A másokkal való érintkezés önuralmat, elnézést és részvétet követel. Annyira különbözünk tehetségben, szokásban és neveltetésben, hogy a dolgok szemlélete és az életről alkotott fogalmaink sem egyeznek minden pontban. Nincs két olyan ember, akinek tapasztalatai mindenben egyeznének. Az egyiknek más a megpróbáltatása, mint a másiknak. A kötelesség, amelyet az egyik könnyűnek tart, a másiknak nagyon súlyos és zavaros lehet.

Az emberi természet oly gyenge és tudatlan, olyan könnyen téved, hogy legyen mindenki óvatos mások megítélésében. Nem tudjuk, hogy cselekedeteink hogyan hatnak mások tapasztalatára. Amit mondunk és teszünk, lehet, hogy csekélységnek tűnik nekünk, ha azonban szemeink megnyílnának, láthatnánk, hogy a jó és a rossz legfontosabb következményei ebből származnak.

Sokan csak könnyű terheket hordoztak, szívük nem ismerte az igazi gondokat, mások akarata miatt oly kevés nehézséget és panaszt tapasztaltak, hogy Krisztus szolgáinak igazi terheit nem tudják megérteni. Éppoly kevéssé értékelik terheit, mint ahogy a gyermek nem tudja felfogni atyja munkáját és nyomasztó gondjait. A gyermek csodálkozik atyja félelmén és aggodalmán. Feleslegesnek tartja őket. Ha azonban tapasztalatokra tesz szert az életben és neki is terhet kell viselnie, akkor visszaemlékezik atyja életére, és megérti azt, ami egykor felfoghatatlan volt számára. A keserű tapasztalatok gazdagították ismereteit.

Sok teherhordozó munkáját nem értik meg; cselekedeteit nem becsülik, míg a halál el nem szólítja őt. Ha azután ők viszik azt a terhet, amit a másik letett, és szembetalálják magukat a nehézségekkel, amelyeket neki kellett elszenvednie, akkor tudják csak felfogni, hogy hite és bátorsága mennyire kipróbált volt. Akkor a hibákat, amelyek felett gyakran olyan gyorsan ítélkeztek, szem elől tévesztik. A tapasztalat együttérzésre tanítja őket. Isten megengedi, hogy az embereket felelős állásba helyezzék. Ha tévednek, hatalma van azokat helyreigazítani vagy az embereket eltávolítani. Legyünk elővigyázatosak és ne akarjunk ítélkezni, mert az Istenre tartozik.

Üdvözítőnk tanácsa így szól: "Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek." (Mt. 7:1-2) Gondoljatok arra, hogy az életetekről szóló jelentés nemsokára az Úr elé kerül. Gondoljatok arra is, hogy Ő ezt mondta: "Annakokáért menthetetlen vagy óh ember, bárki légy, aki ítélsz: ...mivel ugyanazokat műveled te, aki ítélsz." (Rm. 2:1)

Nem szabad, hogy lelkületünk az ellenünk irányuló valóságos vagy képzelt igazságtalanságokért indulatossá váljon. A saját én a legnagyobb ellenség, akitől tartanunk kell. A bűn egy fajtája sincs oly borzalmas következménnyel a jellemre, mint az olyan emberi szenvedély, amely nincs a Szentlélek ellenőrzése alatt. Egy győzelem sem olyan értékes, mint a saját énünk felett aratott diadal.

Ne engedjük, hogy érzelmeinket oly könnyen megsebezhessék. Azért élünk, hogy lelkeket mentsünk, nem pedig azért, hogy érzelmeinket vagy tekintélyünket védjük. Ha a lelkek iránti szeretet él szívünkben, akkor nem figyelünk majd azokra az apró félreértésekre, amelyek oly gyakran tapasztalhatók közöttünk. Bármit is gondolnak felőlünk vagy cselekszenek ellenünk, ez ne zavarja a Krisztussal való egységünket és a Szentlélekkel való közösségünket. "Mert micsoda dicsőség az, ha vétkezve és arcul veretve tűrtök? de ha jót cselekedve és mégis szenvedve tűrtök, ez kedves dolog Istennél." (I. Pt. 2:20)

Ne törekedjetek a megtorlásra. Távolítsátok el az előítéletet olyan messzire, amennyire csak lehet. Kerüljetek minden gonosz látszatot. Tegyetek meg minden tőletek telhetőt, hogy másokat kibékítsetek anélkül, hogy az alapelvekhez hűtlenek lennétek. "Ha a te ajándékodat az oltárra viszed és ott megemlékezel arról, hogy a te atyádfiának valami panasza van ellened: hagyd ott az oltár előtt a te ajándékodat és menj el, előbb békélj meg a te atyádfiával, és azután eljővén, vidd fel a te ajándékodat." (Mt. 5:23-24)

Ha türelmetlenül beszélnek veled, sose beszélj hasonló módon. Gondolj arra, hogy "az engedelmes felelet elfordítja a harag felgerjedését". (Préd. 15:1) A hallgatásban csodálatos hatalom, erő rejlik. A szavak, amelyeket egy haragosnak - néha éppoly izgatottan - válaszul adunk, csak arra szolgálnak, hogy a vitát még jobban elmérgesítsék. Ha azonban a haragnak szelíden, kíméletesen, hallgatással lépünk elébe, úgy az hamarosan lecsillapodik.

Bántó, kárhoztató szavak viharában Isten szaván csüggjön lelketek. Lelketeket és szíveteket az Ő ígéretei töltsék be. Ha rosszul bánnak veletek vagy igazságtalanul vádolnak benneteket, ahelyett hogy haragos választ adnátok, ismételjétek el a drága ígéreteket:

Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg. (Rm. 12:21)

Hagyjad az Úrra a te utadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti. Felhozza a te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, miként a delet. (Zsolt. 37:5-6)

Mert nincs oly rejtett dolog, mely napfényre ne jönne; és oly titok, mely ki ne tudódnék. (Lk. 12:2)

Embert ültettél fejünkre, tűzbe-vízbe jutottunk: de kihoztál bennünket bőségre. (Zsolt. 66:12)

Hajlamosak vagyunk Jézus helyett embertársainknál keresni a részvétet és a vigasztalást. Isten kegyelmében és hűségében gyakran megengedi, hogy csalódjunk azokban, akikben bízunk, hogy belássuk, mily balgaság emberekben bízni. Tökéletesen önzetlenül és alázatosan bízzuk magunkat Istenre. Ismeri kimondhatatlan bánatunkat, amelyet lelkünkben hordozunk. Ha minden beborul és megmagyarázhatatlannak látszik, gondoljatok Krisztus szavaira: "amit én cselekszem, te azt most nem érted, de ezután majd megérted." (Jn. 13:7)

Tanulmányozzuk József és Dániel történetét. Az Úr nem akadályozta meg az emberek támadásait, amelyek nekik károkat okoztak; azonban úgy intézte, hogy az emberek minden ravasz támadása szolgáinak javára váljon, akik így a megpróbáltatások és harcok közepette megőrizték hitüket és hűségüket.

Míg itt a Földön élünk, ellenállással fogunk találkozni, kihívásoknak leszünk kitéve, hogy jellemünk kipróbáltassék. Ha azonban e próbákkal helyes lelkülettel állunk szembe, akkor a keresztény erények kifejlődnek bennünk. Ha Krisztus bennünk lakik, akkor türelmesek, barátságosak és elnézőek leszünk, vidámak a bosszúság és a felgerjedés közepette is. Napról napra és évről évre legyőzzük majd magunkat, és nemes hősiesség jellemez majd bennünket. Ez a mi feladatunk, amely azonban Jézus segítsége, eltökélt határozottság, tántoríthatatlan szándék, állandó éberség és szüntelen ima nélkül nem hajtható végre. Mindenkinek személyes harca van. Isten sem tudja jellemünket nemessé, életünket hasznossá tenni, ha nem leszünk munkatársai. Akik abbahagyják a harcot, elvesztik a győzelem erejét és örömét.

Nem szükséges, hogy próbáinkról, nehézségeinkről, bánatunkról és gondjainkról beszéljünk. Mindezeket beírják a könyvekbe, és a mennynek gondja lesz rá. Mialatt mi a kellemetlen dolgokkal foglalkozunk, addig sok dolog, amelynél szívesen kellene időznünk - Isten kegyelmes barátsága, amely minden pillanatban körülvesz bennünket, a szeretet, amely az angyalok csodálatát vívja ki, hogy Isten az Ő Fiát odaadta, hogy meghaljon értünk -, feledésbe megy. Ha úgy érzitek, hogy mint Krisztus munkatársai, nektek nagyobb gondotok és próbátok van, másoknál, akkor gondoljatok arra, hogy reátok oly béke vár, amelyet nem nyernek el azok, akik e terhektől irtóznak. Krisztus szolgálata vigasszal és örömmel jár. Mutassátok be a világnak, hogy nem hiábavaló élet Őt szolgálni.

Ha nem vagytok vidámak és szívetek nem könnyű, akkor ne beszéljetek érzéseitekről. Ne szomorítsátok meg mások életét. Egy hideg, fénytelen vallás, sohasem vonz lelkeket Krisztushoz. Inkább elűzi őket abba a hálóba, amelyet Sátán vetett ki a tévelygők lábainak. Csüggedésetek helyett gondoljatok arra, hogy mekkora hatalmat igényelhettek Krisztus nevében. Ragadjátok meg lélekben a láthatatlan dolgokat. Irányítsátok gondolataitokat Isten irántatok érzett nagy szeretetének bizonyítékaira. A hit eltűri a próbákat, a kísértéseknek ellenáll és a csüggedésben kitart. Jézus él, mint a mi Közbenjárónk. Minden a miénk, amit az Ő közbenjárása biztosít nekünk.

Nem hiszitek, hogy Jézus becsüli azokat, akik teljesen neki élnek? Nem hiszitek, hogy Jézus felkeresi azokat, akik mint a szeretett tanítvány a száműzetésben, Őérte nehéz helyzetben és nagy próbák között vannak? Isten nem engedi, hogy egy hűséges szolgája is egyedül maradjon a túlerővel szemben és legyőzessen. Mindegyiket megóvja, mint értékes drágaköveket, akik Krisztusban vannak elrejtve. Ilyen lélekről mondja: "Én... teszlek olyanná, mint egy pecsétgyűrű; mert én téged választottalak el." (Agg. 2:23)

Beszéljetek az ígéretekről, beszéljetek Jézus gondviseléséről. Egy szempillantásra sem feledkezik meg rólunk. Ha Vele együtt elkülönülünk, akkor jelenlétének érzete mély, csendes boldogságot kölcsönöz. Krisztus azt mondja önmagáról: "én semmit sem cselekszem magamtól, hanem amint az Atya tanított engem, úgy szólok. És aki küldött engem, én velem van. Nem hagyott engem az Atya egyedül, mert én mindenkor azokat cselekszem, amelyek néki kedvesek." (Jn. 8:28-29)

Ápoljátok azt a szokást, hogy másokról jót mondjatok. Időzzetek azoknak jó tulajdonságainál, akikkel érintkeztek, és a lehető legkevesebbet foglalkozzatok hibáikkal és hiányosságaikkal. Ha arról kell beszélnetek, hogy más mit mondott vagy tett, akkor dicsérjetek valamit az illető személy életéből vagy jelleméből. Hálásak legyetek. Köszönjétek meg Istennek az Ő csodálatos szeretetét, hogy egyszülött Fiát adta halálra érettünk. Nem érdemes bánatunkkal foglalkoznunk. Isten felszólít bennünket, hogy irgalmasságára és felmérhetetlen szeretetére gondoljunk, hogy ezáltal hálával teljünk meg.

Krisztus komoly szolgáinak nincs idejük, hogy mások hibáinál időzzenek. Nem tehetjük meg, hogy emberek hibáinak és hiányosságainak seprőjéből éljünk. A rágalom kétélű átok, amely jobban sújtja a beszélőt, mint a hallgatót. Aki az egyenetlenség és a viszály magvát hinti el, a saját lelkében fogja a halálos termést learatni. A gonosznak másban való észrevevése a rosszat épp abban fogja kifejleszteni, aki azt másban kutatja. Ha mások hibáinál időzünk, ugyanarra a képre fogunk átalakulni. Ha azonban Jézusra nézünk és szeretetéről, jellemének tökéletességéről beszélünk, akkor az Ő hasonmására alakulunk át. A fenséges példakép szemlélése által egy szent és tiszta környezetbe, Isten közelébe emelkedünk fel. Ha ott maradunk, akkor világosság sugárzik rólunk, amely mindazokat beragyogja, akik velünk összeköttetésben vannak.

Ahelyett hogy másokat bíráltok és ítéltek, mondjátok: "A saját üdvösségemet kell munkálnom. Ha együtt munkálkodom Vele, aki lelkemet kívánja megmenteni, akkor gondosan kell ügyelnem magamra. Minden gonoszt el kell távolítani életemből. Minden hibát le kell győznöm. Krisztusban új teremtésnek kell lennem. Akkor bátorító szavaimmal erősíteni tudom azokat, akik a gonosz ellen küzdenek, - ahelyett, hogy gyöngíteném őket."

Nagyon közömbösek vagyunk egymás iránt. Nagyon gyakran elfelejtjük, hogy munkatársainknak szükségük van erőre és serkentésre. Ügyeljetek arra, hogy részvétetekről és együttérzésetekről biztosítsátok őket. Segítsetek nekik imáitokkal, és ezt adjátok tudtukra.

Mindazok, akik állítják, hogy Isten gyermekei, gondoljanak arra, hogy mint misszionáriusok érintkezésbe kerülnek az emberiség minden osztályával. A finomak és durvák, az alázatosak és büszkék, a vallásosak és kételkedők, a műveltek és tudatlanok, a gazdagok és szegények tömegeivel lesz dolguk. Ezeket a különböző lelkeket nem lehet egyformán kezelni, noha mindenkinek szeretetre és részvétre van szüksége. Gondolataink alakuljanak át és finomodjanak meg a kölcsönös érintkezésben. Egymástól függünk, az emberi testvériség kötelékével szorosan egymáshoz vagyunk kapcsolva.

A mindennapi érintkezés által a kereszténység kapcsolatba kerül a világgal. Minden férfi és nő, aki Istentől világosságot nyert, világosítsa meg azok ösvényét, akik az igaz utat még nem ismerik. Krisztus Lelke által kell megszentelni a másra ható befolyást, hogy lelkeket vonzhasson Jézushoz. Krisztus ne úgy éljen a szívünkben, mint egy kívánatos kincs: elrejtve, szentül és szeretve, akinek csak birtokosa örül. Krisztus mintegy forrás legyen bennünk, amely az örök életből ered, és mindenkit felüdít, aki velünk érintkezik.