Fáj a szívem, hogy oly sok gyenge prédikátort látok, sokat, akik betegágyon fekszenek, vagy akik idő előtt fejezik be földi pályafutásukat - férfiakat, akik Isten munkájában a felelősség terhét hordozták, akik teljes szívvel dolgoztak. Az a meggyőződés, hogy a munkát, amit annyira szerettek, abba kell hagyni, sokkal fájdalmasabb volt nekik, mint a betegség okozta szenvedés vagy a közeli halál gondolata.

Mennyei Atyánk nem szívesen gyötri vagy szomorítja az emberek fiait. Nem Ő a betegség és halál oka: Ő az élet forrása. Azt szeretné, hogy az emberek éljenek, s azt akarja, hogy az élet és egészség törvényeinek engedelmeskedjenek, hogy ezáltal életük legyen.

Akik a jelenvaló igazságot elfogadják és megszentelődnek általa, azt kívánják, hogy az igazságot életükben és jellemükben kinyilvánítsák. Szívük belső vágya, hogy mások is lássák a világosságot és örvendezzenek annak. Ha az igazi őrálló kimegy a drága maggal, amelyet könny és ima közben elvet a vizek mellé, akkor a munka terhe gyakran megnehezíti szívét és lelkét. Nem bírja az állandó feszültséget, az ő lelke is mélyen felindul, azonkívül idő előtt kifárad. Minden előadás erőt és tehetséget követel. Sőt, időről időre újabb kincseket kell kibányászni Isten Szavának kincstárából. Így merítenek életet és erőt a hallgatók. Isten nem kíván olyan kimerültnek látni benneteket, hogy munkátokban ne legyen frissesség vagy élet.

Annak, aki állandóan szellemi munkát végez, elmélkedik vagy prédikál, szüksége van a nyugalomra és a változatosságra. A komoly kutató állandóan megerőlteti agyát és közben elhanyagolja a szükséges mozgást; ennek következtében teste legyengül, és a lelki munka korlátozódik. Így elmulasztja azt, amit bölcs munkálkodással elvégezhetett volna.

Ha a prédikátorok értelmesen dolgoznának és mind a lelki, mind a testi feladatokat elvégeznék, akkor a betegség nem döntené le őket oly könnyen a lábukról. Ha az evangélium szolgái naponta pár órát a szabadban dolgoznának és szabadon érezhetnék magukat, ez áldásukra válna, felszabadulnának és eredményesebben végeznék el kötelességeiket. Ha nincs elég idejük, hogy teljesen kipihenjék magukat, akkor - mialatt kezük dolgozik - tervezzenek, imádkozzanak, és azután térjenek vissza munkájukhoz, miután testileg és lelkileg felfrissültek.

Munkásaink közül néhányan úgy érzik, hogy nekik mindennap el kell végezni egy bizonyos munkát, hogy a konferencián megjelenhessenek. És midőn erre igyekeznek, fáradozásaik gyakran erőtlenek és elégtelenek. Pihenniük kell, amikor teljesen szabadok a megerőltető gondolkodástól. Ez azonban nem helyettesítheti a napi testgyakorlást.

Testvéreim, ha időt szakítotok arra, hogy kerteteket műveljétek, s ezáltal a szükséges mozgást elvégzitek és a testet "üzemképes" rendben fenntartjátok, éppúgy Isten munkáját szolgáljátok, mintha összejöveteleket tartanátok. Isten, a mi Atyánk szeret bennünket, és nem akarja, hogy szolgái közül egy is kárt valljon.

A rossz egészség és munkaképtelenség másik oka a rossz emésztés. Lehetetlenség, hogy az agy jól dolgozzék, ha az emésztőszervekkel visszaélnek. Sokan különböző ételeket fogyasztanak el sietve, ezek a gyomorban izgalmat keltenek és ezáltal a gondolkodás zavarossá válik. Az egészségtelen ételeket, de az egészséges ételek túlzott fogyasztását is kerüljük.

Sokan, az egészségügyi törvényeket figyelmen kívül hagyva, állandóan esznek. Ezáltal az elme elborul. Hogyan kaphatnának isteni világosságot olyan férfiak, akik szokásaikban vigyázatlanok és így bánnak az Istentől kapott világossággal?

Testvéreim, vajon nincs-e itt az ideje, hogy az önző engedékenységből megtérjetek e pontokban? "Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy veszi el a jutalmat? Úgy fussatok, hogy elvegyétek. Mindaz pedig, aki pályafutásban tusakodik, mindenben magatűrtető; azok ugyan, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig romolhatatlant. Én azért úgy futok, mint nem bizonytalanra; úgy viaskodom, mint aki nem levegőt vagdos. Hanem megsanyargatom testemet és szolgává teszem; hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek." (I. Kor. 9:24-27)

Ne gondoljátok, hogy kötelességetek szűkösen táplálkozni. Állapítsátok meg ti magatok, hogy mit egyetek, melyik táplálék a legjobb a szervezeteteknek, s ezután kövessétek az értelem és a lelkiismeret előírásait. Az étkezés alatt ne legyenek gondjaitok és megerőltető gondolataitok. Ne siessetek, egyetek lassan és derűsen, s hálás szívvel Isten iránt, aki az áldásokat adta. És ne kezdjétek el rögtön evés után a szellemi munkát. Mértékletesen mozogjatok és pihentessétek gyomrotokat, hogy elkezdhesse munkáját.

Ezek nem kis jelentőségű dolgok. Vegyük figyelembe mindezt, ha a munka különböző ágait egészséges erővel és jó kedvvel akarjuk művelni. A munka jellege és használhatósága Isten szolgájának testi állapotától függ. Gyakran előfordult, hogy bizottsági üléseken vagy más tanácskozásokon szerencsétlen hangulat uralkodott a jelenlevők gyomorzavarai miatt. Néha a prédikációra is sötét felleg borul a prédikátor ilyen állapotának köszönhetően.

Az egészség felbecsülhetetlen áldás, amely sokkal szorosabb összeköttetésben áll a hittel, mint azt általában gondoljuk. Minden prédikátornak tudnia kell, hogy ha a nyáj hűséges pásztora akar lenni, akkor minden szempontból munkaképes állapotban kell lennie.

Isten követei értékesítsék az egészségügyi dolgokban való tudásukat, olvassák e tárgykör legjobb íróit és kövessék hűségesen azt, amit értelmük igazságnak ismer el.

Az Úr kijelentette nekem, hogy sok lélek lesz, aki megmenekül a testi, szellemi és erkölcsi romlásból az egészségügyi reform gyakorlati befolyása által. Tartsatok az egészségről rádió-előadásokat, jelentessetek meg kiadványokat. Szívesen fogadják majd az egészségügyi reform alapelveit, és sokan... lépésről lépésre haladva, elfogadják a korunknak szóló igazságokat. (Testimonies VI., 378-379. o.)