Ha az evangélium szolgája összegyűjt egy kis csoportot, az újonnan jöttekre ne gyakoroljon olyan benyomást, mintha Isten tőlük nem követelné, hogy tervszerűen együtt munkálkodjanak és adományaikkal támogassák az Ő munkáját. Az igazságot elfogadók többnyire a világ szegényeihez tartoznak, ez azonban ne jelentse azt, hogy elhanyagolják kötelességeiket, amelyek az értékes világosság elfogadásával együtt járnak. A szegénység ne akadályozza őket a mennyei kincs gyűjtésében. A gazdagok által elérhető áldások nekik is rendelkezésükre állnak. Ha a birtokukban levő keveset hűségesen használják fel, akkor mennyei kincsük hűségük arányában szaporodik. Adományaikat nem az összeg nagysága, hanem az indítékok teszik kedvessé Isten előtt.

Mindenkit tanítsatok arra, hogy a Mesterért annyit kell tenni, amennyire képesek vagyunk, és örömmel visszaadni azt, ami az Övé, a nyert áldások arányában. Ő visszakéri jogos tulajdonát, bevételünk tizedét, legyen az sok vagy kevés. Aki ezt visszatartja, meglopja Őt, tehát nem is várhatja Isten kezeinek áldását. A szabad akaratú, rendszeres adományozást tanítsátok akkor is alaposan, ha a gyülekezet többsége szegény sorsú testvérekből áll. Isten be tudja váltani ígéreteit!... Az Ő segélyforrásai kimeríthetetlenek, ha készek vagyunk véghezvinni akaratát. Ha látja, hogy a tizedfizetés kötelezettségét készségesen gyakorolják, bölcs előrelátással nyitja meg az utat lehetőségeink gyarapodásához. Aki Isten rendeléseit a rendelkezésére álló csekély eszközökkel betartja, éppoly gazdag jutalmat nyer, mint aki bőséggel adakozik.

Ez vonatkozik azokra is, akik képességeiket örömmel használják fel Isten országának ügyéért, mialatt mások, akik a nekik adott talentumokat nem értékesítik, veszteséget szenvednek. Azt az embert, aki az egy talentumot elásta, Isten elítélte.

Isten terve a tizedet illetően felségesen szép a maga egyszerűségében. Mindenki bátran elfogadhatja hitben, mert isteni eredetű. Párosul benne az egyszerűség és a hasznosság - épp ezért a megértése és gyakorlása nem követel sok tudományt. Általa mindenki részesül a drága megváltási munkában. Férfiak, asszonyok és gyermekek lehetnek az Úr sáfárai. Eszközeikkel hozzájárulhatnak, hogy tárháza szükségleteinek eleget tegyenek.

E rendelés megtartása által nagy dolgok valósultak már meg. Ha kivétel nélkül mindenki lelkiismeretes volna e területen, akkor mindenki Isten hűséges sáfára lehetne, így anyagiakban sem szenvedne hiányt az utolsó üzenet hirdetése a világ számára. (Testimonies II., 386. o.)