A megtévedt gyülekezeti tagokkal való bánásmódban Isten népének gondosan kell követni azokat az utasításokat, amelyeket Megváltónk Máté evangéliuma 18. fejezetében adott.

Az ember Krisztus tulajdona, akit drága áron vásárolt meg, s szeretete, valamint az Atya szeretete által magához kötött. Mekkora gondossággal kell akkor nekünk egymással törődnünk! Az embernek nincs joga rosszat feltételezni másik embertársáról. A gyülekezetben sem követhetjük saját elképzeléseinket, és nem hagyatkozhatunk saját megérzéseinkre, amikor megtévedt testvérek ügyével foglalkozunk. Még előítélettel se legyünk a hibát elkövetővel szemben, mert így másokban is a bűn kovászát helyeznénk el. A testvérekkel kapcsolatos terhelő hírek szájról szájra terjednek a gyülekezetben. Ha azok, akiknek feladatuk az ilyen ügyekben az Úr Jézus szerint eljárni, nem az igei elveket követik, akkor hibát és igazságtalanságot követnek majd el.

Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened - mondja Krisztus - menj el és dorgáld meg őt négyszemközt. (Mt. 18:15) Ne mondd el másnak az elkövetett helytelenséget. Mert megtudja egy ember, aztán másik, azután még egy másik, és a hír egyre dagad, a gonoszság nő, míg végül az egész gyülekezet szenved majd miatta. Rendezd az ügyet négyszemközt. Ez Isten útmutatása.

Ne indulj fel a versengésre hirtelen, hogy azt ne kelljen kérdened, mit cselekedjél azután, mikor gyalázattal illet téged a te felebarátod. A te ügyedet végezd el felebarátoddal, de másnak titkát meg ne jelentsd. (Péld. 25:8-9) A bűn felett ne hunyj szemet, de azt ne hozd nyilvánosságra, mert csak nehézséget okozna, és olyan látszatot kelt, mintha tudatosan akarnál ártani testvérednek.

Ne tűrd meg a neheztelést, haragot, mert rosszindulattá érik. Ne engedd, hogy az okozott sérelem, mint egy kelés meggyűljön, és romlott szavakban, beszédben fakadjon ki, ami terheli és fertőzi azt is, aki hallgatja. Ne engedd, hogy a keserű gondolatok töltsék be elmédet. Menj el testvéredhez és őszintén, nyitott szívvel beszéld meg vele a problémát.

Bármilyen természetű bűnről is van szó, nem változtatja meg Istennek azt a szándékát, hogy a félreértéseket és a személyes sérelmeket rendezni kell. Ha Krisztus lelkületével négyszemközt beszélünk a hibát elkövetővel, gyakran elmozdítja a nehézségeket. Menj el a vétkezőhöz Krisztus szeretetével és együttérzésével feltöltekezve, és keresd az ügy megoldását. Érvelj szelíden és nyugodtan. Haragos szó ne hagyja el ajkadat. Beszélj vele úgy, hogy az jobb belátásra segítse. Emlékezz az igére: "Tudja meg, hogy aki bűnöst térít meg az ő tévelygő útjáról, lelket ment meg a halálból és sok bűnt elfedez." (Jak. 5:20)

Vigyél a te testvérednek olyan balzsamot, amely gyógyítja énjét. Segítsd, amennyire csak rajtad áll. A gyülekezet békéjének és egységének érdekében tekintsd ezt kötelességednek, egyszersmind kiváltságnak is. Ha hallgat rád, barátodnak nyerted meg őt.

Az egész menny figyelemmel kíséri azokat a beszélgetéseket, amelyek így jönnek létre a vétkező és a megbántott testvér között. Amint a bűnös elfogadja a Krisztus szeretetében megnyilvánuló feddést, beismeri, hogy helytelenül cselekedett, és bocsánatot kér Istentől és testvérétől, a menny fénye tölti be a szívét. Ekkor a harc befejeződött, a bizalom és barátság helyreáll. A szeretet olaja kioldja azt a fájdalmat, amit a bűn okozott. Isten Lelke összeköti a szívet a szívvel és örömének hangzik a mennyben az ismét megvalósuló egység láttán.

A keresztény közösségben így újra egyesülők imában fordulnak Istenhez. Elkötelezik magukat, hogy igazságosak lesznek, szeretni fogják az irgalmasságot és alázattal járnak Istennel, s ezért komoly áldásokban lesz részük. Ha pedig ismét előfordulna, hogy másokat megbántanak, megvallják majd és beismerik bűnüket, és készek lesznek a jóvátétel érdekében együtt munkálkodni a jóban. Ez jelenti Krisztus törvényének betöltését.

Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy két vagy három tanú vallomásával erősíttessék minden szó. (Mt. 18:16) Vigyél magaddal lelki gondolkodású testvéreket, és beszélj a vétkezővel helytelen cselekedetéről. A testvérek közös kérlelésére beláthatja bűnét. Ha belátja bűnét és elfogadja a testvérek közös erőfeszítéseit, hogy megnyerjék őt, elméje megvilágosodhat.

Ha azokra nem hallgat, mi történjen? Vállalja magára egy néhány emberből álló bizottság azt a felelősséget, hogy a bűnöst, kizárja? "Ha azokra sem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek." A gyülekezet is tegye meg részét saját tagjaival kapcsolatban.

Ha a gyülekezetre sem hallgat, legyen előtted olyan, mint a pogány és vámszedő. Ha nem figyel a gyülekezet intésére sem, és visszautasít minden erőfeszítést, amely megbánását szolgálhatja, akkor a közösségből való kizárás felelőssége a gyülekezeten nyugszik. Ekkor nevét törölni kell a gyülekezeti könyvből.

Egy gyülekezeti tisztviselő sem tanácsolhatja, bizottság nem javasolhatja, gyülekezet sem szavazhatja meg senki kizárását, aki vétett a gyülekezeti fegyelem ellen, mindaddig, amíg Krisztus útmutatását hűségesen végig nem járták. Amikor mindez megtörtént, a gyülekezet feddhetetlen e tekintetben Isten előtt. Akkor a bűnt nyilvánosságra kell hozni ahogyan az megtörtént, és el kell távolítani, hogy ne terjedhessen. Meg kell őrizni a gyülekezet egységét és tisztaságát, hogy Krisztus igazságosságának öltönyében szenny és folt nélkül állhasson meg Isten előtt.

Ha a vétkező megbánja bűnét és engedelmeskedik a krisztusi elvárásoknak, akkor kapjon ismét lehetőséget a bizonyításra. Ha mégsem engedelmeskedne és függetlenítené is magát a gyülekezettől, Isten szolgáinak még mindig munkálkodniuk kell érte. Állhatatosan keressék a lehetőséget, hogy ráébresszék bűnére. Bármily súlyos lenne is vétke, ha elfogadja a Szentlélek munkálkodását, bűnének megvallásával és elhagyásával ennek tanúbizonyságát adja, akkor meg kell bocsátani neki, és újra szeretettel kell köszönteni a közösség tagjai között. A testvéreknek erősíteniük kell őt a helyes út követésében, és részesítsék olyan bánásmódban, mint amit adott esetben maguk is igényelnének.

Bizony mondom néktek - folytatja Krisztus - amit megköttök a Földön, a mennyben is kötve lészen, amit megoldotok a földön, a mennyben is oldva lészen. (Mt. 18:18)

Ez a kijelentés minden korra érvényes. A gyülekezetnek van hatalma, hogy ezt Krisztus nevében gyakorolja. Istentől származó eszköz ez, hogy népe között a jó rendet és fegyelmet meg lehessen őrizni. A gyülekezet fejlődésével, tisztaságával és rendjével kapcsolatos problémák rendezésére az Úr biztosította a szükséges erőt. A közösség soraiból való kizárás felelőssége - ha valaki keresztényietlen életmódjával szégyent hoz az igazságra, és így méltatlanná válik a tagságra - a gyülekezeten nyugszik. Bármit tegyen is a közösség, ha az összhangban áll Isten szavával, akkor a menny is jóváhagyását adja rá.

Akinek bűneit megbocsátjátok - mondja Krisztus - megbocsáttatnak azoknak; akikéit megtartjátok, megtartatnak. (Jn. 20:23) Itt nem arról van szó, hogy Krisztus szabad kezet ad mások megítéléséhez. A hegyi beszédben ezt meg is tiltotta. Az ítélet egyedül Isten joga. A gyülekezet szervezeti rendjén belül azonban felelősséget helyezett az egyes személyekre is. A gyülekezetnek kötelezettségei vannak azok iránt, akik bűnbe estek: figyelmeztetni, útbaigazítani, és ha lehetséges, helyrehozni és építeni. "Ints, feddj, buzdíts - mondja az Úr - teljes béketűréssel és tanítással". (II. Tim. 4:2)

Lelkiismeretesen törődj a vétkezővel. Figyelmeztess minden lelket, aki veszélyben van. Ne engedd, hogy bárki is megcsalja magát. A bűnt tárd fel. Hivatkozz rá, hogy Isten mit mond a hazugságról, szombatrontásról, lopásról, bálványimádásról és minden más gonoszságról. "Akik ilyeneket cselekszenek, Isten országának örökösei nem lesznek." (Gal. 5:21) Ha kitartanak a bűn mellett, akkor az Isten szava alapján kimondott ítéletet meghozzák a mennyben is. Aki a bűnt választja, Krisztust tagadja meg. A gyülekezetnek el kell határolnia magát a bűnös cselekedetektől, különben maga is megszentségteleníti az Úr nevét. Azt kell mondania a bűnről, amit Isten is mond. Úgy kell kezelnie a bűnt, ahogy Isten rendeli, és akkor a menny is jóváhagyja cselekedetét. Aki megveti a gyülekezet hatalmát, az Krisztus hatalmát veti meg.

Van a dolognak egy derűsebb oldala is. "Akiknek bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak." (Jn. 20:23) Ez legyen a legfőbb cél. A bűnösért végzett munkában minden szem Krisztusra figyeljen. A pásztorok odaadó gondossággal őrizzék a Úr nyájának juhait. Beszéljenek a bűnösnek Megváltónk megbocsátó kegyelméről. Bátorítsák a bűnösöket bűnük megbánására és arra, hogy elhiggyék: Ő megbocsát. Mondják el Isten szavának erejével: "Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket, és megtisztítson minket minden hamisságtól." (I. Jn. 1:19) Mindenki, aki megbánja bűnét, bizonyos lehet abban, hogy "hozzánk térvén, könyörül rajtunk; eltapodja álnokságainkat. Bizony a tenger mélységébe veted bűnünket." (Mal. 7:19)

A bűnös bűnbánatát fogadja a gyülekezet hálás szívvel. Hozzák ki a bűnbánó embert a hitetlenség sötétségéből a hit és az igazságosság világosságára. Remegő kezét helyezzék Jézus szerető kezébe. Így a bűnbocsánat a mennyben is elfogadásra talál.