Amikor ebédet vagy vacsorát készítesz - mondja Jézus - ne hívd barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat; nehogy viszont ők is meghívjanak téged, és visszafizessék néked. Hanem amikor lakomát készítesz, hívd a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat, vakokat: és boldog leszel: mivelhogy nem fizethetik vissza néked; mert majd visszafizettetik néked az igazak feltámadásakor. (Lk. 14:12-14)

Ezekben az igékben Jézus bemutatja a világ önmagát kielégítő szokása és az önzetlen szolgálat közötti különbséget - ez utóbbira élete például szolgál. Az ilyen szolgálatért nem ígér világi nyereséget vagy elismerést. "Visszafizetik majd néked az igazak feltámadásakor" - mondja Ő. Akkor minden élet eseményei nyilvánvalókká lesznek, mindenki azt aratja, amit vetett.

Ez a gondolat szolgáljon erősítésül és buzdításul Isten minden szolgájának. Az Úrért végzett munka ebben az életben gyakran gyümölcstelennek látszik. Fáradozásaink, hogy jót tegyünk, komolyak és kitartóak lehetnek, és mégsem veszünk észre semmiféle eredményt. Minden erőlködésünk hiábavalónak látszik. Üdvözítőnk azonban biztosított bennünket, hogy munkánkat a mennyben feljegyzik és jutalma nem marad el. Pál apostol a Szentlélek által így ír: "A jótéteményben pedig meg ne restüljünk; mert a maga idejében aratunk, ha el nem lankadunk." (Gal. 6:9) A zsoltáros szavaiban ezt olvassuk: "Aki vetőmagját sírva emelve megy tova, vigadozással jő elő, kévéit emelve." (Zsolt. 126:6)

Míg a végső jutalmat Krisztus a visszajövetelekor adja át, addig az őszinte szolgálat már ebben az életben is jutalmat nyer. Akadályokkal, ellenkezésekkel és keserű, szívet tépő elcsüggesztéssel találkozik az evangélium szolgája. Alkotása gyümölcseit talán sohasem láthatja. És mégis, magában a munkában dicső jutalmat nyer. Mindazok, akik odaszánják magukat Istennek, hogy az emberiségért önzetlenül munkálkodjanak, munkatársai a dicsőség Urának. Ez a gondolat megédesíti a munkát, erősíti az akaratot és megedzi az idegeket mindennel szemben, bármi jönne is. Azáltal, hogy önzetlen és a Krisztus szenvedéseiben való részesülés által megnemesedett szívvel dolgoznak és Ővele éreznek, ahhoz is hozzájárulnak, hogy Jézus örömét teljessé tegyék, és nagy nevét megszenteljék. Istennel, Krisztussal és a szent angyalokkal való közösségükben mennyei légkör veszi körül őket, amely testüknek egészséget, szellemüknek erőt és lelküknek örömöt ad.

Mindazok, akik testüket, lelküket és értelmüket Isten szolgálatára szentelték, állandóan új testi, lelki és szellemi erőt nyernek. A menny kimeríthetetlen kegyelmi eszközei állnak rendelkezésükre. Krisztus Lelkének leheletét adja nekik, életet az Ő életéből. A Szentlélek a legnagyobb erővel munkálkodik szívükben és értelmükben.

Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod, és gyógyulásod gyorsan kivirágzik... Akkor kiáltasz, és az Úr meghallgat, jajgatsz, és Ő azt mondja: Ímé itt vagyok... Világosságod feltámad a sötétségben és homályosságod olyan lesz, mint a dél. És vezérel téged az Úr szüntelen, megelégíti lelkedet a nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, amelynek vize el nem fogy. (Ésa. 58:8-11)

Számos ígéretet tett az Úr azoknak, akik a rászorulóknak szolgálnak. Így mondja: "Boldog, aki a nyomorultra gondol; a veszedelem napján megmenti azt az Úr. Az Úr megőrzi azt és élteti azt; boldog lesz e földön, és nem adhatod oda ellenségei kívánságának. Az Úr megerősíti őt az ő betegágyán; bármilyen az ágya, megkönnyíted betegségében... Bízzál az Úrban és jót cselekedjél; e földön lakozzál és hűséggel élj." (Zsolt. 41:1-3; 37:3) "Tiszteld az Urat a te marhádból, a te egész jövedelmed zsengéjéből. Ekképpen megtelnek a te csűreid eleséggel, és musttal áradnak el sajtód vályúi... Van olyan, aki bőven adakozik, és annál inkább gazdagodik; és aki megtartóztatja a járandóságot, de ugyan szűkölködik... Kölcsön ád az Úrnak, aki kegyelmes a szegényhez; és az ő jótéteményét megfizeti néki... A mással jóltevő ember megkövéredik; és aki mást felüdít, maga is üdül." (Péld. 3:9-10; 11:24; 19:17; 11:25)

Míg sok munka gyümölcsét ebben az életben nem lehet látni, Isten szolgáinak biztos ígéretei vannak a végleges eredményre. Krisztus, a világ megváltója állandóan látszólagos balsikerekkel küzdött; úgy tűnt, hogy a felemelés és megszentelés nagy művéből csak keveset tudott elvégezni. Sátáni eszközök állandóan megkísérelték, hogy akadályokat gördítsenek útjába. Azonban Ő nem hagyta magát elcsüggeszteni. Szüntelen feladatának céljára tekintett. Tudta, hogy az igazság a gonosszal való harcban végül is győzni fog, és így szólt tanítványaihoz: "Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen énbennem. E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: én meggyőztem e világot." (Jn. 16:33) Krisztus tanítványainak élete, hasonlóan az Övéhez, szakadatlan győzelmek sora legyen, amelyeket - ha most nem is - elismernek ama napon.

Aki mások javáért fáradozik, azzal együtt munkálkodnak a mennyei angyalok, állandóan vele járnak és szolgálnak neki. A világosság és az erő angyalai mindig közel vannak, hogy óvjanak, vigasztaljanak, gyógyítsanak, oktassanak, lelkesítsenek. A legnagyobb műveltség, az erkölcsök finomsága, a legnemesebb szolgálat, amely embereknek egyáltalán osztályrészül juthat, rendelkezésükre áll.

Gyakran azáltal erősíti kegyelmes Atyánk gyermekei hitét, hogy láthatják kegyelmének hatalmát azok szívén és életén, akikért fáradoznak. "Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem ti utaitok az én utaim, így szól az Úr! Mert amint magasabbak az egek a Földnél, akképpen magasabbak az én utaim a ti utaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál! Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek: Így lesz az én beszédem, amely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok, és szerencsés lesz ott, ahová küldöttem. Mert örömmel jöttök ki, és békességben vezéreltettek; a hegyek és halmok ujjongva énekelnek tielőttetek, és a mező minden fái tapsolnak. A tövis helyén ciprus növekedik, és bogáncs helyett mirtusz növekedik, és lesz ez az Úrnak dicsőségül és örök jegyül, amely el nem töröltetik." (Ésa. 55:8-13)

A jellem átváltozásában, a gonosz szenvedélyektől való mentességben, Isten Lelke kedves erényei kifejlődésében az ígéret beteljesedését láthatjuk. "Örvend a puszta és a kietlen hely, örül a pusztaság és virul, mint őszike." (Ésa. 35:1)

Krisztus örül annak, ha látszólag reménytelen embereket - lelkeket, akiket Sátán legyőzött és eszközéül használt - magához vonzhat és kegyelmében részesíthet. Örül, ha megszabadíthatja őket attól a szenvedéstől és haragtól, amely az engedetlenekre vár. Gyermekeit eszközzé formálja, hogy elvégezhessék ezt a munkát, ami által már ebben az életben is drága jutalmat kapnak.

Azonban mi ez az öröm ahhoz képest, amelyet a végső kinyilatkoztatás napján kapnak majd meg? "Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, amint én is megismertettem." (I. Kor. 13:12)

Krisztus szolgáinak jutalma, hogy bemehetnek az Ő örömébe. Ezt az örömöt, amelyet Jézus is sóvárogva vár, így fejezi ki Atyjához intézett imájában: "Akiket nékem adtál, akarom hogy ahol én vagyok, azok is énvelem legyenek." (Jn. 17:24)

Amikor Jézus feltámadása után a mennybe ment, angyalok várták Őt, hogy üdvözöljék. A mennyei seregek sóvárogták, hogy szeretett parancsnokukat, aki a halál fogságából visszatért, ismét üdvözöljék, és buzgón hozzá tolongtak, amikor a menny kapuin belépett. Azonban Ő leintette őket. Szíve a magányban levő, szomorú tanítványainál időzött, akiket az Olajfák hegyén visszahagyott. Most itt van szenvedő gyermekeinél, akiknek tovább kell folytatni a harcot a pusztítóval szemben. "Atyám, akiket nékem adtál, akarom, hogy ahol én vagyok, azok is énvelem legyenek."

A megváltottak Krisztus drága kincsei. "Mint koronakövek ragyognak az Ő Földjén... dicsőségének gazdagsága a szentek között... Mert lelke szenvedése folytán látni fog, és megelégszik..." (Zak. 9:16. Ef. 1:18. Ésa. 53:11)

Isten munkásai talán nem örülnek majd, ha munkájuk gyümölcseit szemlélhetik? A megtért thesszalonikabeliekhez írt levelében ezt írja Pál apostol: "Mert micsoda a mi reménységünk, örömünk és dicsekedésünk koronája? Avagy nem azok lesztek-e ti is a mi Urunk Jézus Krisztus előtt az Ő eljövetelekor? Bizony ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk." (I. Thessz. 2:19-20) A filippibeli testvéreket így buzdítja: "legyetek feddhetetlenek és tiszták, és ragyogjatok mint csillagok a világban; az életnek beszédét tartván elébük; hogy örülhessek majd a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, sem nem fáradtam hiába." (Fil. 2:15-16)

A Szentlélek minden indítását, amely az embereket a jóra és Istenhez vezeti, feljegyezik a menny könyveibe, és aki a Lélek engedelmes eszköze volt, Istennek ama napján megláthatja majd élete munkáját.

Csodálatosak lesznek a szent befolyások értékes eredményeit feltáró kinyilatkoztatások. Mily nagy lesz a megváltottak hálája, akikkel a mennyei udvarokban találkozunk, ha megértik majd az együtt érző szeretet részvétét, amely üdvükért a szívekben dobogott. Megváltásunkért minden hódolat, dicséret, hála és tisztelet az Istennek és a Báránynak adatik, de az elveszendő lelkek üdvére felhasznált eszközök is részesülnek a hála kifejezéséből. Mindez azonban nem csökkenti Isten dicsőségét.

A megváltottak felismerik azokat, akik figyelmüket a felemeltetett Üdvözítőre irányították. Mily fenséges beszélgetéseket folytatnak egymással! "Bűnös voltam - mondja az egyik -, Isten és reménység nélkül éltem a világban, és te hozzám jöttél és figyelmemet az Üdvözítőre irányítottad, mint egyedüli reménységemre. Hittem benne, megbántam bűneimet, és előkészíttettem, hogy szentjeivel együtt lehessek a mennyben." Mások azt mondják majd: "Pogány voltam a pogányok országában. Te otthagytad barátaidat és hazádat, és hozzám jöttél, tanítottál engem arra, hogyan találhatom meg Jézust, és hogyan higgyek benne, mint az igaz Istenben. Összetörtem bálványaimat és Istent imádtam, akit most színről színre láthatok. Láthatom azt, akit szeretek, aki megmentett, örökre megmentett! Akkor csak hitszemeimmel láthattam, most azonban a valóságban látom Őt. Most kifejezhetem hálámat megváltó kegyelméért annak, aki engem szeretett és vérével megmosott bűneimtől."

Mások azoknak mondanak majd hálát, akik az éhezőket etették és a mezíteleneket felruházták. "Amikor a kétségbeesés lelkemet hitetlenséggel töltötte el - mondják - akkor az Úr hozzám küldött téged, és te a vigasz és reménység szavait szóltad hozzám. Testi szükségleteimről gondoskodtál, Isten szavához vezettél engem, és feltártad előttem lelki ínségemet. Úgy kezeltél engem, mint testvért. Együtt éreztél velem bánatomban, felemelted összetört, megsebzett lelkemet úgy, hogy Krisztus kinyújtott, megmentő kezét megragadtam. Tudatlanságomban türelemmel oktattál, hogy Atyám van a mennyben, aki gondoskodik rólam. Felolvastad a Szentírás drága ígéreteit. Felébresztetted bennem a hitet, hogy Isten meg akar menteni. A szívem meglágyult és összetört, amikor Krisztus értem hozott áldozatára gondoltam. Éheztem az élet kenyerét, és az igazság értékes lett számomra. Itt vagyok, megmentve, örökre megmentve, mindig az Ő jelenlétében élhetek, és imádhatom Őt, aki az életét adta értem."

Milyen nagy öröm lesz ott, amikor a megváltottak találkoznak és üdvözölhetik azokat, akik érettük terhet hordoztak! Mennyire repes majd szívük az örömtől azoknak, akik nem magukért éltek, hanem azért, hogy a boldogtalanok áldására legyenek; akiknek olyan kevés örömük volt a földi életben! Megértik majd az ígéretet: "És boldog leszel, mivelhogy nem fizethetik vissza néked, mert majd visszafizettetik néked az igazak feltámadásakor." (Lk. 14:4)

Akkor gyönyörűséged lesz az Úrban; és én hordozlak a Föld magaslatain, és azt művelem, hogy Jákóbnak, atyádnak örökségével élj, mert az Úr szája szólt! (Ésa. 58:14)