Önálló gondolkodású férfiakra van szükség, akiket komoly törekvés lelkesít, és nem olyanokra, akik képlékenyek, mint a gitt. Akik elvárják, hogy mindent készen a kezükbe adjanak, akik meghatározott mennyiségű munkát kívánnak elvégezni meghatározott összegű fizetésért, akik teljesen alkalmasnak szeretnének bizonyulni a feladatra anélkül, hogy vennék a fáradságot és alkalmazkodnának vagy tanulnának - ezek nem azok a férfiak, akiket Isten elhív a munkálkodásra. Az, aki nem tudja képességeit minden szükséges helyzetben alkalmazni, nem a mai kor embere. Azok a férfiak, akiket Isten fel akar használni a munkában, nem lehetnek petyhüdtek és erőtlenek, gyengék vagy jellemtelenek.

Vannak férfiak, akik beképzelik, hogy valami nagyot és jót alkothatnának, ha a körülmények mások lennének, miközben nem használják a már meglévő képességeiket azokon a helyeken, ahová a gondviselés helyezte őket. Egyéni függetlenség és egyéni erőfeszítés - ezek a szükséges tulajdonságok most. Egyéniségünket nem kell feláldozni, hanem alakítani kell, csiszolni és nemessé tenni.

Isten ügye olyan embereket igényel, akik gyorsan át tudják tekinteni a dolgokat, és azonnal, a megfelelő időben, erőteljesen tudnak cselekedni. Ha megállsz és a nehézségeket és zavarba ejtő helyzeteket mérlegeled, amelyek utadba kerülnek, akkor bizony keveset fogsz elvégezni. Minden lépésnél akadályokkal és nehézségekkel találkozol, ezért erős szándékkal határozd el, hogy felülkerekedsz rajtuk, különben azok győznek le téged.

Előfordul olykor, hogy az Isten munkájával kapcsolatos különböző utak és célok, különféle cselekvési módok egyenlő eséllyel, súllyal jelennek meg gondolatainkban - pontosan ilyenkor van szükség a legkifinomultabb ítélőképességre. S ha valamit eredményesen akarunk valóra váltani, a legmegfelelőbb pillanatban kell tennünk. A mérleg legkisebb billenését is vegyük észre, és azonnal döntsünk ez ügyben. A hosszas halogatás kimeríti az angyalokat. Néha még a helytelen döntés is megbocsáthatóbb, mintha állandóan ingadozunk, habozunk, hol erre, hol arra hajlunk. Az ilyen habozásból és kétkedésből több zavar és baj származik néha, mint a túl elhamarkodott cselekedetekből.

Megmutatták nekem, hogy a legkiválóbb győzelmek és a legfélelmetesebb vereségek perceken fordultak meg. Isten gyors cselekvést vár el tőlünk. A halogatás, kételkedés, bizonytalankodás és határozatlanság gyakran minden előnyt az ellenség kezébe ad.

A dolgok időzítése sokat tehet az igazság érdekében. A győzelem sokszor a halogatás miatt marad el. Válságok alakulnak ki majd emiatt. A megfelelő időben véghezvitt gyors és határozott lépések fényes győzelmeket fognak hozni, míg a késlekedés és hanyagság nagy bukásokat és különösen Isten megszégyenítését eredményezi. A válságos pillanatban megtett gyors lépések gyakran lefegyverzik az ellenséget - csalódik és vereséget szenved, mert azt hitte, hogy lesz ideje terveket szőni és cselfogásokat bevetni.

Lehet, hogy minden tervünk jól kidolgozott bizonyos eredmények elérésére, a legkisebb halogatás mégis úgy megváltoztathatja a dolgok állását, hogy azok a nagyszerű célok, melyeket elérhettünk volna, veszendőbe mennek a gyors előrelátás és az azonnali végrehajtás hiánya miatt.

Még sokat tehetünk azért, hogy ráneveljük gondolkodásunkat a tunyaság legyőzésére. Van idő, amikor az óvatosságra és az érett megfontolásra szükség van, ilyenkor az elhamarkodottság balgaság volna: azonban még ilyenkor is sok veszteséget okozott már a túlzott kétkedés. Az elővigyázatosság bizonyos mértékig fontos, azonban a tétovázás és okoskodás bizonyos alkalmakkor sokkal több bajt okozott, mint az elhamarkodottságból származó kudarc. (Testimonies III., 496-498. o.)

Sokan egy ideig eredményesen harcolnak az élvezetekben és a kényelemben megnyilvánuló önző vágyaik ellen. Őszinték, komolyak, de elfáradnak a sokáig tartó fáradozások, a naponkénti halál és a vég nélküli nyugtalanság miatt. A restség csábítónak tűnik, az én halála visszataszítónak: lezárják álmos szemüket és kísértésbe esnek, ahelyett, hogy ellenállnának neki.

Az Isten szavaiban lefektetett utasítások semmi egyezkedést nem engednek a bűnnel. Isten Fia kinyilatkoztatta magát, hogy ezáltal az embereket magához vonja. Nem azért jött, hogy a világot álomba ringassa, hanem azért, hogy a keskeny ösvényt megmutassa, amelyen mindazoknak vándorolni kell, akik Isten városának kapuit végül el akarják érni. Gyermekeinek követniük kell az utat, amelyet Ő készített - ha ez kényelmük és önző vágyaik kielégítésének feláldozásába, fáradozásba vagy szenvedésbe kerül is -, fenn kell tartaniuk az állandó küzdelmet az "én" ellen.