Mielőtt Ausztráliát elhagytam volna és amióta ismét Amerikában lakom, tanítást kaptam, hogy még sok munkát kell ebben az országban elvégezni. Régi munkatársaink elhalnak, és jelenleg már csak kevés úttörő van a munkában. Sok nehéz teher, amelyet régen tapasztalt férfiak hordtak, ma fiatal emberek vállát nyomja.

A felelősségnek kevésbé tapasztalt emberekre való áthárítása veszélyeket rejt magában, amelyek ellen védekeznünk kell. Némelyek minden erőfeszítést és rendszabályt úgy tekintenek, mint a személyes szabadság korlátozását, amelyeket azért épp úgy kell tisztelni, mint a pápaságot. A világ telve van a hatalomért való küzdelemmel. A munkatársakkal való széthúzás, a rendetlenség leheletét lélegezzük be. Ezek a félrevezetett lelkek nagyon büszkék szabadságukra, hogy függetlenül tudnak gondolkodni és cselekedni. Kijelentik, hogy nem engedelmeskednek az emberi rendeleteknek, és nem tartoznak senkinek sem felelősséggel. Tanítást kaptam, hogy különösen arra igyekeznek az embereket rávenni, hogy azt higgyék: Isten tetszésével találkozik, ha magukat testvéreik tanácsaitól függetlenítve, saját elgondolásaikat követik.

Munkánk jólétének komoly veszélye rejlik ebben. Megértéssel, értelmesen, istenfélő testvéreink ítéletével összhangban kell előrehaladnunk; csak ebben van biztonságunk és erőnk. Másképp Isten nem tud velünk, általunk és értünk munkálkodni.

Milyen diadalt aratna Sátán, ha sikerülne neki e nép közé furakodni, és a munkát összezavarni olyan időben, amikor alapos szervezés szükséges, és a legnagyobb hatalommal kell az önzést távol tartani, és az olyan igényeket visszautasítani, amelyek Isten szavával nem igazolhatók. Erősen kell a gyeplőt fognunk, nehogy a gondosan és oly bölcsen felépített szervezetet és rendet felborítsák. Igazolványt nem szabad adni azoknak, akik a rend ellen vannak és az egyházban uralkodni akarnak.

Egyesek azt a gondolatot terjesztették, hogy a vég közeledtével Isten minden gyermeke bármely vallási szervezettől függetlenül cselekedhet. Az Úr azonban megmutatta nekem, hogy munkánkban nincs ilyen függetlenség. Az ég csillagai törvény alatt állnak, az egyik befolyásolja a másikat, hogy Isten akaratát végrehajtsa, és mindnyájan a mozgásukat szabályozó törvénynek engedelmeskednek. Ahhoz, hogy az Úr munkája tökéletes legyen és szilárd rendben haladhasson előre, népe tagjainak közeledniük kell egymáshoz.

Néhány keresztény heves, azonban rövid ideig tartó felbuzdulása az erős, de be nem tanított lovak magatartásához hasonlítható. Ha az egyik előrehúz, akkor a másik hátrafelé; gazdájuk szavára az egyik előreugrik, a másik mozdulatlan marad. Ha az emberek e kor nagy és felséges munkájában nem akarnak egyetértésben munkálkodni, akkor ez zűrzavart fog kelteni. Nem jó jel, ha egyes férfiak nem akarnak testvéreikkel szövetkezni, hanem egyedül akarnak állni. Isten szolgái vonják magukhoz az ilyen testvéreket, akik szabadnak érzik magukat, és az elvektől való minden eltérés hibáját magyarázzák meg nekik. Aki Jézus igáját hordja, az nem szakadhat el tőle, mert Őt követi.

Néhány munkás minden erejével küzd, azonban még nem tanulta meg, hogy nem kell egyedül küzdenie. Ha ezt az iskolát nem járják ki, fáradozásaik rosszra fordulnak. Gyakran Isten akaratának ellentétét cselekszik, és elért munkájuk inkább árt, mint használ.

Más oldalról pedig, a felelős állásokban levő testvérek legyenek elővigyázatosak, nehogy olyan dolgokat bíráljanak, amelyek nincsenek tökéletes összhangban saját módszerükkel. Ne akarják sohasem, hogy minden terv saját egyéniségüket tükrözze vissza. Bízzanak mások eljárásában, mert ha egy munkatársuktól - aki alázatos és szent buzgalommal egy különös, Isten akarata szerinti tervet hajt végre - megvonják bizalmukat, ezzel Isten országa ügyének előbbre jutását akadályozzák.

Isten alkalmazni tud és akar olyan embereket, akik nem kaptak alapos kiképzést a polgári iskolákban. Kételkedni Isten hatalmában, hogy ezt megteheti, nyilvánvaló hitetlenség; a Mindenható hatalmának korlátozása, akinél nincs lehetetlenség. Bár minél kevésbé fordulna elő ez a jogtalan és bizalmatlan elővigyázatosság! Ez azt eredményezi, hogy a gyülekezet oly sok ereje kihasználatlanul marad. Elzárja az utat úgy, hogy a Szentlélek nem tudja az embereket felhasználni; tétlenül hagyja azokat, akik szívesen és önként tevékenykednének Krisztus ügyéért; sokakat elbátortalanít és megakadályoz, hogy Isten szolgálatába lépjenek, akik Isten segítségével megfelelő munkások lennének, ha alkalmat adnának nekik.

A próféta előtt minden kerék úgy tűnt, mintha a másikban volna, és a kerekek szoros összeköttetése a látomásban megjelenő élőlényekhez hasonlóan bonyolult és meghatározhatatlan, megmagyarázhatatlan lenne. Azonban a végtelen bölcsesség keze tapasztalható a kerekek között, és így tökéletes rend uralkodik munkájukban. Minden kerék Istentől vezetve, teljesen kiegyensúlyozottan működik a másikkal összeköttetésben. (Lásd: Ezékiel könyve 1. fejezetét) Láttam, hogy az emberi eszközök hajlamosak túl sok hatalomra törekedni, és igyekeznek az egyházat egyedül vezetni. Igen gyakran figyelmen kívül hagyják az Úr Istent, a hatalmas ügyvezetőt, eljárásaikban és terveikben keveset bíznak reá a mű előrevitelénél. Senki se képzelje azt egy pillanatig sem, hogy képes oly dolgokat kormányozni, amelyek a nagy "ÉN VAGYOK"-ot illetik. Isten az Ő gondviselésében egy utat készített, hogy a munkát emberek által végezhesse el. Ezért minden ember álljon feladata magaslatán, és végezze munkáját az emberiség javára, és ne felejtse el, hogy Isten az ő tanítómestere.

Többször kaptam tanítást az Úrtól, hogy egy ember megítélését ne végezze valaki önmaga. Soha ne tekintsék egy ember véleményét vagy néhány férfi ítéletét elég bölcsnek és erősnek ahhoz, hogy az egyházat vezesse és meghatározza, melyik tervet kövessék. Ha azonban az összes területről összegyűlt testvérek által alkotott Generálkonferencia elhatároz valamit, akkor egyes személyek elhatározásukat, függetlenségüket és személyes véleményüket adják fel, és ne ragaszkodjanak makacsul ahhoz. Egy munkás se tekintse erénynek álláspontja kitartó fenntartását, ha az a közösség döntése ellen van.

Néha, amikor egy kis csoport - azok, akiket az egyház vezetésével bíztak meg - a Generálkonferencia nevében megkísérelte, hogy balga terveket hajtson végre Isten műve kárára, akkor azt mondtam, hogy a Generálkonferenciát, amely ebből a pár emberből áll, nem tekintem többé Isten szócsövének. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az összes területekről helyesen megválasztott képviselőkből álló Generálkonferencia határozatait ne vegyék figyelembe. Isten úgy rendelte el, hogy a Föld minden részéről jövő gyülekezeti képviselőknek felhatalmazásuk legyen, ha mint Generálkonferencia összegyűlnek. A hiba ott keresendő, ha egy ember értelmére és ítéletére vagy kevés számú férfira ruházzák azt a hatalmat, melyet Isten a közösségre bízott a Generálkonferencia hangja és ítélete által, amely arra rendeltetett, hogy a munka felvirágzására és előrevitelére terveket fektessen le.

Ha azt a hatalmat, amelyet Isten a gyülekezetnek adott, egy emberre ruházzák, felhatalmazást adva neki, hogy mások felett ítélkezzék, akkor az igazi bibliai rendet felbontották. Sátán alattomos módon, sőt néha roppant leigázó erővel tud rá hatni, remélve, hogy általa a többit is befolyásolhatja. A hatalmat, amelyet hajlamosak vagyunk egy ember vagy egy kis csoport kezébe adni, adjuk a gyülekezet mint legnagyobb szervezeti egység kezébe.