A fiatal, nős vagy nőtlen prédikátorok hasznos befolyását többnyire lerontja a fiatal nők irántuk mutatott érdeklődése. E lányok nem veszik észre, hogy mások figyelik őket, és hogy viselkedésük árthat az általuk annyira csodált prédikátornak. Ha az illendőség szabályait pontosan betartanák, jobb lenne nekik és még inkább a prédikátornak. Mivel nem ezt teszik, kellemetlen helyzetbe kerül a prédikátor és mások rossz megvilágításban látják őket.

Ilyen esetekben azonban magára a prédikátorokra nehezedik a dolog terhe. Nyilvánítsák ki ellenérzésüket az ilyen figyelmességgel szemben, akkor nem sokáig alkalmatlankodnak nekik. Minden gonosz látszatot kerüljenek, és ha a fiatal lányok nagyon barátságosak, akkor a prédikátoroknak kötelességük értésükre adni, hogy az kellemetlen nekik. Vissza kell utasítaniuk az arcátlanságot, még ha ezért durvának is tartják őket, nehogy szégyent hozzanak Isten munkájára. Azok a fiatal leányok, akik Istent és az Ő igazságát elfogadták, hallgatnak a feddésre és megváltoznak.

Tréfák, élcek és világias beszélgetések a világot jellemzik. A keresztények, akiknek szívében Isten békéje lakozik, vidámak és boldogok anélkül, hogy léhák vagy könnyelműek lennének. Mialatt imádkozva őrködnek, derűt és békét sugároznak, amelyek minden feleslegesség fölé emelik őket.

Ha az istenfélelem titka feltárult Krisztus szolgájának, akkor az minden földi és érzéki élvezet fölé fogja őt emelni. Isteni természet részesévé válik, mert elkerüli a romlottságot, amely a vágy által van a világban. Isten és a lelke közötti összeköttetés által megismeri az Ő akaratát, és gyakorlati tanítások kincsei tárulnak fel előtte, melyeket az embereknek elmondhat anélkül, hogy derültséget vagy csak egy halvány mosolyt fakasztana. Ellenkezőleg: a hangulatot ünnepélyessé teszi, megérinti a szívet és az erkölcsi érzéket felébreszti a szent kívánalmak iránt, melyeket Isten támaszt a vágyak és az élet vonatkozásában. Mindnyájan, akik az Igét hirdetik, legyenek tiszta szívű és életű emberei Istennek. (Testimonies III., 241. o.)

Olyan férfiak is szeretnék magukat Isten szolgálatára szentelni, akiknek fogalmuk sincs a munka szentségéről és felelősségéről. Kevés tapasztalatot szereztek a hit gyakorlásában addigi életükben és nem ismerik a lélek folyton visszatérő éhségét Isten lelke után. Néhány nagy tehetségű férfi, aki fontos állást tölthetne be, nem tudja, milyen lélek uralja őt. Beszélgetésük olyan természetesen tréfálkozó, mint a dombról leszaladó víz. Képtelenségeket mondanak, fiatal lányokkal szórakoznak és közben naponta hallják az ünnepélyes üzenetet, a szívbe markoló igazságokat. A vallás az elméjükben van, szívüket azonban a hallott igazságok nem szentelték meg. Addig nem vezethetnek másokat az élő vizek Forrásához, amíg ők maguk nem isznak belőle.

Nincs időnk könnyelműségre, hiúságra vagy tréfálkozásra. A történelem a végéhez közeledik. Aki könnyelműen gondolkodott, az jusson más értelemre! Péter apostol mondja: Felövezvén elmétek derekait, józanok legyetek, tökéletesen reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus hoz nektek, amikor megjelen. Mint engedelmes gyermekek, ne szabjátok magatokat a ti előbbi kívánságaitokhoz, amelyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek; hanem amiképpen szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben; mert meg van írva: szentek legyetek, mert én szent vagyok." (I. Pét. 1:13-16)

A szétszórt gondolatokat gyűjtsük össze és Istenre összpontosítsuk. Maguknak a gondolatoknak kell engedelmeskedniük Isten akaratának. Ne adjunk és ne várjunk dicséretet, mert ezáltal az önbizalomra való hajlam erősödik és így az alázatosság nem növekszik; romlást idéz elő ahelyett, hogy megtisztítana. Azokra, akik igazán alkalmasak és hivatásuknak érzik, hogy Isten munkájával szoros összeköttetésben legyenek, e munka szentsége olyan súllyal nehezedik, hogy úgy érzik magukat, mint a kévékkel megrakott kocsi. Itt az ideje, hogy megfeszítsük minden erőnket az önző szív természetes érzéseinek legyőzésére." (Testimonies III. 473-474.)

Ha egy prédikátor, aki a világnak az ünnepélyes intő üzenetet hirdeti, a barátok vagy testvérek vendégszeretetét élvezi és - mint a nyáj pásztora - elhanyagolja kötelességeit, ha példamutatásban és viselkedésben gondatlan, ha az ifjúsággal komolytalan beszélgetéseket folytat, tréfákban és viccelődésekben vesz részt, humoros anekdotákat mond el, hogy derültséget fakasszon, akkor méltatlanná válik arra, hogy az evangélium szolgája legyen, és meg kell térnie, mielőtt a bárányok és juhok őrzésével megbíznák. Azok a prédikátorok, akik a hű pásztorokra tartozó kötelességeket elmulasztják, azt bizonyítják, hogy az igazság, amit másokkal közölni akarnak, még nem szentelte meg őket; ne tartsák meg őket az Úr szőlőjében mint munkásokat, amíg a prédikátori tisztség szentségét nagyobbra nem értékelik. (Testimonies III., 233.)

Krisztus szolgája legyen az ima és istenfélelem embere; vidám, de nem nyers és durva, tréfálkozó vagy léha. A tréfa komikusokhoz és színészekhez illik, azonban méltóságon aluli azok számára, akik arra vállalkoztak, hogy az élők és holtak között álljanak és Isten szócsövei legyenek.