A reformáció ideje alatt is a vallásszabadság alapelvét igyekeztek fenntartani az evangélium követői, amelyért az apostolok is oly bátran síkraszálltak. Amikor megparancsolták nekik, hogy ne tanítsanak többé Jézus nevében, kijelentették: Vajon igaz dolog-e Isten előtt, rátok hallgatnunk inkább, hogynem Istenre, ítéljétek meg!" (Ap. csel. 4:19) Amikor a német fejedelmek 1529-ben, Speierben, a birodalmi gyűlésen összegyűltek és előterjesztették a császár rendeletét, amely korlátozta a vallásszabadságot, és megtiltotta a reformációs tanok hirdetését, úgy látszott, hogy a világ reménysége megsemmisül. Vajon elfogadják-e a hercegek a rendeletet? Vajon a még sötétségben élő tömegek kimaradnak az evangélium világosságából? A reformált hitvallók követei tanácskoztak, és erre az egységes határozatra jutottak: "Mi ezt a döntést elvetjük. A lelkiismeret dolgában nem a többség szava a döntő!"

Ennek az alapelvnek a megóvásáért napjainkban is állandóan küzdenünk kell. Az igazság és a vallásszabadság zászlaját - amelyet az evangéliumi közösség alapítója és Isten tanúi a letűnt századok alatt fennen lobogtattak - ebben az utolsó küzdelemben Isten a mi kezünkbe adta. Ezért a nagy adományért a felelősséget azok vállára helyezte, akiket Igéje ismeretével áldott meg. Az Igét a legnagyobb tekintélyként kell elfogadnunk. Isteni intézkedésnek kell elismernünk az emberi kormányzatot. Az iránta való engedelmesség - jogos határain belül - szent kötelességünk. Ha azonban követelményei ütköznek vagy ellenkeznek Isten parancsával, akkor "inkább Istennek kell inkább engedni, hogynem embereknek" (Ap. csel. 5:29). Isten szavát ismerjük el minden emberi törvényadás felett álló hatalomnak. Az "így szól az Úr" - nem állhat mögötte annak, hogy "így szól a gyülekezet" vagy "így szól a földi hatalom". Krisztus koronájának a földi uralkodók ékes koronái felett kell ragyognia.

Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a felsőbbségekkel ellentétbe jussunk. Mérlegeljük gondosan, mit írunk és mit beszélünk, hogy elkerüljük mindazt, amely azt a látszatot keltené, hogy szembeszállunk a törvénnyel és a fennálló renddel. Ne tegyünk és ne mondjunk semmi olyat, amely fölöslegesen elzárja előttünk az utat. Krisztus nevében járjunk, és képviseljük a ránk bízott igazságokat. Ha emberek megtiltanák ezt a munkát, mondjuk azt, amit az apostolok mondtak: "Vajon igaz dolog-e Isten előtt, rátok hallgatnunk inkább, hogynem Istenre, ítéljétek meg! Mert nem tehetjük, hogy amiket láttunk és hallottunk, ne szóljuk azokat." (Ap. csel. 4:19-20) (Apostolok története, 68-69. o.)

Luther tolla hatalom volt, és írásai - amelyeket nagy körben terjesztettek - megmozdították a világot. Ezek az eszközök ma százszoros könnyítéssel állnak rendelkezésünkre. Bibliák és iratok vannak a kezünkben, amelyek sok nyelven hirdetik korunknak az igazságot, és gyorsan terjeszthetők az egész földön. Isten utolsó intő üzenetét kell közölnünk a világgal. Milyen komolyan kell hát kutatnunk a Bibliát, és milyen lelkesen kell terjesztenünk a világosságot! (Testimonies VI., 403. o.)