Minden megbeszélésünkön, szociális és vallási összejövetelünkön Jézus álljon mellettünk, mint vezetőnk és tanácsadónk. Ahol Jézus jelen van, ott nincs könnyelműség. Az én háttérbe szorul. Felfogják a munka fontosságát, melyet meg kell tenni. Az a vágy uralja majd szívünket, hogy a lefektetendő terveket az vezesse, akinek hatalma van tanácsot adni.

Ha megnyílnának szemeink, akkor látnánk Isten angyalait összejöveteleinken. Ezt felismerve, nem kívánnánk, hogy véleményünket lényegtelen pontokban érvényre juttassuk, miáltal az összejövetel és a munka előrehaladását akadályozzuk. Ha az imák bensőségesebbek volnának, ha a fontos ügyeket ünnepélyesebben kezelnék, akkor az összejövetelek hangja emelkedettebb volna. Mindenki úgy érezné, azért gyűlt egybe, hogy a munka előbbre vitelére terveket fektessenek le, és a munka egyedüli célja a lélekmentés.

Minden tettünket és szavunkat feljegyzik a mennyben. Ne legyünk abban vétkesek, hogy Isten ügyét világi vállalkozásokkal egy szintre helyezzük. Álláspontunk fennköltebb legyen, értelmünk pedig felfelé tekintsen.

Mindig vannak néhányan, akik azt vélik, hogy kötelességük a testvéreket visszatartani, ha azok előre akarnak menni. Minden előterjesztés ellen van kifogásuk, és a nem tőlük eredő tervek ellen küzdenek. Ezáltal határtalan önbizalom fejlődik ki bennük. Sohasem tanulják meg Krisztus iskolájában a mindenek felett fontos szelídséget. Semmi sem esik inkább nehezükre, mint akaratukat mások ítélkezésének alávetni. Az ilyen embereknek nehéz alkalmazkodni és szelíden viselkedni; nehéz őket meggyőzni.

Gyűléseinken különösen fontos, hogy az értékes időt ne fecséreljük el csekély jelentőségű ügyek tárgyalásával. A kicsinyes bírálgatás szokását vessük el magunktól, mert megzavarja az értelmet, és a legvilágosabb érzelmet is rejtélyessé teszi. Ha a testvérek között az önzetlen szeretet lakozik, akkor a saját kívánságokat és utakat könnyen fel lehet adni. Kötelességünk, hogy naponként és óránként megvizsgáljuk, megfelelünk-e Jézus azon imájának, hogy tanítványai egyek legyenek, miként Ő is egy az Atyával. Ha az Üdvözítő imáját szemünk előtt tartjuk, akkor értékes tanulságokat meríthetünk belőle, és úgy fogunk viselkedni, hogy kívánságát betöltsük.

Az Isten munkájával kapcsolatos üzleti összeköttetéseinkben és a szent dolgok tárgyalásában nem lehetünk eléggé elővigyázatosak, hogy távol tartsuk magunktól a tiszteletlenség lelkületét; sose, egy pillanatra se használjuk Isten szavát megtévesztésként azért, hogy valami nekünk kellemeset véghezvigyünk. A tiszteletet, becsületességet és igazságot önmagunkra való tekintet nélkül fenn kell tartani. Minden gondolatunkat, szavunkat és cselekedeteinket Krisztus akarata alá kell rendelnünk. Nem helyénvaló a könnyelműség azokon az összejöveteleken, ahol Isten felséges szaváról és megváltó tervéről tárgyalnak. Az imádkozók kérjék Krisztust, hogy Ő vezesse az összejövetelt, és adja az Ő bölcsességét, kegyelmét és igazságosságát. Összeegyeztethető-e tehát ezekkel olyat tenni, ami megszomorítja a Szentlelket és akadályozza munkáját?

Gondoljunk arra, hogy Krisztus közöttünk van. Akkor Isten Lelke felemelő, uralkodó befolyása alatt lesz az egész összejövetel. Az a bölcsesség nyilatkozik meg, amely felülről való; "először is tiszta, azután békeszerető... irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes" (Jak. 3:17) és nem téved. Minden tervben és döntésben az a szeretet kerül előtérbe, amely "nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt, nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr." (I. Kor. 13:5-7)

Bárcsak mindenki, aki egy tanácskozáson vagy bizottsági ülésen részt vesz, így szólna magában: "a jelenkor és az örökkévalóság számára dolgozom; felelős vagyok Istennek azokért az indítóokokért, amelyek cselekvésre serkentenek." Bárcsak ez lenne a jelszava! A zsoltáros imája lenne az ő imája is: "Tégy Uram zárat az én számra; őriztesd az én ajkaim nyílását! Ne engedd szívemet rosszra hajlani." (Zsolt. 141:3-4)