A lelkek megnyeréséhez nagy tapintatra és bölcsességre van szükség. A Megváltó sohasem hallgatta el az igazságot, de mindig szeretetteljesen fejezte ki azt. A másokkal való érintkezésben a legnagyobb tapintattal viseltetett, mindenkor kedves és figyelmes volt. Sosem volt goromba, soha nem ejtett ki fölöslegesen egyetlen szigorú szót sem, és az érzékeny lelkűeknek sosem okozott fájdalmat. Nem ítélte el az emberi gyengeséget. Félelem nélkül megfeddte ugyan a képmutatást, hitetlenséget és bűnt, de könnyek fátyolozták el hangját a megrovás szigorú szavainál. Soha nem engedte meg, hogy az igazság mint valami kegyetlen dolog tűnjék fel, hanem mélységes gyengédséget tanúsított az emberiség iránt. Minden lélek drága volt a szemében. S bár isteni méltósággal lépett fel, a leggyengédebb könyörülettel és tisztelettel. Mindenkiben a lelket látta, mert a megmentés volt a küldetése.

Ne higgye a prédikátor, hogy a nem hívőknek bármely alkalommal és mindig az egész igazságot kell egyszerre elmondania. Gondosan mérlegelje, mikor mit mondjon és miről nem kell említést tennie. Ez nem félrevezetést jelent, ez volt Pál munkamódszere. Én, noha mindenkivel szemben szabad vagyok - írta a korinthusiaknak -, magamat mindenkinek szolgájává tettem, hogy a többséget megnyerjem. És a zsidóknak zsidóvá lettem, hogy zsidókat nyerjek meg; a törvény alatt valóknak törvény alatt valóvá, hogy a törvény alatt valókat megnyerjem. A törvény nélkül valóknak törvénynélkülivé, noha nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvényében való, hogy törvény nélkül valókat nyerjek meg. Az erőtlennek erőtlenné lettem, hogy az erőteleneket megnyerjem. Mindeneknek mindenné lettem, hogy minden módon megtartsak némelyeket. (II. Kor. 9:19-22)

Pál nem úgy közeledett a zsidókhoz, hogy előítéletüket felkeltse. Nem mondta nekik azonnal, hogy a názáreti Jézusban hinniük kell, hanem a prófétai igéknél időzött, amelyek a Messiásról, küldetéséről és munkájáról beszéltek. Lépésről lépésre vezette hallgatóit tovább és megmutatta nekik Isten törvénye megbecsülésének fontosságát. Megfelelő tisztelettel adózott a szertartási törvényeknek, bemutatta, hogy Jézus volt az, aki a rendtartást és az áldozati rendszert bevezette. Majd rátért a Megváltó első eljövetelére, és rámutatott, hogy Krisztus élete és halálának minden egyes részlete beteljesítette az áldozati rendszert.

A pogányokat úgy közelítette meg, hogy Krisztust méltatta és a törvény kötelező követelményeit tárta fel, s bemutatta, hogy a Golgota keresztjéről visszatükröződő fény miként adott értelmet és dicsőséget az egész zsidó rendtartásnak.

Így változtatta munkamódszerét az apostol, és ahova eljutott, az adott körülmények figyelembevételével fogalmazta meg üzenetét. Türelmes munkálkodása felettébb eredményes volt, habár akadtak sokan, akik nem engedték magukat meggyőzni. Még ma is vannak olyanok, akik semmi módon nem engedik magukat meggyőzni az igazságról és Isten munkatársának gondosan kell keresnie a legjobb módszereket, nehogy előítéletüket és ellenállásukat felébressze. Némelyek ilyen esetekben vallanak kudarcot. Természetes hajlamaikat követve bezárták azt az ajtót, melyen keresztül egy másik munkamódszert alkalmazva szívekhez találtak volna, és ezek által más szívekhez is eljuthattak volna.

Isten szolgái legyenek sokoldalúak és nyitottak; ne egysíkúan gondolkodó emberek, akik munkájukat sablonosan végzik, és nem képesek felismerni azt, hogy munkálkodásuk során az igazság bemutatását az emberek különböző osztályaihoz és körülményeikhez kell igazítani.

Nagy körültekintéssel járjon el a prédikátor, ha idegenkedésre, elkeseredésre és szembenállásra talál. Mindennél inkább szüksége van arra a bölcsességre, amely "először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes, nem kételkedő és nem képmutató". (Jak. 3:17) Mint ahogy a harmat és a csendes zápor lágyan hullanak a fonnyadt növényre, olyan gyengédek legyenek szavai, amikor az igazságot hirdeti. A lelkeket nyerje meg, és ne taszítsa őket vissza. Igyekezzen a legügyesebben eljárni azokban az esetekben, amelyekre nincs szabály.

Sok lélek fordult már vissza a rossz útra és veszett el Isten ügye számára, mivel az Úr szolgáiból hiányzott a bölcsesség és hozzáértés. A tapintat és a jó ítélőképesség százszorosan növeli a munkás hasznosságát. Ha kellő időben a megfelelő igéket szólja megfelelő lelkülettel, akkor az ilyen befolyás megindító erővel hat annak a szívére, akin segíteni akar.

Ha új területen dolgoztok, ne tartsátok kötelességeteknek azonnal elmondani a hallgatóknak: mi hetednapi adventisták vagyunk, mi hisszük, hogy a hetedik nap az Úr szombatja, mi nem hiszünk a lélek halhatatlanságában. Ezáltal sokszor hatalmas akadály keletkezik közöttetek és azok között, akiket el szeretnétek érni. Beszéljetek hozzájuk, ha az alkalom kínálja, oly hitpontokról, amely felől egyet tudtok érteni. Hangsúlyozzátok a gyakorlati kegyesség szükségességét. Adjátok tanúbizonyságát annak, hogy keresztények, békeszeretők vagytok és szeretitek őket. Lássák, hogy lelkiismeretesek vagytok. Így megnyerhetitek bizalmukat, s majd adódik idő a tantételekre is. Nyerjétek meg a szíveket, készítsétek elő a talajt és azután vessétek bele a magot, miközben az igazságot szeretettel úgy mutatjátok be, amint az Jézus Krisztusban van.

Isten bizonyosan segít azoknak, akik bölcsességet kérnek Tőle. Ne várjunk addig, míg alkalom adódik, mi keressük az alkalmakat és legyünk készek mindenkor megindokolni a bennünk lévő reménységet. Ha az evangélium szolgája szívét imában mindenkor Istenhez emeli, akkor Isten megsegíti, hogy a kellő időben a megfelelő szót szólja.

Ha másokat meg akarunk jobbítani vagy életük megváltoztatására bírni, szavainkban igen elővigyázatosak legyünk, mert azok az élet illata az életre, vagy halál illata a halálra. Sokan, ha feddenek vagy tanácsot adnak, oly éles, szigorú szavakkal teszik, melyek nem használnak a megsebzett lélek gyógyulásának. A rosszul választott kifejezések miatt emberek ingerültté válnak és ellenszegülnek.

Aki az igazság alapszabályait akarja képviselni, a szeretet mennyei olajával kell rendelkeznie. Minden körülmények között szeretettel figyelmeztessen - akkor szavai mindenkor javulást és nem elkeseredést eredményeznek majd. Krisztus az Ő Szentlelke által majd erőt és nyomatékot ad a szavaknak. Ez az Ő hivatása.