Amikor Jeruzsálemet elpusztították és a templom romokban hevert, sok ezer zsidót adtak el rabszolgának idegen, pogány országokba. Izráel úgy szóratott szét a nemzetek között, mint a zátonyra futott hajó roncsai, amelyeket a vihar elhagyott partokra vetett. Tizenkilenc évszázad óta vándorolnak a zsidók országról országra, szerteszét az egész világon, de sehol sem kapják meg azt a kiváltságot, hogy mint nép, egykori tekintélyüket visszaállíthassák. Becsmérelve, üldözötten, évszázadokon át csak szenvedés és nyomorgattatás volt az osztályrészük.

Borzasztó sorsuk a Názáreti Jézus elvetésekor kimondott ítélet beteljesedése volt. Ennek ellenére évszázadok során sok nemes ember élt közöttük, akik némán tűrtek és szenvedtek. Isten megvigasztalta szívüket a nyomorúságban, és rettenetes helyzetüket részvéttel kísérte. Meghallgatta azok forró imáját, akik szívük mélyéből kívánták megismerni Őt. Többen közülük felismerték az egyszerű Názáretiben azt, akit elődeik elvetettek és megfeszítettek: Izráel igazi Messiását. Amikor megértették a jól ismert, de a hagyományok és téves magyarázatok által elhomályosított jövendöléseket, szívük hálával telt meg Isten iránt a kimondhatatlan ajándékért, amelyet megad minden gyermekének, aki elfogadja Krisztust személyes Üdvözítőjének.

Rájuk hivatkozik Ésaiás próféta, amikor jövendölésében azt mondja: "A maradék tartatik meg". Pál napjaitól egészen korunkig Szentlelke által hívja Isten mind a zsidókat, mind a pogányokat. "Isten nem személyválogató" - jelentette ki Pál apostol. Az apostol magát úgy tekintette, mint "aki köteles mind a görögöknek, mind a barbároknak", valamint a zsidóknak is; azonban sohasem tévesztette szem elől azt a határozott kiváltságot, amellyel a zsidók rendelkeznek mások felett, "mert Isten mindenekelőtt rájuk bízta az Ő beszédeit". (Rm. 2:11; 1:14; 3:2) Az evangélium Isten hatalma minden hívőnek üdvösségére, zsidóknak először, meg görögöknek. Mert az Istennek igazsága jelentetett ki abban, hitből hitbe, amiképpen meg van írva: az igaz ember pedig hitből él. (Rm. 1:16-17) Krisztusnak ezt az evangéliumát nem szégyellte Pál - írta a római levélben -, amely a zsidóra és pogányra egyaránt vonatkozik.

Ha ezt az evangéliumot a maga teljességében feltárják a zsidóknak, sokan közülük elfogadják Krisztust mint Messiást. Azonban kevesen vannak olyan keresztény lelkészek, akik hivatást éreznek magukban arra, hogy a zsidók között munkálkodjanak, azonban hozzájuk is - akiket oly sokáig mellőztek - el kell vinni a kegyelmi üzenetet és a Krisztusban való reménységet, mint mindenki máshoz.

Isten elvárja, hogy az utolsó evangéliumhirdetés idején, amikor az emberiség addig elhanyagolt, minden népét külön figyelmezteti, hírnökei a világ minden részében szétszóródott zsidókért megkülönböztetett figyelemmel munkálkodjanak. Ha az újszövetségi gondolatok fényében tárják föl előttük az Ószövetség írásait, hogy megmagyarázzák nekik Jehova örök terveit, azt sok zsidó, mint új nap hajnalát, mint a halálból való feltámadást üdvözli majd. Miközben felismerik az Újszövetség Krisztusát az Ószövetség lapjain, és rádöbbennek, hogy milyen világosan magyarázza az Újszövetség az Ószövetséget, ez felébreszti bennük a szunnyadó képességeket; felismerik Krisztust, mint a világ Megváltóját. Sokan hit által elfogadják Krisztust személyes Üdvözítőjüknek. Az ő életükben teljesednek be az ihletett Igék: "Valakik pedig befogadják Őt, hatalmat ad azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az Ő nevében hisznek." (Jn. 2:12)

Ma is sokan vannak a zsidók között, akik - mint egykor a tárzusi Saul - hatalmasak az Írás ismeretében, ők csodálatos erővel fogják hirdetni Isten törvénye örökérvényű tanításait. Izráel Istene ezt a mi napjainkban viszi végbe. Karja nem olyan rövid, hogy ne tudná megtenni. Ha szolgái hittel dolgoznak azokért, akiket olyan sokáig elhanyagoltak és megvetettek, Isten üdvözítő ereje megnyilvánul közöttük.

Ezért így szól az Úr Jákób házáról, Ő, aki megváltotta Ábrahámot: Nem szégyenül meg többé Jákób, és nem sápad meg többé az ő orcája. Ha látni fogják gyermekei kezeim munkáját közöttük, megszentelik nevemet, megszentelik Jákób Szentjét, és félik Izráel Istenét. És megismerik a tévelygő lelkűek az értelmet, és akik zúgolódnak, tanulságot tanulnak. (Ésa. 29:22-24)