Az idősebb, tapasztaltabb prédikátorok tartsák kötelességüknek, hogy Isten szolgáiként elöl járjanak a naponkénti fejlődésben, abban, hogy munkájukban napról napra eredményesebbek legyenek, és mindig gyűjtsenek új anyagokat, hogy azokat tárhassák az emberek elé. Minden fáradozásuk arra irányuljon, hogy az evangéliumról szóló előadásuk jobb legyen, mint az előző volt. Minden évben emelkedjen magasabb fokra az istenfélelmük, váljék gyengédebbé lelkületük, fejlettebbé lelkiségük és alaposabbá a bibliai igazságokban való jártasságuk. Minél idősebbek és minél gazdagabbak tapasztalatokban, annál inkább tudniuk kell közel férkőzni az emberek szívéhez, mert egyre jobban ismerik majd őket. (Testimonies IV., 270. o.)

Isten országa ügyében nem alkalmazhat rest embereket; gondolkodó, jóságos, szeretetteljes, komoly szolgákat akar. A serény munkálkodás hasznára van a prédikátornak. A restség az elfajulás jele. Az értelem adománya, testünk csontjai, tagjainak izmai mutatják: Isten azt akarja, hogy minden képességünket használjuk fel, és ne tétlenkedjünk! Azok a férfiak, akik a nappali órákat átalusszák, nem ismerik a drága, aranynál is értékesebb pillanatok értékét!

Azok, akik nem szokták meg, hogy mindig szorgalmasak legyenek és takarékoskodjanak az idővel, állítsanak maguk elé szabályokat, hogy ezek serkentsék őket a rendszerességre és gyorsaságra. George Washington rendkívül sok munkát tudott elvégezni, mert gondosan ügyelt a rendre, a pontosságra és a szabályszerűségre. Minden iratnak pontos keltezése és helye volt, s így nem veszített időt azok keresésével.

Isten emberei szorgalmas kutatók legyenek, komoly ismeretszerzők, és ne pazarolják el az értékes órákat. Kitartó erőfeszítéssel a keresztény tökéletesség szinte bármilyen fokára fölemelkedhetnek mint erős és befolyásos emberek. Sokan sohasem érnek el magasabb tisztséget - akár a szószéken, akár az intézményekben - határozatlanságuk és hanyagságuk miatt, amelyeket ifjúkorukban szoktak meg. Minden dolgukból kitűnik figyelmetlenségük.

Az időnkénti hirtelen nekirugaszkodás nem elegendő ahhoz, hogy ezeket a kényelmes és rest férfiakat átalakítsa. Ez olyan munka, amely állhatatosságot követel a jó cselekvésében. A világi életben az emberek csak akkor lehetnek eredményesek, ha rendszeresség van az életükben: időben kelnek fel, imádkoznak, étkeznek és fekszenek le. Ha a rend és rendszeresség a világi foglalkozásokban ilyen alapvetően szükséges, akkor mennyivel inkább az az Isten munkáját végzők életében!

Mennyi derűs, reggeli órát fecsérelnek el az ágyban! Ezeket az értékes perceket sohasem tudják már pótolni, ez az idő örökre elveszett! Milyen időpocsékolás, ha egy évben mindennap egy órát elfecsérelünk! Bárcsak elgondolkodna azon a szendergő, hogy miként számol be Istennek az elveszett alkalmakról!

Az evangélium szolgái szenteljenek időt az olvasásra, igetanulmányozásra, az elmélkedésre és az imára. Gyűjtsenek tartalékot a hasznos ismeretekből, a Szentírás egyes részeit tanulják meg kívülről, kövessék nyomon a jövendölések beteljesedését, és értsék meg azokat a tanításokat, amelyeket Jézus adott a tanítványainak. Vigyetek magatokkal egy könyvet, és olvassátok, ha várakoztok utazás közben. Használjátok ki a szabad perceket! Ezáltal a kísértések ezernyi ajtaja marad zárva.

Sokan veszítették el céljukat ott, ahol eredményt érhettek volna el. Nem hordozták a munka terhét, s olyan könnyen vették a dolgokat, mintha egy ezeréves birodalom állna rendelkezésükre, amelyben a lelkek üdvösségéért munkálkodhatnak! Isten országának ügye nem annyira prédikátorokat, mint inkább komoly, kitartó szolgákat igényel a Mester számára. Egyedül Isten ismeri az emberi értelem erejét. Nem az volt a szándéka, hogy az ember megelégedett legyen és tudatlanságban maradjon, hanem az, hogy a megvilágosodott, kiművelt értelem minden előnyével rendelkezzen.

Mindenki legyen tisztában kötelességével, hogy a lelki nagyság magaslatát kell elérnie. Senki ne legyen büszke megszerzett ismereteire - azonban mindenkinek kiváltsága örömmel megelégedni azzal, hogy lépésről lépésre előrehaladva egyre inkább képes lesz az Úr dicsőségére és tiszteletére élni. Kifogyhatatlan kútból meríthetünk, a minden bölcsesség és ismeret Forrásából.

Az a tanuló, aki belépett Krisztus iskolájába, a legmagasabb ismereteket szerezheti meg anélkül, hogy megszédülne attól a magasságtól, ahová eljutott. Miközben igazságról igazságra halad, világosabb ismeretet szerez a tudomány és természet csodálatos törvényeiről, és elragadtatással szemléli Isten emberszeretetének bámulatos bizonyítékait. Értelmes szemei látják Isten végtelen tökéletességét és bölcsességét. Amint értelme kitárul, lelkébe a tiszta világosság folyamai áradnak. Minél többet iszik az ismeret forrásából, annál tisztábbá és boldogabbá teszi őt az, hogy elmerülhet Isten végtelenségében, s egyre inkább vágyakozik arra, hogy elegendő bölcsességet kapjon Isten mélységének megértéséhez.

Nekünk mint népnek szükségünk van lelki kiképzésre, hogy megfeleljünk az idő követelményeinek. Szegénység, alacsony származás és kedvezőtlen körülmények ne akadályozzák a lélek kiképzését...

Minden tanulmánynál nehézségekre bukkanunk, de ne hagyjátok abba a tanulást bátortalanság miatt! Kutassatok, keressetek és imádkozzatok; minden nehézséggel határozottan és erősen szálljatok szembe; hívjátok segítségül akaraterőtöket és a türelem erényét, s hatoljatok mélyebbre, míg az igazság drágaköve ott nem fekszik előttetek egyszerűen, szépen, és fáradozásaitok miatt értékesebben. Azonban ne csak azzal az egy ponttal foglalkozzatok, ne engedjétek, hogy egész gondolatvilágotokat lefoglalja, és ne erőltessétek állandóan másokra, hanem törődjetek más tárggyal is, kutassátok azt gondosan. Ily módon egyik titok a másik után tárul fel elmétek előtt.

Ha így jártok el, akkor kettős győzelmet arattok. Nemcsak hasznos ismeretekre tesztek szert, hanem elmétek tevékenysége által lelkierőtök is növekszik. A kulcs, amely az egyik titkot feltárja, ezután még rejtettebb, értékesebb ismeretgyöngyöket hoz felszínre.

Sok prédikátorunk csak kevés hitpontról tud felvilágosító előadást tartani az embereknek. Pedig ugyanaz a fáradság és szorgalom, amellyel ezt a tételt megismerték, képessé tette volna őket más tények megértésére is. A próféciákat és a többi hitpontot alaposan érteniük kell a prédikátoroknak. Egyesek csak néhány pontra korlátozzák tudásukat - noha már évek óta prédikálnak -, ahelyett hogy szorgalmasan kutatnák az Írást, s mesterek lennének Krisztus bibliai tanításainak megértésében és gyakorlati oktatásában.

Mindnyájan sajátítsátok el Isten szava igazságainak ismeretét, hogy minden időben készen legyetek a tartalékkamrából régi és új kincseket előhozni. Buzgalom és komoly, megerőltető gyakorlat hiányában már sok elme nyomorodott el és lett búskomor. Elérkezett az idő, amikor Isten azt mondja: menjetek előre, és képezzétek ki tehetségeiteket, amelyeket adtam néktek.

A világ hemzseg a tévedésektől és a meséktől. Egyre csak halmozódnak az újdonságok izgató színdarabok formájában, hogy az értelmet teljesen igénybe vegyék; visszás elméletek terjednek el mindenfelé, amelyek az erkölcsöt és a lelket teszik tönkre. Isten országának ügye értelmesebb, gondolkodóbb, az írásban jól forgolódó férfiakat igényel, hogy a rohanó áradat hatalmát feltartóztathassák. Ne hagyjunk jóvá semmi önhittséget, korlátoltságot és állhatatlanságot, ha a jámborság köpenye alá rejti is magát. Aki az igazság megszentelő hatalmát hordja szívében, meggyőző befolyást gyakorol majd. Abban a tudatban, hogy a tévedés képviselői semmilyen igazságot nem tudnak teremteni vagy elpusztítani, nyugodtan és figyelmesen végezheti munkáját...

Prédikátoraink között is sokan vannak, akik erőfeszítés nélkül szeretnének felülkerekedni a világban. Becsvágyók, valami nagy, hasznos munkát akarnak elvégezni, miközben megvetik a mindennapi kötelezettségeket, amelyek valóban Krisztus rendje szerinti szolgákká és segítőkké avatnák őket. A valódi kiképzés fegyelme nem nyeri meg tetszésüket. Férfiakban és nőkben a sóvárgó vágy, hogy valami olyat tegyenek, ami meghaladja képességeiket, azt eredményezi, hogy mindjárt kezdetben balfogásokat csinálnak. Méltóságuktól megrészegedve, vonakodnak fokról fokra feljebb lépni a létrán. Kevesebb fáradozással akarnak magasra jutni." (Testimonies IV., 411-417. o.)

Csodálkozom, hogy az előttünk lévő sok példa ellenére - amelyek megmutatják, mik lehetünk és mit tehetünk - nem igyekszünk nagyobb erőfeszítéssel végezni az igazság jó munkáját. Nem mindenki tölthet be kimagasló állást, azonban mindenki vállalhat hasznos és bizalmi állást, és kitartó hűsége által többet tehet, mint gondolná. (I. m., 399. o.)

A férfiak és nők értékét ne az általuk végzett munka fajtája szerint becsüljük meg. Ezt az fogja megállapítani, aki minden lélekért megfizette az árat. Emberszeretetben, egyszerűségben, becsületességben dolgozzon együtt Istennel mindenki, akiben Krisztus munkálja a dicsőség reménységét. Isten szántóvasai és Isten épületei ők.

A szív, amelyben Krisztus szeretete megmarad, állandóan több és több lelki finomságról tesz bizonyságot - mert az élet forrása az Isten és ember iránti szeretet. Krisztus a kereszténység megtestesítője. Dicsőség Istennek a magasságban és a Földön, békesség és jóakarat az emberek iránt - ez jelenti Isten szándékának keresztülvitelét.

Az igazi keresztény fölfelé törekszik, hogy növekedjék és elérje a tökéletességet Krisztusban. Az igazi műveltséget, a gondolatok és erkölcsök valódi kifinomulását úgy érhetjük el könnyen, ha megtanuljuk a feladatokat Krisztus iskolájában. A legnagyobb erőfeszítés, a formák és szabályok betartása hiábavaló, ha a szív nincs a Szentlélek fegyelme alatt.

Krisztus követője állandóan tökéletesedjen erkölcseiben, szokásaiban, lelkületében és munkájában. Ez azáltal történik, hogy ne csak a külsőre tekintsünk, hanem függesszük szemünket Jézusra. Akkor az értelem, a lelkület és a jellem megváltozik. A keresztény kiképzést nyer Krisztus iskolájában, hogy a Szentlélek kegyelmi ajándékait szelídségben és alázatosságban ápolja. Így alkalmas lesz a mennyei angyalokkal való találkozásra.

Akinek értelmét Isten megvilágította, minden embernél szorgalmasabban olvassa majd a Bibliát önmaga számára, és szorgalmas tanulója lesz a tudományoknak. Mivel reménységét Istenbe veti, életcélja nemesebb a többi emberénél. Minél szorosabb az ember összeköttetése minden ismeret és bölcsesség Forrásával, annál inkább lehet rajta segíteni szellemileg és lelkileg. Az Isten-ismeret egy különös nevelés, és minden igazi munkás célul tűzi ki magának, hogy megszerezze ezt az ismeretet. (Counsels to Teachers, 510. o.)