Akik ebben az életben az Úr szolgálatában dolgoznak, kapjanak megfelelő fizetést munkájukért. Egész idejüket, gondolataikat és erőfeszítéseiket a Mester szolgálatára szentelik, és ha fizetésükből nem tudják családjukat eltartani, az nincs összhangban Isten rendelkezésével. A prédikátor, aki képessége szerint kiveszi részét a munkából, kapja meg az illő jutalmat.

Azok a férfiak, akik a munkások fizetéséről döntenek, igyekezzenek, hogy a fizetések megfeleljenek Isten akaratának. Néhányan, akik a pénzügyi bizottságban működtek, nem rendelkeztek sem kellő belátással, sem helyes ítélőképességgel. A bizottság néha olyan férfiakból állt, akiknek nem volt helyes fogalmuk Krisztus követeinek helyzetéről, és rossz döntéseik a családokat ínségbe sodorták. Viselkedésük alkalmat adott az ellenségnek, hogy az Úr szolgáit megkísértse, elcsüggessze, sőt egyes esetekben elűzze erről a területről.

Nagy gondossággal döntsenek a munkások fizetéséről. A pénzügyi bizottságba olyan férfiakat válasszanak, akiknek világos felfogásuk van és a végzendő munkát jól ismerik. Legyenek "derék, istenfélő férfiak, igazságos férfiak, akik gyűlölik a haszonlesést..." (II. Móz. 18:21)

A prédikátornak legyen az előre nem látható esetekre tartaléka, mert sokan veszik igénybe javait segítségül. Munkája közben gyakran találkozik olyan szegény emberekkel, akiknek nincs ruhájuk, élelmük és hajlékuk. A szükséget szenvedőkön segítenie kell, éhezőit kielégíteni és mezítelenjeit felruházni. Azt is elvárják tőle, hogy a jó cselekedetekben mutasson példát, a gyülekezeti házak építésénél segítsen és Isten országának ügyét más országokban is előmozdítsa.

Isten választott misszionáriusának maradandó városa nincs, hanem gyakran kell családjával helységről helységre, országról országra költözködnie. Ezt munkájának jellege így követeli meg. Azonban a gyakori költözködés nagy költséggel jár. Felesége, gyermekei és ő maga is jól öltözködjenek a példaadás miatt. Személyes megjelenésük, lakásuk, környezetük - minden az általuk képviselt igazságról beszéljen. Állandóan derűsek és üdék legyenek, hogy napsugarat adhassanak azoknak, akiknek segítségre van szükségük. Gyakran kell testvéreiket megvendégelniük, és ha ezt szívesen is teszik, újabb kiadások terhelik őket.

Nagy igazságtalanság a bizottságtól, ha egy érdemes prédikátor olyan fizetésre számíthatott, amilyenre szüksége van - és csalódik. Az Úr így szól: "Mert én az Úr, a jogosságot szeretem, gyűlölöm a gazsággal szerzett ragadományt." (Ésa. 61:8) Azt akarja, hogy népe az Ő munkatársai iránt bőkezű magatartást tanúsítson. A régi Izráelnek adott parancsa szolgáljon alapelvként: "Mert Mózes törvényében meg van írva: ne kösd fel a nyomtató ökörnek száját." (I. Kor. 9:9. lásd: V. Móz. 25:4) Ezeket az elveket soha ne tegye félre senki, akinek valamilyen módon dolga van azok bérével, akik Isten ügyét akarják előmozdítani a Földön, és erejüket arra fordítják, hogy az emberek értelmét a földi dolgok szemléléséről a mennyeire irányítsák. Isten szereti szolgáit, és azt akarja, hogy az emberek vegyék figyelembe jogaikat.

A nyolc órai munkaidő rendszerét nem fedezhetjük fel Isten szolgájának munkatervében. Minden órában készen kell lennie a szolgálatra. Bátorságát és tetterejét fenn kell tartania; mert ha fáradtnak látszik és álmosan járkál, akkor nem tud megelevenítő befolyást gyakorolni. Ha felelős állást tölt be, akkor kész kell lennie, hogy bizottsági üléseken és tanácskozásokon részt vegyen, órákat kell eltöltenie értelem- és idegfeszítő munkával, hogy az ország ügyének előmozdítására terveket készítsen. Az ilyen munka mind szellemileg, mind testileg megerőltető feladat.

Az a prédikátor, aki szolgálatát helyesen fogta fel, mindig kész Istenért munkálkodni. Hallja-e Ésaiással az Úr szavát: "Kit küldjek el és ki megyen el nékünk?" (Ésa. 6:8) Nem mondhatja azt, hogy a magam ura vagyok, azt teszek, amit akarok. Aki szolgaként Isten művének szentelte magát, megszűnt önmagának élni. Az a feladata, hogy Jézust kövesse, mint jó eszköz, a Mester munkatársa legyen. Fogadja be naponként Isten Lelkét, hogy úgy működjön, mint a Mester működött, és sose legyen csüggedt vagy fáradt. Isten választotta őt hűséges eszközéül, hogy a missziómunkát az országban előmozdítsa, és ezért jól gondolja meg, milyen ösvényt követ.

Aki sohasem hordott ilyen terhet és azt véli, hogy az Úr által választott hűséges szolgáknak szabadidejük van, fontolja meg, hogy az Úr őrállójának lenni állandó szolgálatot jelent. Munkájukat nem órával mérik. Ha jelentéseiket átvizsgálják és közben keresetüket önző férfiak szóval vagy írásban mérsékelik, akkor nagy igazságtalanság történik.

Mindazok, akik közigazgatási állást töltenek be Isten munkájában, megtehetik, hogy igazságosan, az igazi alapelvek szerint cselekedjenek. Ha egy bizonyos időben anyagi nehézségek miatt szükségesnek látszik, hogy a fizetéseket mérsékeljék, akkor körlevélben tudassák a való helyzetet, és azután az unió alkalmazottait kérdezzék meg, vajon a körülmények miatti kisebb fizetés is elegendő lesz-e megélhetésükre? Minden megállapodást, amelyet az Isten szolgálatában állókkal kötnek, szent tárgyalás előzzön meg. Az embereknek nincs joguk, hogy Isten szolgáit, mint lélektelen eszközöket kezeljék, akiknek sem szavuk, sem kifejezőképességük nincs.

A prédikátor megkapja munkája jutalmát, és ez helyes is. Ha az Úr a munka terhét a feleségre is rábízza, ha idejét és erejét ő is e munkának szenteli, amennyiben családokat látogat és az Írást magyarázza, noha nem lett kézrátétellel felszentelve, munkája mégis a prédikátori hivatáshoz tartozik. Munkáját értéktelennek tartsuk-e?

Néha igazságtalanul bántak olyan asszonyokkal, akik éppoly odaadóan dolgoztak, mint férjeik, és Isten szükségesnek tartotta, hogy szolgálatába állítsa őket. Az az eljárás, hogy a férfi munkásokat megfizetik és feleségeiket, akik együtt munkálkodnak velük, támogatás nélkül hagyják, olyan terv, amely ellenkezik Isten akaratával, és ha ezt egyházunkban érvényre juttatjuk, elveszi a testvérnők kedvét, hogy a munka szolgálatára kiképezzék magukat. Isten az igazság Istene, és ha a prédikátorok szolgálatukért fizetést kapnak, úgy feleségeiknek, akik éppoly önzetlenül a munkának szentelik magukat, férjük fizetésén kívül adjanak fizetést, még akkor is, ha arra nem tartanak igényt.

A h.n. adventisták ne becsüljék le a női munkát. Ha a feleség a házimunkát hűséges és értelmes segítségre bízza, és gyermekei - mialatt Isten munkájában dolgozik - jó gondozásban részesülnek, akkor az egyház adjon neki őt megillető fizetést.

Az Úrnak éppúgy van munkája a nők részére is, mint a férfiak részére. Sokat tehetnek Istenért, ha előzőleg megtanulják Krisztus iskolájában az értékes, mindennél fontosabb leckét, a szelídséget. Ne csak Krisztusról neveztessenek, hanem az Ő lelkületével is bírjanak. Életük olyan legyen, mint az Ő élete, és lelküket tisztítsák meg minden tisztátalanságtól. Akkor mások áldására lesznek azáltal, hogy Jézus mindent kielégítő szeretetét mutatják be életükben.