A családi körben és a nyilvános helyen elmondott imának megvan a maga szerepe, azonban a lelki életet az Istennel való személyes, titkos érintkezés tartja fenn. Mózes látta a hegyen a csodálatos sátor képét, amely Isten dicsőségének lakhelyéül szolgált. A hegyen, egyedül Istennel - az imádság titkos helyén - az emberiség megmentéséről, e dicsőséges célról elmélkedjünk. Ezen a módon képesek leszünk jellemünket úgy átalakítani, hogy az ígéret megvalósulhasson: "Lakozom bennük és közöttük járok; leszek nékik Istenük és ők az én népem lesznek." (II. Kor. 6:16)

Mialatt mindennapi munkánkat végezzük, imában emeljük fel lelkünket a mennybe. Ezek a csendes kérések mint jó illat szálljanak fel a kegyelem trónjához, és az ellenség megszégyenül. Azt a keresztényt, aki ily módon kapaszkodik Istenbe, nem lehet legyőzni. Semmilyen gonosz ármány nem tudja megsemmisíteni békéjét. Isten szavának minden ígérete, az isteni kegyelem hatalma és Jehova minden segítőeszköze a szabadításunkat szolgálja. Így járt Énokh Istennel, és Isten vele volt, hogy minden helyzetben megsegítse.

Krisztus szolgái legyenek éberek és imádkozzanak. Bátran járulhatnak a kegyelem trónja elé, hogy harag és versengés nélküli, tiszta kezüket Istenhez emeljék (lásd: I. Tim. 2:8). Hitben bölcsességet és irgalmat kérhetnek a mennyei Atyától, hogy megtudják, miként kell a lelkekért munkálkodni és hogyan kell bánni velük.

Az ima a lélek lélegzetvétele. Ez a titka a lelkierőnek. Semmilyen más eszköz nem tudja helyettesíteni; megőrzi a lélek egészségét. Az ima közvetlen összeköttetésbe hozza a szívet az élet forrásával és erőt ad a keresztény tapasztalatoknak. Ha az imát elhanyagoljuk vagy csak alkalomszerűen imádkozunk, akkor elveszítjük kapcsolatunkat Istennel; a lelki képességek életereje elvész, a vallásos tapasztalatok nélkülözik az egészséget és az erőt.

Csak Isten oltárán gyújthatjuk meg gyertyáinkat a szent tűzzel. Egyedül az isteni fény tárhatja fel előttünk az emberi tudás parányi voltát és tökéletlenségét, s csak ez ad világos képet Krisztus tisztaságáról és tökéletességéről. Csak Jézust szemlélve kívánunk hasonlóvá lenni Hozzá, és csak ha felismerjük igazságosságát, akkor éhezzük és szomjúhozzuk, hogy rendelkezzünk az igazságossággal, és Isten csak akkor teljesíti szívünk kívánságát, ha komolyan imádkozunk.

Isten követei időzzenek sokáig Vele, ha eredményesen akarnak dolgozni. Egy lancashire-i idős asszony egyszer meghallotta, amint szomszédai prédikátoruk eredményességének okairól beszéltek. Említették adottságait, beszédmodorát, viselkedését. "Nos, én megmondom nektek eredményessége titkát - mondta az idős asszony -, a ti prédikátorotok nagyon szoros összeköttetésben van a Mindenhatóval."

Ha az emberek Illéshez hasonlóan átadják magukat Istennek, és ugyanolyan hittel bírnak, akkor Isten kinyilatkoztatja magát, mint hajdan. Könyörögjünk úgy, mint Jákób, és ugyanazokat az eredményeket látjuk majd. A hívő ima meghallgatásaképpen erő árad ki Istentől.

Mivel Jézus élete az állandó bizalom élete volt, szüntelen összeköttetésben Istennel - ez tartotta fenn életét -, elbukás és ingadozás nélkül végezte szolgálatát a menny számára. Naponta támadásokkal körülvéve, a nép vezetőinek ellenségeskedését szenvedve Krisztus tudta, hogy mint embernek, imával kell erősítenie magát. Hogy az emberek számára áldás lehessen, Istennel kellett összeköttetésben lennie, hogy Tőle tetterőt, kitartást és állhatosságot kapjon.

Üdvözítőnk szerette a hegyek magányát, ahol Atyjával érintkezhetett. Egész nap komolyan munkálkodott, hogy lelkeket mentsen meg a pusztulástól; gyógyította a betegeket, vigasztalta a szomorúakat, halottakat támasztott, a kétségbeesetteket bátorította és reményt adott nekik. Napi munkáját elvégezve estéről estére kiment, messze a város zajától, és imában borult le Atyja előtt. Gyakran egész éjszaka imádkozott, de az Istennel töltött idő után mégis megerősödve és frissen tért vissza, hogy az új nap kötelességeit és nehézségeit viselje.

Sátán szorongatja és kísérti Krisztus prédikátorait? Ő is megkísértetett, bár a bűnt nem ismerte. A szükség idején Atyjához fordult. Noha Ő maga is áldások és erő forrása volt - betegeket gyógyított, halottakat támasztott, parancsolt a viharnak és az engedelmeskedett Neki -, mégis gyakran imádkozott erős kiáltással és könnyhullatással. Imádkozott tanítványaiért és önmagáért, így azonosította magát az emberekkel. Hatalmas imádkozó volt. Mint az élet Fejedelme, hatalmát Istentől nyerte, és győzött.

Azok a prédikátorok, akik valóban Krisztus képviselői, az ima emberei lesznek. Komolyan és erős hittel kérik Istent, hogy szolgálatára erősítse és fegyverezze fel őket, és ajkaikat eleven szén érintésével szentelje meg, hogy megtudják: miként hirdessék Isten szavát az embereknek.

Imádkozni annyit jelent, hogy szívünket kitárjuk Isten előtt, mint egy barát előtt. Hitszemünk nagyon közel látja az Urat. A könyörgő az isteni szeretet és gondoskodás értékes bizonyítékait nyerheti el. Az ima, amelyet Nathanael az Úrhoz intézett, őszinte szívből fakadt, amelyet meghallott a Mester és válaszolt rá. Az Úr minden ember szívében olvas, és "az igazak könyörgése kedves neki" (Péld. 15:8). Nem késlekedik, hogy meghallgassa azokat, akik kitárják szívüket előtte, nem magasztalják fel magukat, hanem őszintén érzik gyengeségüket és méltatlanságukat.

Komoly, buzgó, tusakodó imára van szükség, mint amilyen Dávidé volt, amikor így kiáltott fel: "Mint a szarvas a folyóvizekre kívánkozik, úgy kívánkozik a lelkem hozzád, ó, Isten!... Kívánkozom a Te határozataid után... Vágyódom a Te szabadításod után... Kívánkozik, sőt emésztődik lelkem az Úr tornácai után; szívem és testem ujjongnak az élő Isten felé." (Zsolt. 42:2; 119:40, 174; 84:3)

A tanításban és a prédikálásban azok a legeredményesebbek, akik alázatosan várnak Istenre, és sóvárogva figyelnek vezetésére és kegyelmére. Vigyázz, imádkozz és dolgozz! - ez a keresztény jelszava. Az igazi keresztény élete állandó imaélet. Tudja, hogy az egyik nap világossága és ereje nem elegendő a következő nap harcaihoz és megpróbáltatásaihoz. Sátán folyamatosan változtatja kísértéseit. Naponta különböző körülmények közé kerülünk, új, ismeretlen veszélyek vesznek körül, állandóan váratlan kísértések támadnak meg bennünket. Csak a mennyből nyert erő és kegyelem által remélhetjük, hogy ellenállhatunk a kísértéseknek és elvégezhetjük kötelességeinket.

Csodálatos dolog, hogy hatékonyan imádkozhatunk. A méltatlan, tévedő halandónak hatalma van, hogy kéréseit Isten elé tárja. Kívánhat-e ember nagyobb hatalmat, mint hogy összeköttetésben lehet a végtelen Istennel? Bár gyenge és bűnös, mégis előjoga, hogy Alkotójával beszélhet. Szavakat mondhatunk, amelyek a világegyetem uralkodójának trónja elé jutnak. Beszélhetünk Jézussal, amint vándorutunkon haladunk, és Ő azt ígérte, hogy jobb kezünk felől lesz.

Szívünk ápolhatja az Istennel való közösséget, Jézus kíséretében járhatunk. Amikor mindennapi foglalkozásunkat végezzük, elsuttoghatjuk szívünk kívánságait úgy, hogy emberi fül nem hallja; azonban ezek közül egy sem hal el, egy sem veszhet el. Semmi sem fojthatja el a lélek kívánságait. Felülemelkedik az utca zaján, a gépek zakatolásán. Istenhez beszélünk, akinél imáink meghallgatásra találnak.

Kérjetek tehát, kérjetek és adatik. Kérjetek alázatosságot, bölcsességet, bátorságot és hitben való növekedést. Minden őszinte imára válasz jön. Lehet, hogy nem úgy jön, amint vágyakoztok rá, vagy nem akkor, amikor várnátok; de mindenkor olyan időben és módon jön a felelet, amikor a legnagyobb szükségetek lesz rá. Imáitokra, amelyeket a magányosságban, kimerültségben, megpróbáltatás közben mondotok, Isten válaszol - nem mindig várakozásotoknak megfelelően, de mindig javatokra.