Isten azt akarja, hogy népe előtt már itt a Földön is egyre jobban kibontakozzék az igazság. Egyetlen út van, amelyen az igaz ismeret elnyerhető: csak a Lélek vezetésével, aki az Igét adja, juthatunk el Isten Szavának megértéséhez. "Az Isten dolgait nem ismeri senki, hanemha az Istennek Lelke", "mert a Lélek mindeneket vizsgál, még az Isten mélységeit is." (I. Kor. 2:11, 10) Az Üdvözítő megígérte követőinek: "Amikor eljő az igazság Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra... mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek." (Jn. 16:13-14)

Péter buzdítja a testvéreket, hogy "növekedjenek a kegyelemben és a mi Urunk és megtartó Jézus Krisztusunk ismeretében" (II. Pt. 3:18). Ha Isten népe növekszik a kegyelemben, akkor igeismerete is világosabb lesz. A szent igazságokban új világosságot és szépséget fedeznek majd fel. Így volt a gyülekezet történetének minden korszakában, és így is marad mindvégig. Ha elhanyagoljátok az igazi lelki életet, akkor az igazság ismeretében sem haladtok előre. Sajnos sokan megelégszenek az Isten Igéjéből már elnyert világossággal, és minden kedvüket elveszítik az Írás további kutatására. Konzervatívvá válnak, és próbálják elkerülni a vitákat.

Az, hogy Isten népe között nincsenek vitás kérdések vagy élénk viták, nem bizonyítja azt, hogy mindenki a helyes tanhoz ragaszkodik. Ellenkezőleg, okunk van nyugtalankodni, hogy nem tudjuk tisztán megkülönböztetni az igazságot a tévedéstől. Ha a Szentírás kutatásánál nem merülnek fel újabb kérdések, nem támadnak véleményeltérések, amelyek az Ige kutatására serkentenek - abból a célból, hogy meggyőződjünk, vajon az igazság birtokosai vagyunk-e -, akkor sokan, mint hajdan, a hagyományokhoz ragaszkodnak majd, nem tudva, mit imádnak.

Láttam, hogy sokan, akik ismerik az igazságot, egyáltalán nem tudják bizonyítani hitüket. Nem fogják fel, milyen munka vár ránk a jelenben. A megpróbáltatás idején sokan, akik másoknak prédikáltak, hitük vizsgálatakor rádöbbennek, hogy sok mindenről nem tudnak kellő magyarázatot adni. E próba előtt nem ismerték fel nagy tudatlanságukat.

Sok gyülekezeti tag, aki egészen biztos abban, hogy mindent ért, amit hisz, nem ismeri saját gyenge pontjait, csak akkor döbben rá ezekre, amikor vitás kérdések merülnek fel. Ha kénytelenek egyedül felvilágosítást adni hitükről, akkor csodálkoznak, milyen zavaros gondolataik vannak mindarról, amit elfogadtak mint igazságot. Megállapítható, hogy lángra kapott közöttünk az Istentől való elfordulás és az emberekhez való alkalmazkodás, s emberi bölcsesség került az isteni helyére.

Isten felrázza majd népét; ha más eszköz nem használ, akkor eretnekség keletkezik közöttük, amely megrostálja őket, s a polyvát különválasztja a búzától. Az Úr felszólít mindenkit, aki Igéjét hiszi, hogy ébredjen fel szendergéséből. Értékes, időszerű világosság jelent meg: a bibliai igazság, amely az elkövetkezendő veszélyeket tárja fel. Ez a világosság serkentsen bennünket, hogy szorgalmasan kutassuk az Írást és alapos vizsgálat tárgyává tegyük helyzetünket.

Isten azt akarja, hogy kitartóan tanulmányozzuk az igazság tanait és alapját, imával és böjttel összekötve. A hívők ne elégedjenek meg az igazságról alkotott homályos véleményekkel vagy találgatásokkal. Hitük szilárdan az Igén alapuljon, hogy ha eljön a próba ideje és felelősségre vonják őket hitükért, akkor szelíden és félelem nélkül tudjanak számot adni a bennük lévő reménységről.

Amit a világgal közlünk, annak élő valósággá kell válnia számunkra. Igen fontos, hogy tantételeink védelmezésekor soha ne alkalmazzunk olyan bizonyítékokat, amelyek nem eléggé helytállóak. Ha el is érjük azt, hogy elnémítjuk az ellenséget, az igazságra mégsem hozunk dicsőséget. Olyan döntő bizonyítékokra hivatkozzunk, amelyek nemcsak megnémítják az ellenfeleket, hanem kiállják a legpontosabb és legalaposabb vizsgálatot is.

Azokat, akik vitatkozásra nevelték magukat, az a nagy veszély fenyegeti, hogy Isten Szavát nem kezelik a kellő pártatlansággal. Ha ellenféllel találkozunk, a legkomolyabban törekedjünk arra, hogy az igazságot olyan módon adjuk elő, hogy meggyőződésre jusson lelkében.

Bármennyire tájékozott valaki, ne gondolja, hogy már nincs szüksége az Írások alapos és további kutatására. Kivétel nélkül mindannyian - mint nép - fel vagyunk szólítva, hogy kutassuk a jövendöléseket. A legkomolyabban figyeljünk, hogy minden fénysugarat felismerjünk, amelyet Isten ad, és az igazság első csillogását megragadjuk. Az imával való kutatás által jussunk nagyobb világossághoz, amelyet azután átadhatunk másoknak.

Ha Isten népe kényelmes, ha megelégszünk jelenlegi világosságunkkal, akkor biztosak lehetünk abban, hogy az Úr elégedetlen velünk. Ő azt akarja, hogy állandóan előremenjünk, és fogjuk fel a folyton növekvő világosságot, amely ránk ragyog.

A gyülekezet jelenlegi állapota nem kedves Isten előtt. Elbizakodottságukban nem érzik, hogy több igazságra és nagyobb világosságra van szükségük. Olyan időben élünk, amikor Sátán körülöttünk dolgozik, a gyülekezet mégis alszik. Isten azt akarja, hogy hallható legyen egy hang, amely népét cselekvésre bírja.

Testvéreim, legyetek hajlandóak őszintén megvizsgálni a vitás kérdések minden pontját! Ha egy testvér tévedéseket terjeszt, akkor azt a felelős személyek tudomására kell hozni; és ha kiderül, hogy igazságot tanít, akkor álljanak mellé. Ismernünk kell minden közöttünk elhangzó tanítást, mert ha igazság az, akkor felhasználhatjuk. Kötelességünk, hogy mindenről tudjunk, amit Isten nekünk küld. Zsinórmértéket adott, amelynek alapján megvizsgálhatjuk a tanokat: "A törvényre és a bizonyságtételre hallgassatok! Ha nem szólnak ezekkel összhangban, azért van, mert nincs világosságuk." (Ésa. 8:20) Ha az új világosság kiállja a próbát, ne vonakodjunk elfogadni.

Senki sem mondta, hogy bárkinek a kutatásai tökéletesek lesznek, de egyet tudok: gyülekezeteink a hit általi megigazulás és más hasonló igazságok tanításának hiányában tönkremennek.

Ne tegyünk különbséget az emberek között, ne azzal foglalkozzunk, hogy ki által halljuk az igazságot, hanem nyissuk meg szívünket és Krisztus szelídségével fogadjuk be azt. Sokan azonban nem így cselekszenek, hanem egy vitatott ponttal kapcsolatban kérdést kérdésre halmoznak, s nem engednek akkor sem, ha jó a magyarázat. Bár úgy cselekednénk, mint akik világosság után sóvárognak! Bárcsak Isten napról napra nekünk ajándékozná Szentlelkét és arcának dicsősége ránk ragyogna, hogy így Krisztus iskolájának tanulói lehessünk.

Ha felmerül egy új tan, amely nem azonos nézetünkkel, akkor forduljunk Isten Igéjéhez, keressük az Urat imában. Ne adjunk alkalmat az ellenségnek, hogy gyanakvást és előítéletet ültessen szívünkbe. Ne engedjük, hogy az a lelküket támadjon bennünk, amely a zsidó papokat és főembereket a világ Megváltója ellen hangolta. Bevádolták, hogy a népet megzavarja, és azt kívánták, hogy ne alkalmatlankodjon, mert zavart kelt és véleménykülönbségeket idéz elő. Az Úr által küldött világosságnál megállapíthatjuk, hogy milyen lélek uralkodik bennünk. Ne áltassuk önmagunkat!

1844-ben, ha nem értettünk valamit, akkor leborultunk az Úr elé és kértük Őt, hogy segítsen a helyes út megtalálásában; ilyenkor képesek voltunk felfogni az igazságot és egyetértésre jutni. Nem volt ellenségeskedés, rossz lelkű gyanakvás, a testvérek helytelen ítélgetése. Ha felismertük a türelmetlenség gonosz lelkét, gondosan elkerültük!

Alapozódjunk meg az igazságnak abban a hitében és világosságában, ahogyan akkori tapasztalatunkkor elfogadtuk. Akkoriban egyik tévedést a másik után erőszakolták ránk, prédikátorok és doktorok új tanokat hirdettek. Imádkozva kutattuk az Írást, és a Szentlélek közölte velünk az igazságot. Néha egész éjszaka alázatosan kutattuk a Szentírást és a legkomolyabban kértük Isten vezetését. Istenfélő férfiak és nők csoportja gyűlt össze ezért a célért. Ilyenkor Isten Lelke áradt rám és világosan megkülönböztethettem az igazságot a tévedéstől.

Mialatt hitpontjainkat így megalapoztuk, lábunk szilárd talajra talált. Látomásokban kaptam felvilágosításokat. Pontról pontra, a Szentlélek bizonyítása alapján fogadtuk el az igazságot. Illusztráló ábrázolások adattak nekem a mennyei dolgokról és a szentélyről, tanulmányozó csoportunkra így fénylő világosság áradt, s tisztán, határozottan láttuk meg az igazságot.

Tudom, hogy a Szentélyről szóló tanítás igaz, abban a formában, ahogyan azt oly sok éven át vallottuk. Az ellenség tereli mellékvágányra a gondolatokat. Tetszik neki, ha azok, akik ismerik az igazságot, azzal foglalják el magukat, hogy igehelyeket gyűjtenek össze, amelyekkel téves elméleteket bástyáznak körül, melyeknek nincs igazságalapjuk. Az Írások ilyen felhasználása visszaélés, hiszen nem azért adattak, hogy a tévedést bizonyítsák, hanem hogy az igazságot szilárdan megalapozzák.

Meg kell tanulnunk, hogy mások épp annyi joggal bírnak, mint mi. Ha egy testvér új világosságot nyer, akkor nyíltan magyarázza el álláspontját, és Isten szolgái őszinte lelkülettel kutassák az Írást, vajon az előterjesztett hitpontokat Isten szava hitelesíti-e? "Az Isten szolgájának pedig nem kell torzsalkodni, hanem legyen mindenkihez nyájas, tanításra alkalmas, türelmes. Aki szelíden fenyíti az ellenszegülőket; ha talán adna nekik az Isten megtérést az igazság megismerésére." (II. Tim. 2:24-25)

Minden lélek bűnbánattal és alázattal nézzen fel Istenre, hogy elnyerhesse vezetését és áldását. Ne engedjük, hogy más kutassa helyettünk az Írást! Néhány vezető testvérünk gyakran rossz oldalra állt; ha Isten üzenetet küldene és az idősebb testvérektől várná annak terjesztését, akkor az sohasem jutna el a néphez. Ezek a vezetők ebben az állapotban maradnak addig, amíg nem válnak nagyobb mértékben az isteni természet részesévé.

Sok testvérünk lelki vaksága miatt szomorú a menny. Fiatalabb prédikátoraink, akik kevésbé fontos állásokat töltenek be, törekedjenek a világosságra, hatoljanak mindig mélyebbre az igazság aranybányájába.

Az Úr feddésével találkoznak azok, akik a világosság útját elzárják a nép elől. Nagy munkát kell elvégezni, és Isten látja, hogy vezető testvéreinknek nagyobb világosságra van szükségük, hogy egyesülhessenek az Úr által küldött hírnökökkel, akik a munka végrehajtására rendeltettek. Az Úr követeket támasztott, Lelkével fegyverezte fel őket, és így szólt: "Kiálts teljes torokkal, ne kíméld; mint trombita emeld fel hangodat, és hirdesd népemnek bűneiket és Jákób házának vétkeit!" (Ésa. 58:1) Senki se tegye ki magát annak a veszélynek, hogy a nép és a menny üzenete közé álljon! Az üzenetnek el kell jutnia az emberekhez, és ha a hívők nem hirdetik, a kövek kiáltanak majd.

Felszólítom Isten szolgáit, hogy keressék az Urat, tegyék félre a büszkeséget és nagyravágyást, s alázzák meg szívüket Isten előtt. A szív hidegsége - azok hitetlensége, akik semmibe vették a hitet - okozza a gyülekezetek gyengeségét.