Oktatást kaptam arra vonatkozólag, hogy milyen fontos prédikátorainkat szabaddá tenni az olyan felelősségek alól, amit jórészt üzletemberek viselnek. Álmomban egy olyan összejövetelen voltam, ahol olyan testvéreink voltak, akik a munka terhét hordozzák. A pénzügyek miatt nehézségeik voltak, és azon tanácskoztak, hogyan lehetne Isten munkáját a legeredményesebben előmozdítani. Egyesek azt hitték, hogy a munkások számát csökkentve is el lehet érni a szükséges eredményt. Egyik testvérünk, akinek felelősségteljes tisztsége van, feltárta terveit, és azt kívánta, hogy hajtsák végre azokat. Mások terveket terjesztettek elő tárgyalásra. Egyikük azután méltósággal és tekintéllyel állt fel, és megfogalmazta a vezetés alapelveit. Így szólt a prédikátorokhoz:

"Nem a ti munkátok, hogy pénzügyekkel foglalkozzatok. Nem bölcs dolog, hogy erre vállalkoztok. Isten terheket helyezett rátok, ha azonban a munka olyan ágait veszitek magatokra, amelyek nem tartoznak rátok, akkor fáradozásaitok, hogy Isten Igéjét tanítsátok, eredményteleneknek bizonyulnak. Ez elbátortalanít majd, és képtelenné tesz benneteket, hogy a rátok bízott munkát elvégezzétek, azt a munkát, amely megfontolást és igazi önzetlenséget igényel."

Azok, akik szóban és írásban hirdetik az Igét, minél kevesebb üzleti ügyben vegyenek részt. Bízzák rá a sok kisebb ügyet azokra az emberekre, akiknek jó üzleti képességeik vannak, és így kerüljék el azt az állandó feszültséget, mely megrabolja értelmüket a természetes életerőtől. A testi egészség fenntartására több figyelmet szenteljenek, mert a szellemi erő nagyrészt a test életerejétől függ. Az alvás és pihenés idejének helyes megválasztása és a sok testmozgás feltétlen szükséges a testi és lelki egészséghez. Ha valakitől elrabolják a nyugalom és a felüdülés idejét, úgy hogy engedik neki, hogy négy, három vagy akár csak két személy munkáját is végezze, akkor az pótolhatatlan veszteséggel jár majd.

A munka előrehaladásánál hibát követnek el azok, akik úgy gondolkodnak, hogy ha egy ember alkalmas egy bizonyos állásra, ez képesíti őt több állás betöltésére is. Sokan hajlamosak arra, hogy egy ember vállára helyezzék azokat a gondokat és terheket, amelyeket több személy között kellene szétosztani.

A tapasztalatnak nagy értéke van. Isten azt akarja, hogy értelmes férfiakat használjunk fel munkájában, olyan férfiakat, akik képesek felelős tisztségeket betölteni területeinken és intézményeinkben. Különösen megszentelt üzletemberekre van szükség, akik az üzleti tárgyalásoknál az igazság alapelveit érvényesítik. Akinek a pénzügyeket kell rendezni, az ne vegyen magára olyan más terhet, amelyet képtelen hordozni; a pénzügyek kezelését sem bízhatjuk hozzá nem értő emberre. Az egyház vezetői néha tévedésből olyan férfiakat alkalmaznak fontos pénzügyi érdekeltségek kezelésére, akiknek sem képességük, sem ügyességük nincs.

Alapos kiképzés által fejlesszék és tökéletesítsék adományaikat azok a férfiak, akikről remélhető, hogy ügyes üzletemberek lesznek. Bátorítsátok őket, hogy helyezkedjenek el olyan helyen tanulónak, ahol az üzleti alapelveket és eljárásokat hamar elsajátíthatják. Aki az egyház gazdasági életét irányítja, ne legyen új ember. Ha férfiak képességeiket a nagy műre, Isten országának e világban való felépítésére szentelik, bölcsekké és alkalmasakká válnak, hogy valamilyen ügylet kedvező alkalmait kihasználják. Arra a tényre gondolva, hogy a világtörténelem végéhez oly közel vagyunk, több alaposságnak kell megnyilvánulni munkánkban, több gondos várakozás, őrködés, ima és működés jellemezzen bennünket. Az emberi eszköz törekedjék a tökéletességre, hogy a keresztény példaképe lehessen, tökéletesen a Jézus Krisztusban.

Legyenek nagyon óvatosak azok, akik üzleti vonalakon tevékenykednek, nehogy rossz alapelvek vagy munkamódszerek által tévedéseket kövessenek el. Róluk is lehet olyan följegyzés, mint a babiloni udvarban élő Dánielről. Amikor üzleti ügyeit megvizsgálták, még a legcsekélyebb hibát sem fedezhették fel. Habár hiányos a feljegyzés üzleti életéről, mégis fontos tanítást tartalmaz részünkre. Azt a tényt mutatja be, hogy az üzletembereknek nem kell szükségszerűen cselszövő politikusnak lenni, ő is állandóan kaphat oktatást Istentől. Dániel, mialatt a babiloni királyi udvar első minisztereként dolgozott, továbbra is a mennyei világosság által vezetett prófétája volt Istennek. Élete szemlélteti, hogy milyen legyen minden keresztény üzletember.

Korunkban Isten ügyének olyan férfiakra és nőkre van szüksége, akiknek rendkívüli képességük és jó közgazdasági képzettségük van; olyan férfiakra és nőkre, akik türelemmel és alaposan vizsgálják meg Isten munkájának szükségleteit a különböző területeken. Olyanokra, akiknek nagy munkaerejük van, meleg, barátságos szívük, hideg fejük, józan érzékeik, világos értelmük és elfogulatlan ítélőképességük van; akik Isten Lelke által megszentelődtek, és félelem nélkül mondanak igent vagy nemet és áment a javaslatokra. Akiknek erős meggyőződésük van, világos értelmük, tiszta, részvevő szívvel rendelkeznek és zsinórmértékül fogadják el az Igét: "Ti mindnyájan testvérek vagytok" (Mt. 23:8); akik arra törekszenek, hogy felemeljék és helyreállítsák az elesett emberiséget.

Sok prédikátor éppen azt a munkát hanyagolja el, amit rábíztak. Miért vannak bizottsági tagnak megválasztva azok, akiket a szolgálat munkájára különítettek el? Miért kell olyan sok üzleti összejövetelen részt venniük, amelyek munkaterületüktől gyakran nagy távolságra vannak? Miért nem bízzák az üzleti ügyeket az üzlethez értőkre? A prédikátorokat nem erre a munkára különítették el. A pénzügyeket tehetséges emberek vezessék; a prédikátorokat azonban a munka más területére hívták el.

A prédikátorokat ne hívják ide-oda, hogy olyan bizottságokban vegyenek részt, amelyeken egyszerű üzleti ügyeket intéznek el. Sok prédikátorunk foglalkozott a múltban ilyen ügyekkel, azonban Isten nem kívánja tőlük ezt a munkát. Túl sok pénzügyi dologgal terhelték őket. Ha ezeket el akarják végezni, akkor az evangéliumi megbízatásukat fogják elhanyagolni. Isten úgy tekinti ezt, mint nevének meggyalázását.