A mértékletesség barátai között a h.n. adventisták álljanak az élen. Már évekkel ezelőtt megvilágította ösvényünket egy fénysugár, az alapelvek helyes reformjait illetőleg, és felelősek vagyunk Isten előtt, hogy ezt a világosságot másokkal is közöljük. Évekkel ezelőtt az egyik legfontosabb kötelességünknek tartottuk a mértékletességi alapelvek terjesztését. Bár ma is így lenne! Iskoláink és szanatóriumaink Krisztus kegyelmének erejéről tanúskodjanak, és alakítsák át az egész embert - testét, lelkét és gondolkodását. Gyógy- és tanintézeteink legyenek minden igazi reform számára a világosság és áldás központjai.

E korban határozott figyelmet kell fordítanunk a keresztény asszonyok mértékletességi egyesületeire. Senki ne hagyja figyelmen kívül a mértékletességi egyesületek célját, aki részt akar venni Isten művében. Jó volna, ha az ilyen nőegyletek tagjait nagy évenkénti összejöveteleinkre meghívnánk, hogy tevékenyen részt vegyenek benne. Ez segítségükre lesz, hogy hitünk alapelveit megismerjék és megnyíljon az út számunkra a keresztény együttmunkálkodásra. Ha ezt tesszük, meglátjuk majd, hogy a mértékletesség kérdése sokkal nagyobb jelentőségű, mint ahogy azt közülünk sokan vélték.

A mértékletességi nőegyletek vezetői sok tekintetben előbbre tartanak elöljáróinknál. Az Úrnak sok drága lelke van közöttük, akik nagy segítségünkre lehetnek fáradozásainkban, hogy a mértékletességi mozgalmat előmozdítsuk. A kiképzés azonban, amelyben népünk a bibliai igazságokban és Jehova törvényeiben lefektetett követelmények ismeretében részesült, képessé teszi majd testvérnőinket, hogy a keresztény mértékletesség nemes védelmezőinek elmondják azt, ami a lelkük üdvére szolgál. Így teremthetünk egységet és rokonszenvet ott, ahol a múltban többször előítélettel és meg nem értéssel fordultak el tőlünk. Csodálkoztam, amikor láttam néhány vezetőnk közömbösségét e szervezetek iránt. Nem tehetünk egyebet, mint együttműködünk velük, természetesen csak akkor, ha ezáltal nem veszélyeztetjük szent ügyünket.

Többet kell tennünk a mértékletességi kérdésben, mint csak nyilvános előadásokat tartani. Alapelveinket röpiratok és folyóiratok által mutassuk be. Használjunk fel minden eszközt, hogy népünket kötelességére ébresszük, és érintkezésbe kerülhessünk azokkal, akik még nem ismerik az igazságot. A missziómunkában elért eredmény összefüggésben van önmegtagadó és áldozatkész fáradozásainkkal. Isten tudja egyedül, mit végezhettünk volna, ha mint nép, megalázzuk magunkat előtte és a mértékletesség igazságát tisztán és nyíltan hirdetjük.

Teremtőnk bőkezűen osztotta szét javait az emberiség között. Ha az előrelátás által juttatott adományokat bölcsen és mértékkel használnák, akkor a szegénység, betegség és ínség majdnem teljesen megszűnne a földön. Azonban sajnos azt látjuk mindenütt, hogy az emberi gonoszság által Isten áldásai átokká váltak.

Isten drága javainak helytelen alkalmazásáért és a nagy visszaélésekért egy osztály sem vétkes annyira, mint az, amely a föld termékeit részegítő italok készítésére fordítja. A tápláló gabonából, az egészséges, nagyszerű gyümölcsökből italt készítenek, amely az értelmet elhomályosítja és az agyat megbolondítja. Az ilyen mérgek használata családok ezreit fosztja meg a kényelemtől, sőt a mindennapi életszükségletektől, az erőszak és rablás szaporodik, a betegség és a halál az iszákosok tízezreit juttatja idő előtt a sírba.

Ez a pusztító munka az állam törvényeinek védelmét élvezi! Egy viszonylag kis összegért az emberek engedélyt kapnak, hogy felebarátaiknak italt mérhessenek, amely mindattól megfosztja őket, ami a földi életet kellemessé teszi, és reményt nyújt a jövendő életre. Sem a törvényadók, sem a kocsmárosok nincsenek tudatában munkájuk következményének. Az éttermekben, sörözőkben és ivókban az ital rabjai olyan dolgokért adják oda javaikat, amelyek az értelmet, egészséget és a boldogságot teszik tönkre. A vendéglős azt a pénzt teszi zsebre, amelyért a szegény iszákosnak élelmet és ruhát kellett volna vásárolni a családja számára.

Ez a rablás legrosszabb fajtája, és mégis magas társadalmi állású vezetők és egyházi férfiak pártfogolják az italmérési engedélyek kiadását! Így az emberi társadalom lezüllik, a munkatáborok és börtönök megtelnek koldusokkal, betörőkkel, és az akasztófát ellátják áldozatokkal. Az ínség ma nemcsak az iszákost és családját sújtja. Az adók emelkednek, az ifjúság erkölcse veszélyben forog, minden, még az emberek élete is veszélyeztetve van. Bármilyen élethűen írjuk le a helyzetet, nyomában sincs a valóságnak. Nincs emberi toll, amely a mértéktelenség borzalmát tökéletesen fel tudná jegyezni.

Hogyan tűrhetik keresztény férfiak és nők ezt a gonoszságot? Az ember erkölcsi elgyengülésének megvan a társadalmi oka. Törvényeink támogatják azt a gonoszságot, amely aláássa az alapjait. Sokan vádolják a fennálló igazságtalanságot, maguk azonban nem vállalnak felelősséget. Ezt nem tehetik. Minden személy befolyást gyakorol a társadalomra. Országunkban szerencsés a helyzet, mert minden szavazó részt vállalhat annak eldöntésében, hogy milyen törvények irányítsák a nemzetet. Miért ne állhatna ez a befolyás és szavazat a mértékletesség és erény oldalán?

Összeköttetésbe léphetünk a mértékletesség barátaival, hogy velük együtt harcoljunk, megkísérelhetjük a gonoszság áradatának megállítását, amely a világot lezülleszti. Lesz-e azonban haszna fáradozásainknak, ha a mérgező italok forgalmazását a törvény támogatja? Örökre hazánkra kell-e nehezednie a mértéktelenség átkának? Pusztító tűzként kell-e elsöpörnie évenként több ezer boldog otthont?

Beszélünk a következményekről, félünk és fontolgatjuk, mit tehetnénk, hogy szembeszálljunk a borzalmakkal. Mégis gyakran eltűrjük az okát - sőt helyeseljük. A mértékletesség képviselői elhanyagolják kötelességüket, ha tanítás és példaadás által, szóban és írásban nem érvényesítik befolyásukat a teljes önmegtartóztatás javára. Ne várjunk Isten csodájára, hogy ezt a reformot helyettünk vigye végbe. Fel kell vennünk az óriási ellenféllel a harcot ezzel a jelszóval: Erőfeszítéseinkben nincs helye kiegyezésnek és megnyugvásnak addig, amíg ki nem vívjuk a győzelmet.

Mit tehetünk, hogy ennek a mindinkább erősödő gonoszságnak gátat vessünk? Törvényeket kell alkotni és végrehajtani, amelyek a szeszes italok eladását és fogyasztását tiltják. Teljes erőfeszítéssel igyekezzünk a mértékteleneket mértékletessé és erényessé tenni. Azonban még többet kell tenni, hogy az iszákosságot országunkból száműzhessük. Ha a részegítő ital utáni vágy megszűnik, akkor az eladás és fogyasztás is véget ér. Ez a munka nagyrészt a szülőkön nyugszik. Szigorú mértékletesség legyen a példa gyermekeiknek, és neveljék őket Isten félelmében az önmegtagadás és az önuralom szokására. Ifjak, akik ilyen nevelést kaptak, erkölcsi erővel bírnak, hogy a kísértésnek ellenálljanak, és az iszákos hajlam és szenvedély felett uralkodjanak. Szigorúan szembeszállnak majd a balgasággal és mértéktelenséggel, amely az emberi társadalmat pusztítja.

Egy nép jóléte polgárainak erényeitől és józanságától függ. Feltétlenül szükséges a szigorú mértékletesség, hogy ezt az áldást elnyerjék. A letűnt birodalmak története intő például szolgál. Luxus, önkielégítés és mértéktelenség a bukás előkészítője. Majd elválik, országunk okul-e példájukból és elkerüli-e sorsukat. (Review and Herald, 1881. nov. 8.)