Olyan férfiak és nők érték el a legjobb eredményt a lélekmentésben, akik nem voltak büszkék képességeikre, hanem alázattal és hittel igyekeztek segíteni a körülöttük élő embereken. Ugyanezt tette Jézus is. Közeledett azokhoz, akiket el akart érni. Mily gyakran megtörtént, hogy a köréje gyűlt néhány embernek mondta el tanításait, és az arra járók közül egyik a másik után állt meg, hogy meghallgassa; míg végül hatalmas sokaság hallotta csodálkozással és áhítattal a mennyből küldött Tanító szavait.

Krisztus soha nem várt arra, hogy nagyobb hallgatóság gyűljön köréje. Az általa hirdetett legnagyobb igazságok közül néhányat egyéneknek mondott el. Figyeljük csak meg a samáriai asszonyhoz intézett szavait. Éppen Jákób kútjánál ült, amikor az asszony jött, hogy vizet merítsen. Nagy meglepetésére Jézus szívességet kért tőle: "Adj innom!" - mondta. Egy korty hűs italra vágyott, de egyúttal arra is, hogy megnyissa az utat ahhoz, hogy az élet vizével szolgálhasson.

Hogy kérhetsz inni zsidó létedre tőlem - válaszolt az asszony -, aki samáriai asszony vagyok?! Mert a zsidók nem barátkoznak a samáriaiakkal.

Jézus így felelt: "Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki ezt mondja néked: Adj innom!; te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet... Mindenki, aki ebből a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, amelyet én adok neki, örök életre buzgó víz kútfeje lesz őbenne."

Mennyi érdeklődést tanúsított Jézus az asszony iránt! Milyen komolyak, milyen meggyőzőek voltak szavai! Megragadták a hallgató szívét, aki elfeledve a kúthoz jövetele célját, a városba sietett és így szólt ismerőseihez: "Gyertek, lássatok egy embert, aki megmondott nekem mindent, amit cselekedtem. Nem ez-é a Krisztus?" (Jn. 4:7-30)

Sokan abbahagyták a munkát és elmentek az idegenhez, Jákób kútjához. Elhalmozták kérdéseikkel, és felvilágosításait, amelyeket a számukra addig érthetetlen dolgokról mondott, buzgón elfogadták. Olyanok voltak, mint azok, akik egy váratlan fénysugarat követnek addig, míg a nappalt meg nem találják.

Jézus munkájának, amikor fáradtan és éhesen a kútnál ült, széles körben elterjedt áldás lett az eredménye. Az az egy lélek, akin segíteni igyekezett, lett az eszköz, hogy másokat is elérjen. Isten munkája mindig ilyen módon haladt előre. Világítsatok, és akkor újabb fények gyulladnak ki!

Isten szolgái mindig, a legrövidebb idő alatt legyenek készek a szolgálatra. Testvéreim, óráról órára adódnak majd lehetőségek, hogy Istent szolgáljátok. Ezek az alkalmak állandóan jönnek és mennek. Legyetek készen, hogy a legjobban kihasználhassátok őket. Lehet, hogy soha többé nem ismétlődik meg a lehetőség, hogy az élet Igéjét egy rászoruló léleknek szóljuk úgy, hogy az meghallgatásra találjon, ezért ne mondjátok: "Imádkozom érted, de nem érek rá - bocsáss meg nekem, kérlek." Ne veszítsétek el az alkalmakat, hogy másokkal megismertessétek Krisztus kifürkészhetetlen gazdagságát, mert egy elszalasztott alkalmat soha nem tudunk pótolni.