Isten munkatársai vagyunk; Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok. (I. Kor. 3:9)

Krisztus szolgájának munkája nem könnyű, sem nem jelentéktelen. Magasztos elhívatása egész jövendő életét átalakítja és befolyásolja. Aki ilyen szent munkára vállalkozik, használja fel minden erejét, hogy azt betöltse. Magas célt tűzzön ki. Soha nem ér el magasabb szintet, mint amelyet célul tűzött ki magának. Nem terjeszthet addig világosságot, amíg ő maga nem jutott világossághoz. Tanulónak kell lennie, míg elegendő bölcsességgel és tapasztalattal nem rendelkezik, hogy azután tanító legyen és megismertesse a Szentírást azokkal, akik sötétségben járnak. Ha Isten munkatársakat hív el, hogy vele együtt dolgozzanak, teljesen bizonyos, hogy megkívánja tőlük a legtökéletesebb előkészületet, hogy Igéjének szent és magasztos igazságait helyesen szemléltessék.

Akik odaszentelik magukat Isten műve szolgálatának, azokat nevelni és képezni kell erre a munkára, hogy tisztségüket megfelelő körültekintéssel végezhessék. Ne higgyétek azt, hogy egyből felléphetnek a létra felsőbb fokaira. Akik eredményesek akarnak lenni, a legalsó fokon kell kezdeniük és fokról fokra előrehaladni. Alkalmat és kiváltságokat nyernek növekedésükhöz és minden lehetőt el kell követniük, hogy megtanulják Isten munkáját eredményesen vezetni.

Prédikátoraink, bárhol is munkálkodnak - Európában vagy Amerikában -, igyekezzenek mindenkor lelkesíteni az ifjúságot, hogy készüljön fel az Isten harcterén való munkálkodásra. Aki Krisztus szolgájának nevezi magát, szolgálatot is kell teljesítenie. Az a név, hogy "szolga", már rámutat az elszegődésre, munkára és felelősségre. Isten mindenkit felruházott adományokkal, amelyeket fel kell használnia az Ő szolgálatában. Mindenkinek kiszabta munkáját, és azt kívánja, hogy minden tehetségünket fejlesszük ki az Ő dicsőségére.

Az egyik nagy bázeli nyomdaüzem előtt volt egy nagy sétány, amelyet a kormány katonai hadgyakorlatok végzésére használ. Itt látható volt, ahogyan az év bizonyos időszakaiban a katonákat kiképezték a hadsereg minden kötelességére, hogy háború esetén készek legyenek a kormány hívására a tényleges szolgálatot elvégezni.

Egyik nap egy ragyogó sátrat hoztak. Aztán jött a sátor felállításának és lebontásának rendje. Utasítást adtak a felállítás helyes sorrendjére, minden embernek megvolt a külön feladata. Számos alkalommal állították fel és bontották le.

Egy másik csoport sok kis ágyút hozott és a tisztek megmutatták miként lehet ezeket gyorsan egyik helyről a másikra vinni. Hogyan kell szétszedni az ágyúkocsit, hogyan kell használatra előkészíteni az ágyút és gyorsan újra hozzákapcsolni az első kerekeket, hogy készen legyen a parancskiadás idejére és azonnal mozgásba lehessen hozni.

Mentőket hoztak a területre, és az egészségügyi csoportokat a sebesültek gondozására tanították. Férfiakat fektettek hordágyakra, fejük és végtagjaik be voltak kötözve úgy, mint akik a csatatéren sebesültek meg. Azután a mentőbe fektették őket és elvitték a terepről.

Órákon át gyakorolják, hogyan szabaduljanak meg a hátizsákjuktól és hogyan vegyék fel gyorsan újra a megfelelő helyzetben. Megtanítják őket, hogyan rakják gúlába fegyvereiket és hogyan ragadják meg gyorsan. Gyakorolják az ellenség elleni támadást és minden hadmozdulatra kiképezik őket.

Mindenféle szükséghelyzetre felkészítik az embereket. Akik Immánuel fejedelemért indulnak harcba, legyenek kevésbé komolyak és lelkiismeretesek a lelki harcra való felkészülésükben? Akik erre a nagy munkára vállalkoznak, azoknak részt kell venniük a szükséges kiképzésen. Meg kell tanulniuk engedelmeskedni, mielőtt parancsolnának.

Határozott előrelépés kell a különleges előkészítő munka tekintetében. Minden konferenciánkon szülessenek jól átgondolt tervek azok tanítására és képzésére, akik Isten művében kívánnak dolgozni. Városi misszióink jó alkalmat nyújtanak a missziómunkára való előkészülés céljaira, azonban ez még nem elegendő. Iskoláinkban a legjobb lehetőségekre lenne szükség a munkások felkészítésére bel- és külföldi területekre. Nagyobb gyülekezeteinkben is legyen külön iskola ifjú férfiak és nők részére, hogy kiképezzék őket az Úr szolgálatára. Prédikátoraink is sokkal több gondot fordítsanak fiatalabb munkásaink kiképzésére és segítésére.

Ha egy fontos helyen próbálják az igazságot bemutatni, prédikátoraink szenteljenek külön figyelmet azok tanítására és képzésére, akikkel együtt dolgoznak. Szükség van könyvevangélistákra és olyanokra, akik a családokban tartanak Biblia-felolvasásokat, úgy, hogy mialatt a prédikátor szolgál az Igével és tanítással, ők is lelkeket hívjanak el az igazságra.

Prédikátoraink gyakran követtek el súlyos hibákat, amikor nagyobb városokban tartottak sátoros összejöveteleket és egész idejüket az igehirdetésre szentelték. Kevesebbet prédikáljanak és többet tanítsanak! Tanítsák a felnőtteket és a fiatalokat arra, hogy miként dolgozhatnak eredményesen. A prédikátorok szerezzenek jártasságot abban, hogy másokat megtanítsanak a Biblia tanulmányozására, és oktassák azok gondolkodás- és viselkedésmódját, akik Isten ügyének munkásaivá válnak. Azonkívül legyenek készen tanáccsal és tanítással azok mellé állni, akik fiatalok a hitben, és akiknél megvan a reménység arra, hogy képesek az Úrért munkálkodni.

Mindenki, aki eredményes szolgálattévő akar lenni, szenteljen sok időt az imának. Isten és a lélek közötti kapcsolat legyen akadálymentes, hogy az evangéliumi munkás megismerje Vezetőjének hangját. A Bibliát szorgalmasan kell kutatni. Isten igazsága - hasonlóan az aranyhoz - nem található meg mindenkor a felszínen, csak komoly elmélkedés és kutatás által érhető el. Az ilyen tanulmány nemcsak a legértékesebb tudással tölti meg az elmét, hanem a szellemi erőket is kitágítja és megerősíti, és az örökkévaló dolgok igazi értékükben jelentkeznek. Az isteni rendeléseknek át kell hatniuk a mindennapi életet, és életmódunkat az életszentség Isten által adott színvonalához kell szabnunk. Így erősödik és nemesedik egész jellemünk.

Aki Isten szent művére akarja alkalmassá tenni magát, óvakodjon ellenséges területre lépni. Inkább olyan emberek társaságát keresse, akik segítségére lehetnek isteni ismeretek megszerzésében. Isten megengedte, hogy Jánost, a szeretett tanítványt Páthmosz szigetére száműzzék, ahol el volt zárva a világ forgatagától és küzdelmeitől, minden külső befolyástól, még attól a munkától is, amit szeretett. Így beszélhetett az Úr vele és tárhatta elé a világ történelmének záró jeleneteit. Keresztelő János a pusztába vonult, hogy ott nyerje el Istentől az üzenetet, amelyet hirdetnie kellett, azt az üzenetet, amely hívatva volt az utat elkészíteni az Eljövendő számára.

Zárjuk el magunkat, amennyire tehetjük, minden olyan befolyástól. amely gondolatainkat eltérítheti Isten művétől. Különösen a hitben és tapasztalatokban még fiatalok óvakodjanak, hogy önbizalmuk ne vigye őket a kísértés útjára.

Aki helyesen ragadja meg a munkát, az szükségét érzi, hogy minden lépésénél Jézus legyen a segítségére és azt is felismeri, hogy értelmének és modorának kiművelése kötelesség, amellyel önmagának és Istennek tartozik; olyan kötelesség, amelyre szükség van az eredményes munka elvégzéséhez.

Néhányan, akik missziómunkásnak készülnek, úgy vélik, már annyira képzettek, hogy nincs szükségük erre a bizonyos kiképzésre; pedig akik így éreznek, azoknak van legjobban szükségük alapos tanulásra. Ha majd már többet tudnak az igazságról és a munka fontosságáról, akkor ébrednek tudatlanságuk és alkalmatlanságuk tudatára. Ha szívüket alaposan megvizsgálják, olyan nagy különbséget látnak Krisztus tiszta jelleme és a saját jellemük között, hogy így kiáltanak fel: "Kicsoda alkalmas erre?" Ezután igyekeznek majd naponta mély alázatban szoros összeköttetésbe kerülni Krisztussal, és mialatt legyőzik a természetes szív önző hajlamait, lábukat arra az ösvényre helyezik, amelyen Krisztus a vezető. "A Te beszéded megnyilatkozása világosságot ad és oktatja az együgyűeket." (Zsolt. 119:130) Aki azonban saját képességeit és ismeretét nagyra tartja, az olyan fontosnak képzeli magát, hogy Isten Igéjének nem nyílik alkalma az ő tanítására és megvilágosítására.

Sokan érzik úgy, hogy alkalmasak egy olyan munkára, amelyről alig tudnak valamit. Ha saját fontosságukat előtérbe helyezve kezdenek dolgozni, és nem kapják meg azt a tudást, amelyet Krisztus iskolájában kell elsajátítaniuk, ezek az emberek arra lesznek ítélve, hogy sok nehézséggel kell megküzdeniük, melyek megoldására teljesen felkészületlenek. Mindig tapasztalat és bölcsesség hiányában lesznek, míg fel nem ismerik nagyfokú hiányosságaikat.

Isten ügye súlyos veszteségeket szenvedett az olyan férfiak hiányos munkája miatt, akiknek volt ugyan tehetségük, de nem volt helyes kiképzésük. Elkezdtek egy olyan munkát, amelyről nem tudták, hogyan kell végezni. Ezért kevés eredményt értek el. Tizedrészét sem végezték el annak, amit elvégezhettek volna, ha előzőleg helyes kiképzésben részesülnek. Megragadtak néhány gondolatot, elsajátították egyes előadások gondolatmenetét és fejlődésük ezzel befejeződött. Azt hitték, hogy tanítók lehetnek, amikor alig tudták az igazság ismeretének ábécéjét. Azóta is botladoznak. Nincs meg a kellő érdeklődésük ahhoz, hogy szunnyadó energiáikat felébresszék vagy próbára tegyék erejüket, hogy eredményes munkásokká váljanak. Nem vették a fáradságot, hogy alapos, jól megfontolt terveket dolgozzanak ki, és tevékenységük minden téren hiányosságokat mutat.

Egyesek azután csüggedésükben feladták a munkát és másba kezdtek. Ha türelemmel és alázattal a létra legalsó fokára álltak volna, azután pedig kitartással igyekeztek volna feljebb, fokról fokra, szorgalmasan kihasználva a kínálkozó lehetőséget, alkalmakat és kiváltságokat, akkor hasznavehető, jó munkásokká válhattak volna, akik szolgálatukat teljesen betöltik és nem hoznak szégyent Mesterükre.

Akik a lélekmentés munkáját tűzik ki célul és saját véges bölcsességeikre támaszkodnak, biztos, hogy kudarcot vallanak. Ha azonban keveset tartanak magukról és teljesen Isten ígéreteire támaszkodnak, Ő soha nem hagyja cserben őket. "Bizodalmad legyen az Úrban teljes szívedből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál. Minden utaidban megismered Őt, akkor Ő igazgatja a te utaidat." (Péld. 3:5-6) Előjogunk az, hogy bölcs Tanácsadó vezessen bennünket.

Isten az alázatosokat hatalmassá teheti szolgálatában. Akik engedelmesen követik a felhívást a kötelességteljesítésre és képességeiket a legjobban fejlesztik, azok bizonyosak lehetnek Isten segítségében. Akik megtesznek mindent, amit megtehetnek és azután Istenre bízzák, hogy fáradozásaikat támogassa, azokhoz angyalok jönnek a világosság követeiként, hogy munkájukban segítsék őket.

Tudatosítani kell mindenkiben, akik elhatározták magukat Isten szolgálatára, hogy bizonyságot kell adniuk megtérésükről. Az ifjú, akinek nincs szilárd, erkölcsös jelleme, nem válhat az igazság dicsőségére. Krisztus minden hírnöke legyen tiszta szívű. Szájában ne találtassék álnokság. Gondolnia kell arra, hogy eredményes munkát végezhessen, Krisztus oldala mellett kell állnia és minden bűnös szokása, bármennyire titkos is, ismeretes az Úr előtt, akinek szolgál.

A bűn eltorzította az isteni képmást az emberben. De Krisztus által újra helyreállítható. Azonban csak komoly ima és énünk feletti győzelem által lehetünk részesei az isteni természetnek.

Igazi munkás az Úr szőlőskertjében az ima, a hit és az önmegtagadás embere lesz, aki megfékezi természetében rejlő vágyait és szenvedélyeit. Saját életével bizonyítja az igazság erejét, amelyet másoknak mutat be és munkája nem marad eredmény nélkül.

Isten munkása legyen készen felhasználni a legjobb szellemi és erkölcsi erőit, amellyel a természet, a tanulás és Isten kegyelme megáldotta.