Azok az ifjak, akik prédikátorok, Biblia-munkások vagy könyvevangélisták akarnak lenni, nemcsak megfelelő szintű szellemi képzést, hanem külön előkészítést is nyerjenek hivatásuk számára. Akik iskolázatlanok, képzetlenek és nem elég finom lelkűek, nincsenek felkészülve arra, hogy olyan területre lépjenek be, ahol a tehetség és a műveltség hatalmas befolyással harcol Isten igéjének igazságával szemben. Nem tud eredményesen küzdeni a tévedések vallási és filozófiai elemekkel összekapcsolt különös formáival szemben, vagy leleplezni azt, amelyhez tudományos és bibliai igazságok ismeretére van szükség.

Akik a prédikátori tisztség felé igyekeznek, azoknak különösen érezniük kell a Szentírásban megadott módszer szerinti szolgálati képzés fontosságát. Szenteljék minden erejüket az ügynek, és míg az iskolában tanulnak, tanulják meg Krisztus szelídségét és alázatosságát a nagy Tanítótól. Az az Isten, aki megtartja szövetségét, megígérte, hogy a Krisztus iskolájában tanulókra kitölti Szentlelkét, válaszolva imáikra, hogy az igazság prédikátorai lehessenek.

Nagy munkát igényel a tévelygést és hamis tanokat a fejből kiűzni, hogy a bibliai igazság és vallás helyet találjon a szívben. Az általunk felállított felsőbb iskolák Isten által elrendelt eszközök, ahol ifjú férfiak és nők kiképzést nyernek a missziómunka különböző ágaiban, és Isten akarata, hogy ezekből az iskolákból nemcsak kevés, hanem sok szolga kerüljön ki. Ellenben Sátán, aki felkészül e szándék meghiúsítására, gyakran éppen azokat biztosítja a maga számára, akiket Isten ügyességgel ruházott fel és hasznossá akar tenni művében. Sokan vannak, akik - ha bátorítanák őket, hogy Krisztus szolgálatába lépjenek - munkálkodnának az Úrért és így lelküket a szolgálat által megmenthetnék. A gyülekezet ismerje fel súlyos felelősségét, ha szűk határok közé zárja az igazság fényét és Isten kegyelmét, amikor pénzt és befolyást bőkezűen kellene arra használni, hogy tehetséges személyek a misszióterületekre menjenek.

Száz és száz ifjú készüljön fel, hogy részt vegyen az igazság magvának elhintésében minden vizek mellett. Keresünk férfiakat, akik igyekeznek a kereszt győzelmére, akik kitartanak csüggedés és nélkülözés közepette, akikben megvan a missziómunkában oly nélkülözhetetlen buzgóság, kitartás és hit.

Vannak közöttünk emberek, akik az idegen nyelv tanulásához szükséges erőfeszítés és időveszteség nélkül is képesíthetik magukat arra, hogy más nemzeteknek hirdessék az igazságot. Az első keresztény gyülekezetekben csodálatos módon nyerték a misszionáriusok idegen nyelvek ismeretét, amelyeken hirdetniük kellett Krisztus kiapadhatatlan kincseit. Ha Isten akkor kész volt szolgáinak ilyen módon segíteni, miért kételkednénk abban, hogy ma is megáldja fáradozásainkat azok kiképzésénél, akik természettől fogva több nyelvet tudnak és helyes útbaigazítás mellett elvihetik honfitársaiknak az igazság üzenetét? Több munkásunk lett volna külföldi misszióterületen, ha mindazok, akik odamentek, felhasználták volna minden képességüket.

Egyes esetekben szükséges talán, hogy ifjú emberek tanuljanak idegen nyelveket. Úgy érik el a legjobb eredményt, ha az emberekkel érintkeznek és naponként idejüknek egy részét a nyelv elsajátítására fordítják. Ez azonban csak egy szükséges lépés legyen, amely megelőzi azok kiképzését, akik már a területen vannak és helyes nevelés által az evangélium szolgái lehetnek. Lényeges az olyanokat buzdítani, hogy menjenek el a munkára, akik különböző népekhez az anyanyelvükön tudnak beszélni.

Egy középkorú férfinak nagy vállalkozás idegen nyelvet megtanulni és minden fáradozása ellenére majdnem lehetetlen olyan folyékonyan beszélni, hogy eredményes szolgálatot végezzen. Azonfelül az idősebb és öreg prédikátoraink befolyását nem is vonhatjuk ki belföldi missziónkból és nem küldhetjük őket messze, idegen területekre, hogy olyan munkát végezzenek, amelyre nincsenek képesítve és amelyre minden kiképzés mellett sem lesznek alkalmasak. Férfiak, akiket ily módon kiküldenek, itthon hiányozni fognak és a tapasztalatlanok nem tudják betölteni helyüket.

A gyülekezet felteheti a kérdést: felruházhatók-e fiatal férfiak azzal a komoly felelősséggel, hogy külmissziót alapítsanak és arra felügyeljenek? Ez a válaszom: Isten szándéka az, hogy iskoláinkban való tanulás és a tapasztalt férfiakkal való együttműködés által olyan képesítést nyerjenek az ilyen ifjak, hogy ebben az ügyben fontos helyeket tudjanak betölteni.

Fejezzük ki bizalmunkat ifjaink iránt. Minden vállalkozásban, amely munkát és áldozatot követel, legyenek úttörők, de a munkával túlterhelt szolgákat tanácsadóként tiszteljék, hogy azok bátoríthassák és erősíthessék azokat, akik a legfáradságosabb munkát végzik Istenért. Az Úr ezeket a tapasztalt prédikátorokat nehéz, felelősségteljes állásokba helyezte már kora ifjúságukban, amikor még sem testi, sem szellemi erőik nem voltak teljesen kifejlődve. A rájuk ruházott bizalom súlya felébresztette tetterejüket és az állandó munkálkodás elősegítette testi és szellemi fejlődésüket.

Ifjú férfiakra van szükség. Isten hívta őket a misszióterületekre. Miután aránylag mentesek a gondoktól és felelősségektől, előnyösebb őket munkába küldeni, mint olyanokat, akiknek nagy családot kell ellátni és felnevelni. Azonkívül az ifjú emberek könnyebben tudnak új éghajlathoz, új viszonyokhoz alkalmazkodni és könnyebben viselik el a kényelmetlenségeket és nehézségeket. Tapintat és kitartás által ott érhetik el az embereket, ahol éppen vannak.

Az erők gyakorlat által szaporodnak. Aki Istentől nyert képességét kihasználja, tapasztalni fogja azok növekedését jobb szolgálatra. Aki semmit sem tesz Isten ügyéért, nem növekedhet kegyelemben és az igazság megismerésében. Ha egy egészséges ember ágyban fekve vonakodna használni tagjait, csakhamar elveszítené erőit azok használatára. A keresztény is, aki nem gyakorolja Istentől nyert erői használatát, nemcsak nem növekedik Krisztusban, hanem elveszti még azokat az erőket is, amelyeknek birtokában volt; lelkileg megbénul.

Ellenben, aki Isten és embertársai iránt való szeretetből igyekszik mások segítségére lenni, az meggyökerezik, megerősödik és megszilárdul az igazságban. Az igazi keresztény Istenért folytatott munkájában nem engedi magát pillanatnyi indulatoktól, hanem csak alapelvektől vezettetni, éspedig nemcsak egy napra vagy egy hónapra, hanem egy egész életre.

A Mester evangéliumi szolgák után kiált. Ki válaszol? Nem mindenki, aki belép a hadseregbe, lehet generális, százados, őrmester vagy akár csak tizedes is. Nem mindenki visel felelősséget mint vezető. Vannak másféle nehéz munkák is. Sáncokat kell kiásni, várakat építeni, másoknak őrködniük kell, és néhánynak parancsokat továbbítani. Bár a tisztek kevesen vannak, sok katonára van szükség, hogy a hadsereg legénységét alkossák, és mégis minden egyes ember hűségétől függ az eredmény. Egyetlen ember gyávasága vagy árulása veszedelmet hozhat az egész hadseregre.

Ő, aki "kinek-kinek a maga dolgát megszabta" (Mk. 13:34) annak tehetsége szerint, nem hagyja jutalom nélkül a hűséges munka teljesítését. Minden hűséggel és hittel teljesített szolgálat Isten jóindulatának és elismerésének különös jelével koronáztatik meg. Krisztus minden szolgájának szól az ígéret: "Aki vetőmagját sírva emelve megy tova, vigadozással jő elő, kévéit emelve." (Zsolt. 126:6)

Sok mai gyermek, aki úgy nőtt fel, mint Dániel, szülei otthonában, ahol Isten Igéjét és műveit szemlélhette és tanulta a hűséges szolgálatot, még törvényhozó testületekben, törvényszékeken vagy királyi udvarokban is ott áll majd tanúként a Királyok Királya mellett. Sokakat hívnak el szolgálatra messzi országokba. Az egész világ megnyílik az evangélium előtt. Etiópia kinyújtja kezét Istenhez. Japánból, Kínából, Indiából, még Amerika és Európa sötét részeiből is kiáltások érkeznek bűnterhelt szívek részéről, akik a szeretet Istenét kívánják megismerni. (Nevelés, 270. o.)