A legnagyobb győzelmek, amelyeket Isten országának ügyében aratunk, nem hosszadalmas érvelésnek, kitűnő felszereléseknek, hatalmas befolyásnak és pénzbőségnek köszönhetők - Isten "kihallgatótermében" születnek, amikor az emberek tusakodva megragadják a Mindenható erős karját.

Igaz hit és igaz ima - milyen erő van ezekben! Mint két kar, amellyel a könyörgő ember a végtelen szeretet hatalmát megragadja. Hinni azt jelenti, hogy Istenben bízunk - hisszük, hogy szeret bennünket, és tudja, mi a legjobb számunkra. Így saját utunk helyett elvezet minket, hogy az Ő útjait válasszuk. Tudatlanságunk helyébe az Ő bölcsességét, gyengeségünk helyébe erejét, bűnösségünk helyébe igazságosságát adja. Életünk már az Övé; a hit elismeri ezt a tulajdonjogot és áldásaiban részesül. Igazság, őszinteség, tisztaság tárul elénk mint az élet eredményességének titka. A hit ezek birtokosaivá tesz bennünket. Minden jó ösztön vagy komoly törekvés Isten adománya; a hit Istentől nyeri az életet, amely egyedül adhatja az igazi növekedést és eredményességet.

Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk. (I. Jn. 5:4) Hit által tudunk túltekinteni a jelen fáradságain és nehézségein a jövőbe, ahol minden, ami most nyomaszt bennünket, világos lesz előttünk. A hit látja Jézust, a mi Közbenjárónkat, amint az Atya jobbján áll. Hitben látjuk azokat a lakóhelyeket, amelyekért elment Jézus, hogy az őt szeretőknek elkészítse azokat. A hit látja a győzők ruháját és koronáját, és hallja a megváltottak énekét.

Teljes hit, Istennek való átadás, gyermeki hit az Ő ígéreteiben - ez legyen minden prédikátor tapasztalatának része. Csak az ilyen tapasztalatot átélt prédikátor tudja világossá tenni a hitet a kétkedő és a gyanakvó előtt.

A hit nem érzés. "A hit pedig a reménylett dolgok valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés." (Zsid. 11:1) Az igazi hitnek semmi köze nincs az elbizakodottsághoz, amely fölött csak az győzhet, akinek valódi hite van, mert Sátán az elbizakodottsággal utánozza az igazi hitet.

A hit bízik Isten ígéreteiben, és megtermi az engedelmesség gyümölcseit. Az elbizakodottság is igényt tart az ígéretekre, azonban úgy használja fel őket, amint Sátán tette: törvényáthágásait mentegeti velük. A hit arra segítette volna ősszüleinket, hogy bízzanak Isten szeretetében és engedelmeskedjenek parancsainak. Az elbizakodottság azonban arra ösztönözte őket, hogy hágják át az Úr törvényét - abból a feltevésből kiindulva, hogy Isten nagy szeretete úgyis megóvja őket a bűn következményeitől. Az nem hit, amely igényt tart a menny javaira anélkül, hogy teljesítené azokat a feltételeket, amelyek alapján a kegyelem elnyerhető. Az őszinte hit alapja az ígéretekben és a Szentírás feltételeiben rejlik.

Semmit sem ér vallásról beszélni hétköznapi módon, imádkozni lelki éhség és élő hit nélkül. A Krisztusba vetett névleges hit, amely Őt csak mint a világ Üdvözítőjét fogadja el, a lelket soha nem gyógyítja meg. Az a hit, amely az üdvösséghez vezet, értelmi helyeslése az igazságnak. Aki teljes ismeretre vár, mielőtt hitét gyakorolná, nem kaphat áldást Istentől.

Nem elég, hogy higgyük, amit mondanak Krisztusról, nekünk Krisztusban kell hinnünk. Csak az a hit használ, amely befogadja Őt mint személyes Megváltót, aki az Ő érdemeit nekünk tulajdonítja. Sokan a hitről úgy beszélnek, mint egy véleményről. A megmentő hit azonban egy esemény, amely által azok, akik Krisztust elfogadják, Istennel lépnek szövetségre. Az igazi hit élet. Az élő hit az erő növekedését jelenti, és bizalmat, amely által a lélek győző hatalommá lesz.

A hit szaván fogja Istent, és nem azért könyörög, hogy a bekövetkező nehéz körülmények jelentőségét megértse. Sokan azonban kishitűek. Félénkek és gondterheltek. Mindennap Isten szeretetének bizonyítékai veszik körül őket, minden gondoskodásának gazdagságát élvezik, azonban nem veszik észre az áldásokat. A nehézségek, amelyekkel találkoznak, elválasztják őket Istentől ahelyett, hogy ezek által közelebb kerülnének Őhozzá. Nyugtalanságot keltenek és panaszkodnak miattuk.

Ennyire hitetlenek lennének? Jézus a barátjuk. Az egész menny munkálkodik jólétükért, ezért félelmük és aggodalmuk megszomorítja a Szentlelket. Ne azért higgyünk, mert látjuk vagy érezzük, hogy Jézus hall minket. Bízzunk ígéreteiben. Ha hitben közeledünk Hozzá, akkor higgyük, hogy minden kérésünk Jézus szívéhez szól. Amikor áldásáért könyörgünk, higgyük, hogy megkapjuk Tőle, és köszönjük meg Neki. Azután végezzük munkánkat, és bízzunk áldásaiban, hogy akkor adja meg azokat, amikor a legnagyobb szükségünk lesz rá. Ha megtanultuk ezt, akkor tudjuk meg majd, hogy imáinkat meghallgatja. Isten értünk "végtelen bőséggel" cselekszik, "dicsősége gazdagságáért" és "hatalmas erejének munkája szerint" (Ef. 3:20, 16; 1:19).

A keresztény élete gyakran tele van veszéllyel, és nehéznek látszik a kötelességteljesítés. Képzeletünk egy közeledő szerencsétlenséget tár elénk, amely után a szolgaság és halál következik. Isten szava mégis világosan mondja: "Menjetek előre!" Engedelmeskedjünk ennek a parancsnak akkor is, ha tekintetünk nem tud áthatolni a sötétségen. Az előrehaladás akadályai sohasem tűnnek el egy bizonytalankodó, kétkedő lélek elől. Aki csak akkor akar engedelmeskedni, ha minden bizonytalanság szertefoszlik és a sikertelenség vagy vereség veszélye megszűnt, az sohasem fog engedelmeskedni. A hit túltekint a nehézségeken, megragadja a láthatatlant, a Mindenhatót, ezért nem jöhet zavarba. A hit Krisztus kezének megragadása minden szükség idején.

Isten szolgáinak erős hitre van szükségük. A látszat ijesztőnek tűnhet, azonban a legsötétebb órát is fénysugár ragyogja majd át. Akik hitben szeretik és szolgálják Istent, erejük napról napra megújul. Az Örökkévaló értelme áll rendelkezésükre, nehogy tévedjenek szándékai keresztülvitelében. Krisztus szolgái mindvégig tartsák meg bizodalmukat, és gondoljanak arra, hogy Isten igazsága fényének világítania kell a sötétség közepette, amely a világot borítja.

Isten szolgálatában nem szabad elcsüggedni. Az Istennek szentelt szolga hite minden próbát kiáll. Isten képes és kész szolgáinak megadni mindazt az erőt, amelyre szükségük van, és bölcsességet, amelyet a különböző szükségletek megkövetelnek. A legnagyobb várakozásuknál is többet kész tenni azokért, akik bíznak Őbenne.

Jézus nem azért szólít fel követésére, hogy azután elhagyjon bennünket. Ha életünket átadjuk szolgálatára, akkor többé nem fordulhat elő olyan helyzet, amelyről Isten nem gondoskodott már előre. Bármilyenek is a körülmények, van egy Vezetőnk, hogy irányítsa utunkat, bármilyen tanácstalanok vagyunk, van egy megbízható Tanácsadónk, s bármilyen szomorúság, gyász vagy egyedüllét ér bennünket, van egy együttérző Barátunk. Még ha tudatlanságunkban tévedünk is, Krisztus nem hagy el. Hangja tisztán és világosan hallható: "Én vagyok az út, az igazság és az élet." "Megszabadítja a kiáltó szűkölködőt, a nyomorultat, akinek nincs segítője." (Jn. 14:6; Zsolt. 72:12)

Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel Tebenned bízik. (Ésa. 26:3) A Mindenható kinyújtja karját, hogy mindig tovább és tovább vezessen bennünket. Menjetek előre, mondja az Úr, segítséget küldök nektek. Nevem dicsőségéért kértek tőlem, és én megadom nektek. Aki kudarcotokra vár, meglátja majd, hogy szavam dicsőségesen győzedelmeskedik. "Amit könyörgésetekben kértek, mindazt meg is kapjátok, ha hisztek." (Mt. 21:22)

Isten sohasem hagyja a világot olyan emberek nélkül, akik ne tudnának különbséget tenni a jó és a gonosz, az igazságosság és igazságtalanság között. Neki mindig vannak olyan emberei, akik a szükség idején az első vonalban állnak.