A prédikátori tisztségre való előkészüléskor az ifjú emberek dolgozzanak együtt az idősebbekkel. Akik a munkában már tapasztalatokat szereztek, vigyék magukkal munkaterületeikre a fiatal, tapasztalatlan prédikátorokat és oktassák ki őket, hogyan kell eredményes munkát végezni a lelkek megmentéséért. Barátsággal és szeretettel segítsenek ezek az idősebb szolgák a fiatalabbaknak, hogy előkészüljenek arra a munkára, amelyre az Úr hívta őket. Az ifjú emberek szívleljék meg oktatóik tanácsát, tiszteljék odaadásukat és gondoljanak arra, hogy a munkában eltöltött évek tapasztalatai bölcsességgel ruházták fel őket.

Péter a gyülekezetek és közösségek tisztviselőinek a következő szavakkal adott bölcs tanácsot: "Legeltessétek az Istennek köztetek lévő nyáját, gondot viselvén arra nem kényszerítésből, hanem örömest; sem nem rút nyerészkedéssel, hanem jóindulattal; sem nem úgy, hogy uralkodjatok a gyülekezeteken, hanem mint példaképei a nyájnak. És amikor megjelenik a Főpásztor, elnyeritek a dicsőségnek hervadhatatlan koronáját. Hasonlóképpen ti ifjabbak, engedelmeskedjetek a véneknek; mindnyájan pedig egymásnak engedelmeskedvén, az alázatosságot öltsétek fel, mert az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad." (I. Pt. 5:2-5)

Az igehirdetés idősebb szolgái legyenek nevelők és állják meg jól helyüket az istenfélelemben. Az ifjabbak tekintsék előjognak, hogy az idősebbek vezetése alatt tanulhatnak, és amennyire ifjúságuk és tapasztalatuk engedi, vegyenek magukra minden terhet. Ilyen módon nevelte az ifjakat Illés próféta a prófétaiskolában, és a mi ifjainkat is hasonló nevelésben kell részesíteni. Természetesen nem lehet ifjúságunknak minden részletben tanácsot adni, hogyan járjanak el, azonban az idősebb munkások oktassák és tanítsák őket lelkiismeretesen, hogy mindenkor csak hitük kezdőjére és bevégzőjére tekintsenek fel.

Pál apostol felismerte az ifjabb erők képzésének fontosságát. Ha befejezte egyik misszióútját, ő és Barnabás ismét meglátogatta a gyülekezeteket, amelyeket alapítottak, és kiválasztottak férfiakat útitársakul, hogy kiképezzék őket az evangélium szolgálatára.

Pál munkájának része volt az, hogy ifjú férfiakat képezzen az evangélium szolgálatára. Misszióútjaira magával vitte őket és ezáltal olyan tapasztalatokat szereztek, amelyek később felelősségteljes állások betöltésére képesítették őket. Ha távol volt tőlük, munkájukat mindig figyelemmel kísérte. Timótheushoz és Titushoz írt levelei bizonyítják, mennyire vágyott arra, hogy eredményesek legyenek. "És amiket tőlem hallottál sok bizonyság által - írja -, azokat bízzad hív emberekre, akik mások tanítására is alkalmasak lesznek." (II. Tim. 2:2)

Pál munkálkodásának módja még egy fontos tanítást tartalmaz a mai prédikátorok számára. Tapasztalt munkások nemes munkát végeznek, ha ahelyett, hogy minden terhet ők hordoznak, fiatalokat oktatnak és az ő vállukra is terheket helyeznek. Isten akarata, hogy művében dolgozó prédikátorai az ifjakat az Ő szolgálatára neveljék.

Azonban a leendő munkás ne vesse alá magát teljesen az idősebb munkás eszméinek és véleményének, akire rábízatott, mert így elveszíti saját egyéniségét. Nem szabad, hogy azonossága beolvadjon az őt tanító személyébe annyira, hogy ne merjen ítéletet alkotni, és csak azt tegye, amit mondtak neki, függetlenül attól, mi a saját felfogása a helyes és helytelen dolgokról. Megvan az az előjoga, hogy személyesen tanuljon a nagy Tanítótól. Ha az illető, akivel együtt munkálkodik, olyan utat követ, amely nem áll összhangban azzal, hogy "így szól az Úr", akkor ne forduljon másfelé, hanem menjen el a feljebbvalójához, tárja elé az ügyet és fejtse ki szabadon saját véleményét. Így a tanítvány áldására lehet tanítójának. Kötelességét lelkiismeretesen végezze. Isten nem tekinti őt bűntelennek, ha hallgatólag elnézi a helytelen cselekedeteket, bármily nagy befolyással vagy felelősséggel is rendelkezik tanítója.

Tanácsoljuk az ifjú embereknek, hogy kapcsolódjanak az idősebb zászlóvivőkhöz, hogy ezek a hűségesek erősíthessék és taníthassák őket, akik már oly sok harcot átéltek és akikhez a Szentlélek bizonysága által Isten már gyakran szólt, megmutatva nekik a helyes utat. Ha Isten népét veszedelem éri, amely próbára teszi hitét, ezek az úttörő munkások beszéljék el a múltban szerzett tapasztalataikat, amikor ugyanilyen esetekben kételyek merültek fel az igazsággal szemben és idegenszerű nézeteket hoztak be, amelyek nem Istentől származtak. Manapság Sátán keresi az alkalmakat, hogy az Igazság mérföldköveit ledöntse, azokat az emlékműveket, melyeket az út mentén állítottak fel. Szükség van az Úr idős szolgáinak tapasztalataira, akik házukat sziklára építették és állhatatosak az igazságban, jóban és rosszban egyaránt.