Isten munkájában különböző munkaterületek léteznek, és szolgáira különféle adományokat bízott. Az egyik jó szónok, a másik jó író, az egyik őszinte és komoly, bensőséges ismerettel bír, a másiknak az éneklés adatott és egy harmadiknak a bölcsesség, amellyel Isten szavát világosan magyarázza. Minden adomány azonban Isten ereje, mert Ő együtt munkálkodik a munkással. Az egyiknek bölcsességet ad a beszédre, a másiknak ismeretet, a harmadik hitet kap, azonban mindnyájan egy vezetés alatt dolgozzanak. A kegyelmi ajándékok különfélesége különböző szolgálatra tesz alkalmassá, "azonban ugyanaz az Isten, aki cselekszi mindezt mindenkiben." (I. Kor. 12:16)

Az Úr azt kívánja, hogy választott szolgái tanulják meg, hogy fáradozásaikban harmonikus egységben kapcsolódjanak össze. Némelyeknek azonban úgy tűnik, hogy adományaik és munkatársaik adományai között olyan nagy különbség van, hogy összehangolt munkára nincs kilátás. Ha arra gondolnak, hogy egyesek az igazságot egyik prédikátortól így, a másiktól másképp megvilágítva hallották, és szívüket megnyitották az Isten igazsága előtt, akkor szívesen fognak együtt munkálkodni, hogy a különböző lelkületű embereket elérjék. Adományaik bármily különbözőek is, mégis ugyanazon Lélek uralma alatt állhatnak. Ha a szavakban és cselekedetekben jóság és szeretet nyilvánul meg, és minden munkás hűségesen betölti helyét, akkor Jézus imája, amelyet követői egységéért mondott, meghallgattatik, és a világ felismeri, hogy ők Krisztus tanítványai.

Szerető részvét és bizalom kapcsolja össze Isten szolgáit. Aki mond vagy tesz valamit azért, hogy Krisztus gyülekezetének tagjait szétválassza, az Úr terve ellen dolgozik. A perpatvar és egyenetlenség a gyülekezetben, a haragra és hitetlenségre való buzdítás Krisztus meggyalázása. Isten azt akarja, hogy szolgái keresztény szeretettel legyenek egymás iránt. Az igazi vallás a szíveket nemcsak Krisztussal, hanem egymással is szívélyes közösségbe vonja. Ha tudjuk, hogy mit jelent Krisztussal és testvéreinkkel egybekapcsolódni, akkor jótékony befolyás kíséri majd munkánkat, bárhová is megyünk.

Jézus Krisztus szolgáinak a nagy városokban különféle szolgálatot kell elvégezniük, és törekedniük kell arra, hogy a legjobb eredményeket érjék el. Higgyenek, beszéljenek és cselekedjenek úgy, hogy jó befolyást gyakoroljanak az emberekre. Ne szabják a munkát saját véleményükhöz. A múltban népünk épp e tekintetben tévedett és ez lerontotta a munka eredményességét.

Egy ember se kíséreljen meg másokat úgy magához vonni, mintha uralkodnia kellene felettük, megparancsolva, utasítva, mint egy tiszt a katonacsapat felett. Ezt tették a vének és a papok Krisztus idejében, ez azonban helytelen volt. Ha azután az igazság a szívre hatott, és a férfiak és nők elfogadták tanításait, úgy kell tekintenie őket, mint Krisztus tulajdonait és nem mint emberek tulajdonait. Ha magatokhoz láncoljátok a lelkeket, akkor rossz útra terelitek őket, mert elszakítjátok őket bölcsességük és tökéletességük forrásától. Teljesen Istenre kell bízniuk magukat, csak akkor növekedhetnek a kegyelemben.

Bármily nagy legyen is egy ember tudása és bölcsessége, mégis tudatlan a lelki dolgokban, ha nem a Szentlélek vezeti őt. Ennek veszélyét és, tökéletlenségét fel kell ismernie. Teljesen attól függjön, aki képes a reá bízott lelkeket megőrizni, Szentlélekkel teljessé tenni, önzetlen szeretetet adni, és alkalmassá tenni, hogy bizonyságot tegyen arról: Isten elküldte az Ő Fiát a világba a bűnösök megmentésére. Az igazi megtértek keresztény egységben, szorosan összetartanak majd. Bár ne lenne szakadás Isten gyülekezetében és balga elbizakodottság azoknál, akik az igazságot elfogadták! Krisztus szelídsége nyilvánuljon meg a beszédben, és cselekedetben.

Krisztus az alapja a gyülekezet életének. Változhatatlan ígéretünk van, hogy jelenléte és védelme biztos a tanácsa szerint élő hűségesek számára. Krisztus legyen mindenben az első, Ő a forrása minden életnek és erőnek, igazságnak és szentségnek. Ő jelent mindent azoknak, akik igáját hordják és megtanulják tőle a szelídséget és az alázatosságot.

Minden szolgálat kötelessége és öröme, hogy Krisztust az emberek előtt felmagasztalja. Ez a célja minden igazi munkának. Jézus Krisztus lépjen előtérbe, és az én vonuljon vissza. Csak az ilyen önfeláldozásnak van értéke.