Az Úr az evangélium hirdetését népének munkájától és önkéntes adakozásától tette függővé. Aki a bukott világnak a kegyelmi üzenetet hirdeti, annak ezenkívül közölnie kell az emberekkel azt a kötelezettségüket is, hogy Isten munkáját anyagiakkal is támogassák. Tanítsa meg őket, hogy jövedelmük egy része Istené, és azt lelkiismeretesen az Ő munkájára kell szentelni. Ezt az igazságot szóban és cselekedet által egyaránt képviselje, és legyen gondos, nehogy élete lealacsonyítsa e tanítás fontosságát.

Az képezi az evangélium jövedelmét, ami az Írás szerint - mint Isten része - elkülönített, és ez nem lehet hosszabb ideig a miénk. Vétek valamit elvenni Isten kincstárából és saját magunkra vagy mások világi ügyeire felhasználni. Sokan vétkeztek már úgy, hogy Isten oltáráról elvették azt, ami különösképpen Neki szenteltetett. Mindenki szemlélje ezt helyes megvilágításban. Ha valaki nehéz helyzetbe kerül, ne vegyen az Isten dolgaira szánt pénzből, hogy saját szükségleteire fordítsa, miközben lelkiismeretét azzal nyugtatja, hogy majd később visszafizeti. Sokkal célszerűbb, ha kiadásainkat csökkentjük, úgy, hogy arányban álljanak bevételünkkel. Korlátozzuk igényeinket, és inkább szűkebb keretek között éljünk, mint hogy az Úr pénzét világi célokra használjuk fel.

Isten utasításokat adott a tized felhasználására. Nem akarja, hogy munkája az eszközök hiánya miatt ne haladjon. Hogy ne önkényesen járjunk el, ezért kötelességünket e pontban egészen megvilágosította. Az a rész, amelyet Isten magának tartott fenn, az általa meghatározott célon kívül másra nem használható fel. Bár senki se érezné magát feljogosítva, hogy a tizedet visszatartsa, vagy saját eltartására fordítsa! Ne nyúljon hozzá szükség esetén, ne használja fel saját belátása szerint - még akkor sem, ha az látszólag az Úr munkáját szolgálja.

Az evangélium szolgája járjon elöl jó példával, és tanítsa a népet, hogy a tizedet szentnek tartsák. Ne vélje, hogy azt saját belátása szerint tarthatja vissza vagy használhatja fel, csak azért, mert ő a prédikátor. A tized nem az övé. Nem rendelkezhet afelett, ami nem az övé. Ne érvényesítse befolyását valamely terv érdekében, amely a tized és az Istennek szentelt adományok helyes felhasználását akadályozná. Ezeket a pénzeket Isten határozata szerint kincstárába kell gyűjteni és a szolgálat részére szentnek tartani.

Isten azt kívánja, hogy sáfárai pontosan figyeljenek az isteni intézményekre. Helytelen az Úr terveit mással helyettesíteni, amennyiben irgalmasságból adományokat osztogatunk akkor és úgy, ahogyan azt emberileg jónak látjuk. Szegényes bölcsesség az, amely Isten tervét akarja megjavítani és szükségmegoldásokat hajt végre akkor, amikor a jóérzés kerül előtérbe, de ezzel Isten tervét, felszólítását keresztezik. Isten felszólít mindenkit, hogy érvényesítse befolyását intézményeiért. Közölte tervét, és mindenki, aki Vele együtt akar munkálkodni, hajtsa végre ezt a tervet, s ne igyekezzen javítani azon.

Az Úr tanította Mózest, Izráelért: "Te pedig parancsold meg Izráel fiainak, hogy hozzanak neked tiszta faolajat, amelyet a világításhoz sajtoltak, hogy szünet nélkül égő lámpát gyújthassanak." (II. Móz. 27:20) Ez folyamatos áldozat volt, hogy meglegyen mindaz, ami Isten házában az Ő szolgálatához szükséges. Isten jelenlegi népe fontolja meg, hogy az imaház Isten tulajdona, és arról lelkiismeretesen kell gondoskodni. Azonban a pénzt ehhez nem szabad a tizedből elvenni.

Nagyon világos, határozott üzenetet kaptam népünk részére: mondjam el az embereknek, hogy tévednek, ha a tizedet más dolgokra fordítják, amelyek - noha önmagukban helyesek - nem szolgálják azt a célt, amire Isten a tizedet rendelte. Aki a tizedet így használja fel, eltér az Úr rendelésétől. Isten e dolgokat megítéli majd.

Egyesek azt állítják, hogy a tized iskolai célra felhasználható, míg mások azt gondolják, hogy az iratterjesztők támogathatók belőle. Azonban nagy tévedést követnek el, ha a tizedet elvonják eredeti rendeltetésétől, amelyre használni kellene: a prédikátorok fizetésétől. Száz jól képesített evangéliumi munkásnak kellene ott állni, ahol csak egy van.

A tized szent, Isten rendelte azt a maga számára. Kincstárába kell hozni, hogy az evangélium szolgáit támogassa munkájukban. Sokáig csalták az Urat, mert voltak, akik nem ismerték fel, hogy a tizedet Isten magának tartotta fenn. Néhányan elégedetlenek lettek és így szóltak: "Ezentúl nem fizetem a tizedet, mert nem tartom helyesnek vezetőink cselekedeteit." Azért akarod az Urat megcsalni, mert azt hiszed, hogy a munka igazgatása téves? Forduljatok panaszotokkal egyszerű és nyílt lelkülettel az illetékesekhez. Nyújtsd be kérésedet, hogy a dolgok rendeződjenek; Isten munkáját azonban ne hagyd el, ne légy hűtlen azért, mert mások helytelenül cselekedtek.

Olvasd gondosan Malakiás könyve 3. fejezetét, és figyeld meg, mit mondott az Úr a tizedről. Ha gyülekezeteink Isten szavára hallgatnak, és hűségesen beviszik a tizedet Isten tárházába, akkor több munkás kap bátorságot az evangélium szolgálatára. Sokan visszahúzódnak, mert azt hallják, hogy a kincstár kiürült. Gazdag tartalék felett rendelkezzen az Úr tárháza - ez meg is lesz ott, ahol önző szívek és kezek nem tartják vissza a tizedet, és nem fordítják a munka más ágának támogatására.

Az eszközöket, amelyeket Isten magának tartott fenn, nem lehet önkényesen felhasználni. A tized az Úré, és aki azt másra használja, büntetést kap, amennyiben elveszti mennyei kincsét - bánja meg tehát azt. Ne akadályozzátok tovább Isten munkáját azzal, hogy a tizedet másra fordítjátok, mint a meghatározott célra. A munka többi ágáról is gondoskodni kell, fenn kell tartani őket, azonban nem a tizedből. Isten nem változott, a tized most is Krisztus szolgáinak eltartására szolgáljon. Az új területek feltárása több szolgát igényel, mint amennyivel bírunk, ezért kell, hogy a tárház megteljen.

Akik Krisztus szolgáiként missziószolgálatot végeznek, ünnepélyes felelősséget vállaltak, de elhanyagolták azt; néhányan szívesen prédikálnak, azonban személyes munkát nem ruháznak át a gyülekezetre. Mégis nagyon fontos, hogy a tagok tanítást kapjanak Istennel való összeköttetésükről és kötelességeikről, különösen a teljes tized megadásáról. Prédikátorainknak nehézséget jelent az, ha szolgálatukat nem fizetik meg pontosan. Gondolják meg azt is, hogy Isten kincstárában tartaléknak kell lenni, amelyből az evangélium szolgáiról kell gondoskodni. Ha elmulasztják kötelességeiket végezni és a népet oktatni, hogy legyen hű és adja meg az Úrnak az Ő részét, úgy hiány lesz a tárházban és Isten munkája nem tud előbbre haladni.

A nyáj felügyelője lelkiismeretesen végezze kötelességét. Ha ezt a kötelességét szívesen átadná másnak, mert neki kellemetlen, akkor hűtlen szolgája az Úrnak. Olvassa el az Úr szavát, hogyan panaszolja fel az emberek csalását, amikor a tizedet visszatartják. A hatalmas Isten kijelenti: "Átokkal vagytok elátkozva!" (Mal. 3:9) Hogyan teheti valaki, aki tanítással szolgál, hogy kötelességét elhanyagolja, nem adva az embereknek oktatást és intést, ha látja, hogy olyan útra térnek, amely átkot jelent számukra?" (Testimonies IX., 246-251. o.)