A prédikátorok magatartásában sok javítanivaló van. Sokan látják és érzik, hogy hiányt szenvednek, s mégis tudatlanok a befolyás felől, amely belőlük árad. Tudatában vannak cselekedeteiknek, de hagyják, hogy ezek elfelejtődjenek, ezért nem is változnak meg.

Krisztus szolgái mindennap gondosan mérlegeljék cselekedeteiket, és azzal a szándékkal szemléljék ezeket, hogy jobban megismerjék életszokásaikat. Mindennapi életük körülményeinek pontos vizsgálatakor az őket vezető indítékokat és alapelveket jobban megismerik majd. Mindenki számára, aki a keresztény jellem tökéletességét akarja elérni, szükséges, hogy tetteit naponként megvizsgálja. Sok cselekedet, amely jónak számít, alapos önvizsgálat után helytelen indítékból származónak bizonyul.

Sokan dicséretet nyernek nem létező erényeikért. A szívek vizsgálója minden indítékot megvizsgál, és gyakran egyes cselekedeteket önzésből és aljas képmutatásból eredőnek jegyez fel - amelyek pedig a legnagyobb elismerést aratták az emberek között. Isten az indítékok alapján ítéli meg a prédikátorok életének minden tettét - legyen az jó, dicséretre méltó, vagy kifogásolható.

Néhányan elmulasztják, hogy megnézzék magukat a tükörben, amely megmutatja jellemhibáikat. Mások meglátják a bűnt és a jellem rútságát, miközben azok, akik tévelyegnek, nem veszik észre hiányosságaikat. Az önzés utálatos bűne hatalmas mértékben nyilatkozik meg még azok között is, akik azt állítják, hogy Isten munkájának szentelték magukat. Ha összehasonlítanák jellemüket Isten követelményeivel, különösen szent törvényével, akkor - ha komoly, őszinte kutatók volnának - megbizonyosodnának, hogy rendkívül sok dologban szenvednek hiányt. Egyesek azonban nem akarnak a dolgok mélyére nézni, nehogy meglássák saját szívük romlását. Szándékosan tudatlanságban maradnak vétkeik felől.

Aki helyesen értékeli jellemét - ismeri a bűnöket, amelyek könnyen leigázzák, és a kísértéseket, amelyek leginkább előidézhetik bukását -, ne tegye ki magát fölösleges veszélynek, ne engedje közel magához a kísértéseket azáltal, hogy ellenséges területre lép. Ha a kötelesség odaszólítja, ahol a körülmények kedvezőtlenek, akkor különleges segítséget kap Istentől, és ezáltal tökéletesen fölfegyverezve az ellenség elleni harcra, mehet előre.

Az önismeret sokakat megőriz attól, hogy komoly kísértésbe kerüljenek, és megakadályozza, hogy csúnya vereséget szenvedjenek. Ahhoz azonban, hogy önmagunkat megismerjük, vizsgáljuk meg lelkiismeretesen tetteink indítékait és alapelveit - magatartásunkat össze kell hasonlítanunk kötelességteljesítésünk zsinórmértékével, a Szentírással.