Az Istenért végzendő munka alkalmas embereket kíván, embereket, akik kiképzést nyertek, hogy mint tanítók és prédikátorok szolgáljanak. Igaz, hogy egyesek ugyan eredményes munkát végeztek, bár hiányos kiképzést nyertek, de nagyobb eredményt mutathattak volna fel, nagyobb munkát végezhettek volna, ha mindjárt kezdetben megfelelő képzésben részesülnek.

Pál apostol a következőképpen ír Timótheusnak, az ifjú prédikátornak: "Igyekezz, hogy Isten előtt becsületesen megállj, mint oly munkás, aki szégyent nem vall, aki helyesen hasogatja az igazság beszédét." (II. Tim. 2:15) Krisztus számára lelkeket megnyerni - ez a munka gondos előkészületet kíván. Senki sem végezheti az Úr munkáját anélkül, hogy előzőleg megfelelő oktatásban ne részesült volna és ne így várja a legjobb eredményt. Iparosok, jogászok, kereskedők vagy bármilyen más foglalkozású emberek is, előbb megtanulják a szakmát, amelyet űzni óhajtanak. Arra törekednek, hogy minél eredményesebbek legyenek. A kalaposnő, a szabónő elmondja, mily sokáig tanult, míg mesterségét alaposan elsajátította. Az építőmester elbeszéli, milyen sok időbe telt, míg megtanulta, hogyan kell egy tetszetős, kényelmes épületet felépíteni. Így van ez minden hivatásnál, amelyet az emberek végeznek.

Lehet-e, hogy Krisztus szolgái kevesebb fáradságot fordítsanak olyan munka előkészítésére, amely sokkal fontosabb minden más feladatnál? Nem kell-e ismerniük a lélekmentéshez szükséges eszközöket és az ahhoz vezető utat? Az emberi természet alapos ismerete, mélységes kutatás, gondos mérlegelés és komoly imák kellenek ahhoz, hogy férfiakat és nőket felvilágosítsanak azokról a fontos dolgokról, amelyek örök üdvük elnyerését szolgálják.

Azok közül, akik elhívattak, hogy Krisztus munkatársai legyenek, igen sokan elmulasztották, hogy hivatásukra előkészüljenek. Megalázták Megváltójukat, amennyiben a szükséges kiképzés nélkül kezdtek dolgozni. Egyesek, akik megunták a felületes mázt, amit a világ finom modornak nevez, az ugyanolyan ártalmas másik végletbe estek. Vonakodnak jellemük csiszolásától, a finom modor elsajátításától, amelyet Krisztus megkíván gyermekeitől. A prédikátor figyeljen arra, hogy ő nevelői tisztséget visel, és ha modora durva és csiszolatlan, akkor azok, akiknek kevesebb tudásuk és tapasztalatuk van, követni fogják őt.

Az ifjú prédikátor soha ne elégedjen meg az igazság felületes ismeretével, hiszen nem tudhatja, hol kell Istenről tanúbizonyságot tennie. Sokaknak kell majd királyok és a világ tudósai elé állniuk, ahol hitükért felelősségre vonják őket. Akiknek csak felületes ismeretük van az igazságról, azoknak szégyenkezniük kell, mivel zavarba jönnek és nem képesek a Szentírást helyesen magyarázni.

Szomorú valóság, hogy a munka előrehaladása a kiképzett munkások hiánya miatt akadozik. Sokan nem rendelkeznek elegendő erkölcsi és szellemi képességgel. Nem erőltetik meg szellemi képességeiket és nem ásnak az elrejtett kincs után. Mivel csak a felszínről merítenek, csak azt az ismeretet nyerik el, amely a felszínen van.

Talán azt hiszik, hogy képesek lesznek súlyos körülmények között fontos állást betölteni, ha elmulasztották, hogy a munka érdekében képezzék és fegyelmezzék magukat? Azt képzelik, hogy megfelelő eszközök lehetnek Isten kezében lelkek megmentésére, ha nem használták ki a rendelkezésükre álló lehetőségeket, hogy alkalmassá váljanak a munkára? Isten munkája sokoldalú férfiakat kíván, akik képesek terveket kigondolni, építeni és szervezni. Akik a munka fontosságát és lehetőségeit a mai időkben felismerik, mindent elkövetnek, hogy komoly tanulás által az elérhető legtöbb ismeretet megszerezzék Isten Igéjéből, hogy azután a szükséget szenvedő, bűnbeteg lelkek szolgálatában felhasználják.

A prédikátor soha ne higgye, hogy már eleget tanult és most már engedhet buzgóságából. Folytassa tanulmányait egész életén keresztül. Tanuljon mindennap, és használja fel szerzett ismereteit.

Aki prédikátori tisztségre készül, ne felejtse el, hogy a legfontosabb és mindennél előbbre való a szív előkészítése, melynek helyét sem értelmi kiképzés, sem pedig teológiai tanulmány nem helyettesítheti. Kell, hogy az Igazság napjának ragyogó sugarai a munkás szívébe hatoljanak és életét megtisztítsák, mielőtt az Isten trónjától kiáradó világosság átsugározhat rajta azokhoz, akik még sötétségben élnek.

Éjszaka sok kép vonult el előttem Isten művének azon pontjai felől, amelyeket Mesterünkért, az Úr Jézus Krisztusért kell végeznünk, és világosságot nyertem. Valaki, aki hatalommal rendelkezett, szólt hozzám és megkísérlem visszaadni a gyakorlati tanítást. A mennyei követ így szólt:

A prédikátori hivatás sok hiányosságot szenved azáltal, hogy olyan férfiak is prédikálnak, akiknek nincs megfelelő kiképzésük. Sokan hibáztak amikor prédikátori megbízást fogadtak el. Alkalmasabb munkát kell majd keresniük, mint az igehirdetés. A tizedből élnek, azonban erőfeszítéseik csekély értékűek, úgyhogy a jövőben nem kaphatnak fizetést ebből a pénzalapból. Sok esetben a prédikátori hivatás elveszíti szent jellegét.

Aki elhívatott az Ige hirdetésére, az igaz, önfeláldozó munkás legyen. Isten olyan férfiakat hív el, akik tudatában vannak, hogy milyen komoly fáradozásokat kell végezniük. Férfiakat, akik megfontoltan, buzgósággal, értelemmel, tehetséggel és Krisztus jellemtulajdonságaival végzik munkájukat. A lélekmentés nagy munka, amely megkívánja minden tehetség, minden kegyelmi ajándék felhasználását. Akik ebben részt vesznek, szüntelenül fejlődniük kell a rátermettségben. Éljen bennük az állandó vágy, hogy erőben gyarapodjanak, tudva azt, hogy önmaguk gyengék lesznek, ha állandóan nem növekszenek a kegyelemben. Igyekezniük kell, hogy munkájukban mind nagyobb eredményeket érjenek el. Ha munkásaink ily módon működnek, sok gyümölcsöt érlelnek. Sok lelket nyernek meg az igazság számára.

Isten elvárása gyermekei iránt sokkal nagyobb, mint azt az ember felmérhetné. Az elérendő cél: Istenhez hasonlóvá válni. A tanítvány előtt az állandó fejlődés ösvénye áll. Célhoz kell érnie és olyan szintre eljutnia, amely magában foglal mindent, ami jó, tiszta és nemes. Amennyire csak lehetséges, olyan gyorsan és messzemenően halad majd előre az igaz megismerés minden területén. (Nevelés, 16-17. o.)