Isten szolgái belátással, megelégedéssel és alázattal dolgozzanak. Sokan túl sokra vállalkoznak, és éppen ezért kevésre képesek. Erőfeszítéseinkre többet kell összpontosítani. Minden munkánk hatásos legyen. Az értelmet jól fel kell használni, hogy felismerjük a legjobb utakat és eszközöket a körülöttünk élő emberek megnyerésére. Gyakran megtörténik, hogy közelünkben alkalmat mulasztunk el azért, hogy a tőlünk távolabb eső, kevésbé eredményes munkát végezzük. Ily módon megtörténhet, hogy időnk és eszközeink mindkét helyen kárba vesznek.

Missziómunkásaink tanuljanak meg takarékoskodni. A legnagyobb víztartály sem fedezheti a szükségleteket, legyen bármilyen bőséges tartalékforrással ellátva, ha rések vannak rajta. Ne legyen egy emberre bízva annak eldöntése, hogy bizonyos területek nagyobb erőfeszítéseket igényelnek-e. Ha a munkások egy területen nagyobb kiadással járó munkát végeznek, akkor ezzel elzárják az utat a munkálkodás elől olyan területen, ahol talán kifizetődőbb lenne a munka.

Fiatal munkásaink nyugodjanak bele abba, hogy olyan emberek vezetése alatt folytatják életútjukat, akik már több tapasztalatot gyűjtöttek. Egyesek igen sokat tartanak maguk felől. Az alázatosabb munka jobb eredményt hoz. Bátorító látni, amint fiatal emberek lelkesedéssel lépnek be a missziómunkába; azonban nem szabad őket magukra hagyni, nehogy Isten művét adóssággal terheljék meg. Mindannyian arra törekedjenek, hogy bölcs intézkedés és komoly munka által eleget szerezzenek saját kiadásaik fedezésére. A munkások hassanak oda, hogy önfenntartóvá tegyék a munkát és oktassák ki az embereket arra, hogy saját anyagi eszközeikre támaszkodjanak.

Prédikátoraink ne legyenek túl önállóak, az összejöveteli helyiségekért ne fizessenek aránytalanul nagy összeget, ha nem érzik át, hogy munkájukkal folyamatosan fenn kell tartani a felkeltett érdeklődést. A bizonytalan eredmények nem igazolják az ilyen irányú meggondolatlan költekezést. Ha a gyülekezeti termek és házak nyitva állnak a munkások számára és van érdeklődés, akkor ragadják meg az alkalmat, és tegyék meg a tőlük telhető legjobbat és legtöbbet; azonban nem tanácsos egy ember kedvéért úgy eljárni, mintha olyan nagy képességgel rendelkezne, mint Moody vagy Sankey.

Amikor misszionáriusokat küldünk külföldre, olyanokat válasszunk, akik tudnak takarékoskodni, akiknek nincs nagy családjuk, és akik, tekintve az idő rövidségét és az elvégzendő munka fontosságát, mindentől távol tartják magukat, ami elterelhetné gondolataikat ettől a nagy munkától. Az istenfélő feleség, ha ideje van rá, hogy férjének segítsen, éppen annyit tehet, mint férje. Olyan missziómunkásokra van szükség, akik a szó legszorosabb értelmében azok, akik félretéve minden önző érdeket, az Isten munkáját teszik az első helyre; akik csupán Isten felmagasztalását tartják szem előtt, minden pillanatban készek oda menni, ahová Ő küldi őket; és akik az igazság ismeretének terjesztésére bármilyen minőségben készek dolgozni. A misszióterületeken olyan férfiakra van szükségünk, akiknek feleségei istenfélők, szeretik Isten munkáját és férjük segítségére lehetnek.

Munkásaink tanuljanak takarékoskodni. Ne csak a missziómunkában, hanem egyéni kiadásaikban is. Családjukkal ott lakjanak, ahol megélhetésük a lehető legkevesebbe kerül. A mi népünk nem részesül olyan mértékben adományokban és örökségekben, mint más felekezetek. Azok, akik nem szokták meg, hogy életszínvonalukat bevételükhöz szabják, ezt most feltétlenül tegyék meg, vagy pedig keressenek maguknak valami más foglalkozást. Bizonyos önző szokások, ízlésben és ügyességben való hiány némelyik feleséget és anyát állandó követelőzésre ösztönzik a pénztárral szemben. Lehetséges, hogy ez az anya azt gondolja, hogy a legjobbat teszi, mivel sohasem nyert oktatást arról, hogyan korlátozza saját és gyermekei igényét; mert sohasem követeltek tőle ügyességet és tapintatot a háztartás vezetésében. Így az egyik család kétszer annyit használhat fel fenntartására, mint amennyi egy ugyanolyan létszámú másik családnak szükséges.

Aki még nem tanult meg takarékoskodni, az igyekezzék ezt azonnal megtanulni. Tanulja meg mindenki a könyvvezetést. Egyesek elhanyagolják ezt a munkát, mint lényegtelen dolgot, pedig ez nem helyes. Sok munkatársunknak még meg kell tanulni, hogy minden kiadását pontosan jegyezze.

Az Úrnak nem tetszik az, hogy pontatlanság és rendetlenség tapasztalható azok között, akik munkájával kapcsolatban üzleti ügyeket végeznek. Még a konferenciákon is sok időt lehetne megtakarítani és sok hibát lehetne elkerülni gondosabb tanulmányozás által. Mindaz, ami bármilyen kapcsolatban van Isten munkájával, olyan tökéletes legyen, amennyire emberi értelemtől és emberi kezek munkájától csak kitelik.

Mint Isten munkatársai, vállvetve dolgozzanak. A szeretetről, a bizalomról és a kölcsönös tiszteletről tanúskodjatok mind a szószéken, mind másutt. Ahogyan tanítotok, úgy éljétek! Gondoljatok arra, hogy az újonnan megtértek reátok, mint példaképekre tekintenek.

Néhányan, akikkel dolgoztok, azt kívánják majd, hogy az ő módszerük szerint dolgozzatok, mert véleményük szerint az a helyes; ha ti Krisztus lelkével és szelídségével rendelkeztek, egymást szeretitek és tisztelitek, akkor Isten alkalmassá tesz benneteket, hogy a munkát az Ő tetszése szerint végezzétek. Dolgozzatok a saját lelketekért, amíg az ént teljesen le nem győzitek, amíg Krisztus önmagát nem látja bennetek. Ez lesz a leghatásosabb tanítás, amelyet azoknak adhattok, akiket oktattok.

Különösen idegen területeken nem lehet a munkát jól átgondolt tervek nélkül előrevinni. Mialatt azon fáradoztok, hogy a vezetők utasításaival összhangban dolgozzatok, előfordulhatnak előre nem látható körülmények, amelyekre nem adhattak utasítást. Ilyen esetben a harcmezőn állóknak merész tettre kell vállalkozniuk. Vannak fordulópontok, amikor gyorsan kell cselekedni.

Ha más országokban megkezdik a missziót, akkor különösen fontos, hogy a kezdet már alapjaiban is jó legyen. Az Úr szolgái legyenek elővigyázatosak, nehogy a művet kicsire méretezett tervek csorbítsák. Míg a pénztár állapota takarékosságot követel, van a takarékosságnak olyan veszélye is, amely inkább veszteséget, mint nyereséget jelent. Ezt több helyen a valóságban is tapasztaltuk, ahol a munkásoknak csak arra volt gondjuk, hogy a kiadásokat minél jobban csökkentsék. Körültekintőbb vezetéssel többet lehetett volna elvégezni, és a pénztárból kevesebbet kellett volna kivenni.

Új területeken a növekedés általában lassan halad előre, mert a különleges igazságok, amelyeket hirdetünk, nem népszerűek. Súlyos keresztet jelent a hetedik napi nyugalom megtartása azoknak, akik az igazságot elfogadják. Sokan, még ha látják is, hogy tanaink az Íráson alapulnak, vonakodnak azt elfogadni, mert nem akarnak különcök lenni, vagy mert az igazság megtartásáért elveszítenék keresetüket. Ezért bölcsen kell tervezni, hogyan vigyük az embereknek az igazságot.

Egyes helyeken a munkát kicsiben kell elkezdeni, és lassan kell előbbre haladni. Krisztus szolgájának nem szabad a dolgok elébe vágni. Másutt mindjárt kezdetben jó eredménnyel alkalmazhatók nagyobb és határozottabb erőfeszítések. Angliában a munka sokkal előbb tartana már, ha testvéreink nem igyekeztek volna kezdetben takarékosan dolgozni. Ha jó termeket béreltek volna, és a munkát úgy végzik, hogy látható legyen, hogy olyan igazságok birtokában vagyunk, amelyek biztos győzelmet aratnak, akkor jobb eredményt értek volna el. Isten azt akarja, hogy a lélekmentés munkája már kezdetben a lehető legjobb benyomást gyakorolja.

Legyen gondotok arra, hogy a missziómunka méltóságát fenntartsátok. Bár minden, a misszióban tevékenykedő, férfi és nő megkérdezné önmagától: "Mi vagyok én? Mivé váljak, mit tegyek?" Bár mindannyian rájönnének arra, hogy csak azt adhatják másoknak, amivel maguk is rendelkeznek; ezért ne elégedjenek meg saját természetes útjaikkal és szokásaikkal, hanem igyekezzenek azokat megjobbítani. Pál mondja: "Én... célegyenest igyekszem." (Fil. 3:14) Ha tökéletes jellemet akarunk kifejleszteni, akkor egy állandó, szakadatlanul előrehaladó reformációnak kell végbemennie életünkben.

Az Úrnak olyan férfiakra van szüksége, akik munkája nagyságát felismerik, és megértik azokat az alapelveket, amelyek kezdettől fogva kormányozták. Nem akarja, hogy munkáját világi módon, akaratától eltérően vezessék, amely eltér attól az úttól, amelyet népe számára kijelölt. A munkának Szerzője jellemét kell magán viselni.

Ha új helyen kezdik el a munkát, minden tekintetben takarékosak legyenek. Gyűjtsék össze a morzsákat, nehogy valami is elvesszen. A lélekmentés krisztusi alapon történjék. Jézus Krisztus ezt mondja: "Ha valaki jönni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem." (Mt. 16:24) Csak úgy lehetünk az Ő tanítványai, ha ennek az igének engedelmeskedünk. A Föld történelmének befejezéséhez közeledünk, és így a munka minden ágát az eddiginél nagyobb önfeláldozással kell fejlesztenünk.