A hithirdetők nem végezhetnek Istennek tetsző munkát, ha egyidejűleg kiterjedt személyes üzleti vállalkozásaik terheit is hordozzák. Erőik elforgácsolása elhomályosítja ítélőképességüket a lelki dolgokban. Szívüket és értelmüket mind jobban lekötik a földi dolgok, mialatt Krisztus szolgálata a második helyre szorul. Istenért végzett munkájuk a körülményekhez igazodik - ahelyett, hogy a körülményeket Isten követelményeinek megfelelően irányítanák.

Isten szolgájának teljes tetterejére szüksége van magasztos hivatásának végzése közben. Legjobb erői Istent illetik meg. Ne foglalkozzék merész vállalkozással, sem másmilyen üzlettel, amely elvonhatná magasztos feladatának teljesítésétől. Pál kijelentette, hogy "egy harcos sem elegyedik bele az élet dolgaiba; hogy tessék annak, aki őt harcossá avatta". (II. Tim. 2:4) Így hangsúlyozta az apostol a prédikátor teljes odaadásának szükségességét a Mester szolgálatában.

Az az evangélista, aki teljesen Istennek szentelte magát, nem vesz részt üzleti ügyekben, mert az akadályozná szent hivatásában. Hiszen nem földi dicsőségre vagy vagyonra pályázik, hanem egyetlen vágya, hogy az Üdvözítőről beszéljen, s az embereket az örök élet kincseivel gazdagítsa. A prédikátornak nem az a legfőbb vágya, hogy földi kincseket gyűjtsön, hanem hogy a közömbösök és hitetlenek figyelmét az örök valóságokra irányítsa. Ha felkérik, hogy busás nyereséggel járó vállalkozásokban vegyen részt, a kísértésekre így válaszol: "Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?" (Mk. 8:36)

Sátán ezzel a csábítással járult Jézushoz, jól tudva, hogy ha az Üdvözítő hallgat indítványára, a világot nem válthatja meg. Noha leplezetten, de ma is ezzel a kísértéssel surran Isten szolgáihoz, mivel nagyon jól tudja, hogy mindazok, akik engednek a csábításnak, hűtlenné válnak kötelességeikhez.

Isten nem akarja, hogy szolgái vagyon után törekedjenek. Pál erre vonatkozólag így írt Timótheusnak: "Minden rossznak gyökere a pénz szerelme: mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől, és magukat általszegezték sok fájdalommal. De te, óh Istennek embere, azokat kerüld; hanem kövesd az igazságot, az istenfélelmet, a hitet, a szeretetet, a békességes tűrést, a szelídséget." (I. Tim. 6:10-11) Példaadással ugyanúgy, mint tanítás által, Krisztus követe mutassa és mondja meg "azoknak, akik gazdagok a világon, hogy ne fuvalkodjanak fel, se ne reménykedjenek a bizonytalan gazdagságban, hanem az élő Istenben, aki bőségesen megad nekünk mindent a mi tápláltatásunkra; hogy jót tegyenek, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, legyenek szíves adakozók, közlők, kincset gyűjtvén maguknak jó alapul a jövőre, hogy elnyerjék az örök életet". (I. Tim. 6:16-17)

A prédikátorok nem tudnának a munka terheivel egyidejűleg egy birtokot vagy más üzleti vállalkozást vezetni - olyasmit tenni, ami gondolataikat földi javakra irányítja. Lelki ítélőképességük ezáltal eltompul, Isten országa ügyének szükségleteit nem tudják megbecsülni, s ezért célkitűzéseik helytelenek, munkájuk nem megfelelő és nem viszi előre Isten ügyét. A prédikátor teljes odaszentelődésének hiánya nemsokára az egész munkaterületen észrevehető lesz. Ha saját mércéje alacsony szintű, akkor másokat sem tud arra serkenteni, hogy magasabbra törekedjenek.

Az Úr nem tudja nevét megdicsőíteni olyan prédikátorok által, akik Istennek és a Mammonnak is szolgálnak. Senkit se beszéljünk rá, hogy pénzét bányarészvényekbe vagy telekvásárlásba fektesse azért, mert a befektetett tőke rövid idő alatt megkétszereződik. Üzenetünk erre az időre ez: "Adjátok el, amitek van, és adjatok alamizsnát; szerezzetek magatoknak oly erszényeket, melyek meg nem avulnak, elfogyhatatlan kincset a mennyországban, ahol a tolvaj hozzá nem fér, sem a moly meg nem emészti. Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a szívetek is." (Lk. 12:33-34)

Közvetlenül az izráeliták Kánaánba való bevonulása előtt Sátán megkísérelte, hogy elhitetve bálványimádásra bírja őket, s ezáltal előidézze pusztulásukat. Ma is ugyanez a módszere. Vannak fiatalemberek, akiket Isten a munkatársaivá választana, de ők elmerültek ingatlanszerző szenvedélyükbe és eladták az igazság iránti érdeklődésüket világi előremenetelük érdekében.

Sokan vannak, akik visszavonulnak Isten szolgálatától, mert világi nyereség után sóvárognak. Sátán arra használja fel őket, hogy másokat tévútra vezessenek. A kísértő úgy közeledik az emberekhez, mint Krisztushoz: a világ dicsőségét mutatja nekik, és ha eredményesek az üzleti életben, akkor mohón még több nyereség után vágynak - elveszítik az igazság iránti szeretetüket, lelki életük elhal. A hervadhatatlan örökség, a Jézus iránti szeretet elhomályosul előttük a világ múló örömei miatt.

Az emberek ritkán emelkednek magasabbra, mint prédikátoraik. A világ iránti szeretet lelkülete félelmetes befolyást gyakorol másokra. Az emberek mentséget keresnek hiányosságaikra, hogy így palástolják saját világszerető lelkületüket. Megnyugtatják lelkiismeretüket, azt gondolva, hogy szerethetik a földi dolgokat és közömbösek lehetnek a lelki dolgok iránt, mert prédikátoraik is ezt teszik. Megcsalják saját lelküket és megmaradnak a világgal való barátságban, amelyről az apostol kijelenti, hogy ellenségeskedés Istennel". A prédikátorok legyenek példaképei a nyájnak! A lelkek iránti halhatatlan szeretetről tegyenek bizonyságot, és ugyanolyan hűséget tanúsítsanak, mint amilyet a nép között szeretnének látni." (Testimonies II., 645-646. o.)

Egyre inkább közeledünk az idők végéhez. Ne csak tanítani akarjuk az igazságot a szószékről, hanem éljünk annak megfelelően vándorutunkat járva. Alaposan vizsgáljátok meg üdvreménységetek alapját! Miközben mint az igazság hírnökei, mint őrök álltok Sion falán, nem foglalkozhattok üzleti ügyekkel, ez nem állhat érdeketekben, mert így nem tudjátok eredményesen végezni a kezetekre bízott szent munkát. Ahol emberek lelkéről van szó, ahol örök dolgok forognak kockán, nem oszthatjuk meg az érdeklődésünket anélkül, hogy kárt szenvednénk. (Testimonies V., 530. o.)