Ha egy helységben az igazság utáni érdeklődés felébredt, akkor ezt az érdeklődést ki kell használni. A helységet alaposan dolgozzuk át, míg egy egyszerű imaházat létesítünk, Isten szombatjának emlékműveként, amely világosság az erkölcsi sötétség közepette. Ilyen emlékművek - mint az igazság tanúi - álljanak sok helyen. Isten az Ő kegyelmében gondoskodik arról, hogy az evangélium követei minden országba, minden nyelvhez és néphez elmenjenek, hogy kitűzzék az igazság zászlaját a Föld minden lakott részén.

Ahol kialakult egy hívő csoport, ott szükség van gyülekezeti házra. Jézus Krisztus szolgái ne hagyják el addig azt a területet, amíg ez meg nem történt.

Sok helyen, ahol az üzenetet hirdették, rossz körülmények között élnek azok, akik elfogadták az igazságot, és csak kevéssel tudnak hozzájárulni ahhoz, hogy olyan kedvező körülményeket teremtsenek, amelyek a munkának tekintélyt szereznének. Ez gyakran hátráltatja a munka terjedését. Ha néhány lélek érdeklődni kezdett az igazság iránt, akkor más közösségek lelkészei azt mondták nekik - és ezeket a szavakat a többi egyháztag visszhangként ismételte - "Nincs kápolnátok, nem is lesz istentiszteleti helyiségetek. Csak kevesen vagytok, szegények és tanulatlanok. A prédikátor nemsokára távozik, az érdeklődés lecsillapszik. Azután feladjátok ezeket az új nézeteket, amelyeket elfogadtatok." Fel tudjuk-e fogni, hogy milyen nagy kísértést jelentenek e szavak azoknak, akik hitünk alapjait elismerték, és Isten Lelke a jelenvaló igazságról meggyőzte őket?

Gyakran ismételték már, hogy kicsiny kezdetből nagy munka fejlődhet ki. Ha közöttünk Megváltónk országának felépítésében bölcsesség, szent ítélkezés és ügyes vezetés nyilvánul meg, akkor mi is mindent megteszünk majd, hogy az embereket munkánk szilárdságáról biztosítsuk. Egyszerű gyülekezeteket kell létesíteni, hogy azok, akik az igazságot elfogadják, lelkiismeretük szerint imádhassák Istent.

Ha csak lehetséges, ezek a gyülekezetek felavatásukkor adósságmentesek legyenek. Ha kápolnát építenek, akkor keljenek fel a tagok és segítsenek az építésnél. A prédikátor vezetése alatt - akit testvérei tanáccsal támogatnak - lássanak hozzá a munkához az újonnan megtértek a saját kezükkel, és mondják: "Szükségünk van egy gyülekezeti házra." Isten felhívja népét, hogy közös, boldog erőfeszítéseket tegyen ügyéért. Ha ez megtörténik, akkor nemsokára felhangzik majd a hála az ajkakról: "Lássátok, mit cselekedett az Úr!"

Vannak azonban esetek, amikor az új gyülekezet nem bírja egyedül vállalni, hogy gyülekezeti házat építsen. Ilyenkor más gyülekezetek segítsenek. Némely esetben még pénz kölcsönzése is jobb, mintha egyáltalán nem építenek. Ha valakinek vannak javai, és miután már részét teljesítette, de még tudna alacsony kamattal pénzt kölcsönözni, akkor helyes, ha a pénzt elfogadják, amíg az adósságot ki tudják fizetni. Ha azonban lehetséges, a felavatáskor a gyülekezeti ház adósságmentes legyen.

Gyülekezeteinkben ne legyenek lefoglalt helyek. A gazdagot ne tiszteljék meg jobban, mint a szegényt. Ne tegyenek megkülönböztetéseket. "Mindnyájan testvérek vagytok." (Mt. 23:8)

Épületeinket ne díszítsük fel, mert ezzel Isten munkáját nem mozdítjuk elő. Takarékosságunk is igazolja alapelveinket. Azonban úgy tervezzünk, mintha a munka sokáig tartana. Mindent szilárd alapra építsünk.

Láttam, hogy a gyülekezetek mily könnyelmű módon csináltak adósságokat, és ezek kifizetésével elmaradtak. Egyes esetekben állandó adósság terheli Isten gyülekezetét, és folyton kamatokat kell fizetni. Ez szükségtelen, és nem kellene így lennie. Ha a Mester iránt több bölcsességet és buzgóságot tanúsítunk, amit Isten el is vár, akkor ebben is változás fog bekövetkezni. Az adósságokat majd letörlesztik. Isten adományokat vár el azoktól, akik adhatnak, azonban a szegényebb testvérek is tehetnek valamit. Az önmegtagadás mindenkit képessé tesz az adakozásra. Mind a fiatalok, mind az öregek - szülők és gyermekek - mutassák meg hitüket cselekedetek által. Véssük élesen a gyülekezeti tagok szívébe annak szükségességét, hogy mindenkinek meg kell tennie a maga részét. A legjobbat tegye mindenki. Isten megnyitja majd az utat azok előtt, akik dolgozni akarnak. Ő nem akarja, hogy munkáját adósságok hátráltassák.

Isten önfeláldozást kíván. Ezáltal nemcsak egyedül az anyagi, hanem a lelki jólétet is fokozzuk. Az önmegtagadás és önfeláldozás csodásan fog működni a gyülekezet lelki életének előmozdításában.

Minden keresztény tegye fel önmagának a kérdést: Szívem igaz szeretettel dobog-e Krisztusért? Szeretem-e az Ő házát? Nem tisztelem-e majd azáltal az Urat, hogy figyelmemet elsősorban az Ő házára fordítom? Elég erős-e szeretetem Istenem és Megváltóm iránt, hogy önmagamat is megtagadjam? Ne mondjam-e önmagamnak, amikor a szórakozások és az önző dolgok csábítanak: Nem, én nem költök addig a saját vágyamra, amíg Isten házának adósságai vannak.

Megváltónk többet kíván, mint amit mi adunk. Az én akar még mindig az első lenni, azonban az Úr egész szívre tart igényt, tökéletes szeretetet kíván. Nem elégszik meg a második hellyel. Ne Krisztus legyen-e a legelső és legfőbb szempont életünkben? Ő nem követelheti talán tiszteletünk és alattvalói hűségünk e jelét? Ilyen megfontolások képezzék az alapját szívünk tapasztalatainak, családi és gyülekezeti életünknek. Ha a szívet, lelket, erőt és életet teljesen átadjuk az Úrnak, ha minden vonzalmunk az övé lesz, akkor minden dologban Ő lesz az első és legfőbb. Ha összhangban vagyunk Istennel, akkor az iránta érzett tisztelet és dicsőség érzése, gondolata megelőzi a többit. Adományainkból és áldozatainkból egy személyt sem fogunk előnyben részesíteni. Van fogalmunk arról, hogy mit jelent Jézus Krisztus társának lenni az Ő ügyében?

A ház, amelyben Isten az Ő népével egyesül, minden hű gyermekének kedves és szent lesz. Nem fogják hagyni, hogy adósságok terheljék. Mert ez hitük megtagadását jelentené. Legyetek készek nagy, személyes áldozatra, hogy Isten házát adósságmentessé tegyétek, ahol Isten találkozhat népével és megáldhatja őket.

Minden imaház adósságát kifizethetik, ha a gyülekezeti tagok bölcsen terveznek, és komolyan törekszenek adósságaik törlesztésére. Tartsanak hálaünnepélyt minden esetben, amikor egy adósságot letörlesztettek - Isten házának új felszenteléséül.

A gyülekezeti ház szükségességét - ott ahol a hívők új csoportja létesült - úgy láttam mint egy körképet. Az újonnan csatlakozott hívők készségesen segítettek, és azok, akiknek pénzük volt, javaikkal szolgáltak. A kápolnáknál berendeztek egy iskolaszobát is a gyermekeknek, és tanítókat küldtek oda. A tanulók száma kicsiny volt, de a kezdet bíztató. Hallottam a gyerekek és a szülők énekét. "Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon építői. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáz az őriző." (Zsolt. 127:1) "Dicsérjétek az Urat! Dicsérd én lelkem az Urat! Dicsérem az Urat, amíg élek; éneklek az én Istenemnek, amíg vagyok." (Zsolt. 146:1-2)

A gyülekezet alapítása, az összejöveteli és iskolaházak építése városról városra előrehaladt, és a tized növekedett a munka fejlesztésére. Nemcsak egy helyen, hanem más területeken is szilárdan megalapozódott, és az Úr munkálkodott, hogy munkaerőit sokasítsa.

E munka által minden osztályt elérnek. Ha a Szentlélek velünk lesz, akkor azok a lelkek, akik Krisztus megjelenésére még nem készültek elő, meggyőződésre jutnak majd. Sok olyan lélek keresi fel majd összejöveteleinket, akik évekig nem voltak templomban, és nálunk fognak megtérni. Az igazság egyszerűsége megérinti szívüket. A dohány rabszolgái elhanyagolják majd bálványukat és a részegeskedők pálinkájukat. Ezt nem tehették volna meg, ha nem ragadják meg hitben Isten bűneik bocsánatára vonatkozó ígéreteit.

Ha az Ige igazsága szegény vagy gazdag elé is kerül, de elfogadja az üzenetet, ezáltal Isten és közösségünk munkatársává lesz. Így népes csoport gyűlik majd össze, akik "egy szívvel és egy lélekkel" (Ap. csel. 8:6) dolgoznak. Ez a mi munkánk. Nem szabad a nagy összejöveteleket elhanyagolnunk. Ez a városi misszió egy része. Ahelyett, hogy teljes munkaerőnket a legalacsonyabb néprétegre fordítanánk, igyekezzünk minden helyen egy hívő csoportot létesíteni, akik velünk egyesülve magasra emelik az igazság zászlaját, hogy a szegényekért és a gazdagokért dolgozzanak. Ha azután a gyülekezetek megalakulnak, akkor a segítők is sokasodnak majd, hogy a szegényeken és elesetteken segítsenek.

Sokan kérnek segítséget a más vallásúak közül - az ő megsegítésük keresztény kötelesség. Ha Isten gyermekei igazi érdeklődést tanúsítanak szomszédaik iránt, akkor a jelen kornak szóló különleges igazság sok lelket fog meghódítani. Semmi sem kölcsönözhet Isten munkájának nagyobb erkölcsi értéket, mint az, ha embereken segítünk, ott ahol éppen szükséges.