ábrázolják. Rendszerint kigúnyolják a szent igazságot, és hamis megvilágításban tárják a nép elé. A tévedések által meghomályosodott és a bűn által megromlott lelkek nem tudják megkülönböztetni e ravasz emberek indítékait és szándékait, így előttük elrejthetik s meghamisíthatják az igazságot. A vitázó emberek miatt csak ritkán lehet az utóbbiakat a helyes alapelvekre rávezetni. Gyakran erős döféseket is alkalmaznak, személyeskednek, és sok esetben mindkét részről gúnyolódások és tréfálkozások hangzanak. A lelkek iránti szeretet elvész a győzelem kivívása iránti vágy miatt. A következmény: többnyire elkeseredett és mély előítélet.

Sokan inkább a sötétséget választják, mint a világosságot, mert tetteik gonoszak. Vannak azonban olyanok, akik az igazságot más módon és más körülmények között hallják meg, és ha alkalmuk lett volna arra, hogy a bizonyítékokat íráshelyet íráshellyel összevetve önmaguk mérlegeljék, akkor Isten szavának tisztasága megragadta volna őket.

Prédikátoraink nagyon elővigyázatlanul cselekedtek, amikor cselszövő emberek megtévesztő hamisságait - amelyek elrejtik és hatástalanná teszik Jehova ünnepélyes és szent igazságát - nyilvánosságra hozták. Ezek az alattomos emberek, akik lesben állnak, hogy az istenfélő embereket becsapják, minden szellemi erejüket arra fordítják, hogy Isten Igéjét elferdítsék, a tapasztalatlanokat és gyanútlanokat becsapják, és megrontsák őket. Nagy hiba volt azokat a bizonyítékokat nyilvánosságra hozni, amelyekkel az Isten igazságának ellenfelei harcolnak, mert így a különböző társadalmi osztályokat olyan bizonyítékokkal látják el, amelyekre sokan nem is gondoltak volna. Valakinek ezért a balga vezetésért el kell számolni.

A szent igazság elleni bizonyítékok ravasz befolyásukkal hatással vannak azok lelkére, akiket az igazság erejéről nem jól tanítottak meg. Az emberiség erkölcsi érzéke a bűnnel való összeköttetése révén általában eltompult. Haszonlesés, az őszinteség hiánya és a különböző bűnök, amelyek az elfajult korban uralkodnak, az elmét befogadóképtelenné teszik az örök dolgok iránt, úgyhogy Isten igazságát nem ismerik fel. Ha ellenfeleink téves bizonyítékait nyilvánosságra hozzuk, az igazságot és a tévedést egyenlő értékűvé tesszük az emberek szemében. Ha ehelyett az igazságot a maga tisztaságában tárjuk a nép elé, hogy ünnepélyességét és fontosságát láthassák és elismerhessék, akkor a világos bizonyítékok meggyőzik és előkészítik őket, hogy az ellenfelek által megkísérelt bizonyításokkal szembe tudjanak szállni.

Azok, akik az igazságot kutatják és Isten akaratát szeretnék megismerni, akik hűek a világossághoz és kötelességeiket lelkiismeretesen végzik, biztosan tudatára jutnak majd, vajon ez a tan Istentől van-e, mert minden igazságra elvezéreltetnek.

Ha a munka előmozdítása és Isten dicsőítése megkívánja, hogy az ellenféllel szembeszálljunk, akkor az igazság védelmezői gondosan, alázatosan vegyék fel a küzdelmet. Önvizsgálattal, bűnvallással, komoly imával és gyakran böjttel kérjék Istent, hogy segítsen nekik a megmentő drága igazságot győzelemre vinni, miáltal a tévelygés igazi arculata megmutatkozhat és védői teljes vereséget szenvednek.

Ne menjetek bele úgy a vitába - amikor nagy tét forog kockán -, hogy képességeitekre és az erős bizonyítékokra bízzátok magatokat. Ha nem tudjátok elkerülni a vitát, bocsátkozzatok bele; ezt azonban Istenben bízva tegyétek, alázatos szívvel és Jézus indulatával, aki azt mondta, hogy tanuljunk Tőle, a szelíd és szívből alázatos Mestertől.