Minden evangéliumi szolgálatnál több figyelmet kellene szentelni a hang ápolására. Lehetnek ismereteink, de ha nem tudjuk, hogy miként használjuk a hangunkat helyesen, nem lesz eredményes a munkánk. Ha nem tudjuk gondolatainkat a megfelelő nyelven kifejezni, mi haszna van tudásunknak? Tudásunk nem válik előnyünkre, ha nem műveljük a beszéd tudományát, de csodálatos erővé válik, ha a bölcsen szólás képességével, segítőkész szavakkal párosul, és úgy mondjuk el, hogy az felkelti a figyelmet.

Az Isten művében dolgozók tanulják meg a világos, egyenes beszédet, különben befolyásuk a jóra csak feleannyit ér. Az egyszerű és világos, őszinte hangú beszéd képessége felbecsülhetetlen érték a munka bármelyik ágában. Ez a képzettség elengedhetetlen azok számára, akik prédikátorok, evangélisták, Biblia-munkások vagy könyvevangélisták akarnak lenni. Akik ilyen területeken szeretnének dolgozni, azokat meg kell tanítani arra, miként használják hangjukat, az igazságról bizonyságot téve, hogy az határozott benyomást keltsen a jóra. Nem szabad, hogy az igazság beszédünk tökéletlensége miatt szenvedjen csorbát.

Az a könyvevangélista, aki világos és érthető módon tud beszélni az eladandó könyv érdemeiről, megtapasztalja, milyen nagy segítséget jelent ez munkájában. Lehet, hogy alkalom adódik arra, hogy felolvasson egy fejezetet a könyvből és hangjának dallamossága és a szavakra helyezett hangsúly által olyan világosan szemlélteti a dolgokat, hogy azt a hallgató maga előtt látja lélekben.

Aki a gyülekezetben vagy a családban olvas fel a Bibliából, lágy, kellemes hanghordozással olvasson, hogy magával ragadja a hallgatóságot.

Az evangélium prédikátorai beszéljenek erővel és jó hangsúllyal. Az örök életről szóló szavakat tegyék oly hatásossá, hogy a hallgatók érezzék azok fontosságát. Fáj nekem, amikor hallom sok prédikátorunk hibás szókiejtését. Istent megrabolják a dicsőségtől, amelyben részesítenék, ha gyakorolták volna azt, hogy hatalommal hirdessék az Igét.

Ne tartsa magát senki alkalmasnak a prédikátori tisztség betöltésére, míg kitartó erőfeszítés mellett le nem küzdött minden hibát a beszédében. Ha úgy szól az emberekhez, hogy nem tudja, miként kell helyesen alkalmazni a beszéd adományát, szavai sokat veszítenek befolyásukból, mivel nincs elég hatalmuk lekötni a gyülekezet figyelmét.

Tanuljon meg mindenki - bármi is a foglalkozása - uralkodni a hangján, nehogy, ha valami sikertelenség éri, olyan hangon szóljon, amely felzaklatja a szív legmélyebb szenvedélyeit. A beszélő és a megszólított túl gyakran beszél élesen és nyersen. Az ingerült, rideg hangon kiejtett kemény, parancsoló szavak már sok barátot elválasztottak egymástól és lelkek vesztét okozták.

A hitmélyítő órákon a világos, értelmes kifejezés különösen szükséges, hogy mindannyian meghallják az elmondott bizonyságokat és áldást nyerjenek abból. Nehézségeket oszlatnak el és segítséget adnak, mert ezeken az órákon Isten gyermekei mondják el tapasztalataikat. Sajnos a bizonyságokat gyakran hibásan, bizonytalanul mondják el és lehetetlen pontosan megérteni az elmondottakat. Így gyakran elvész az áldás.

Aki imádkozik vagy beszél, helyesen ejtse ki szavait és világos, értelmes, egyenletes hangon adja elő. A helyesen elmondott ima hatalmat rejt magában a jóra. Az Úr által használt eszköz, hogy közölje népével az igazság becses kincseit, azonban ha helytelen hangon mondják el, eltéveszti a célt. Sátán örül, ha az Istennek ajánlott ima alig hallható.

Isten gyermekei tanuljanak meg úgy beszélni és imádkozni, hogy helyesen képviselhessék a nagy igazságokat, amelyek birtokukban vannak. A bizonyságtételek és a felajánlott imák legyenek világosak és érthetőek, ezek által Istent dicsőítjük. Tanuljuk meg mindannyian a beszédtehetség kiművelését!

Isten magasabb, tökéletesebb szolgálatot kíván. Helytelen kifejezésmódjával megszégyeníti Őt az, aki lelkiismeretes igyekezet által jó szószólója lehetne. Az igazság sokszor szenved csorbát, úgy, mint a tiszta víz, melyet szennyezett csövön vezetnek keresztül.

Isten felszólít mindenkit, aki szolgálatával összeköttetésben áll, hogy szenteljen figyelmet beszédmódja kiművelésének, hogy megfelelő módon hirdethesse a nagy és szent igazságokat, melyeket rábízott. Senki ne homályosítsa el az igazságot helytelen beszéd által. Ne képzelje senki, hogy alkalmas a prédikátori tisztségre, ha elmulasztotta a beszéd adományát ápolni. Előbb még el kell sajátítania az emberekhez szólás képességét.

Amikor beszélsz, ejts ki minden szót kikerekítetten és teljes hangerővel; minden mondatot az utolsó szóig világosan és érthetően. Sokan elejtik a hangot a mondat végén és olyan érthetetlenül beszélnek, hogy így a gondolat ereje szertefoszlik. Azokat a szavakat, amelyek érdemesek a kimondásra, világosan, érthetően és határozott hangsúllyal ejtsük ki. De soha ne keressetek olyan szavakat, amelyek azt a benyomást keltenék, hogy tanultak vagytok. Minél egyszerűbben beszéltek, annál jobban megértik szavaitokat!

Ifjú férfiak és nők! Felébresztette-e Isten szívetekben a vágyat, hogy Néki szolgáljatok? Akkor képezzétek beszédmódotokat a legjobb tudásotok szerint, hogy másoknak is elmondhassátok a drága igazságot. Ne szokjátok meg, hogy olyan érthetetlenül és halkan imádkoztok, hogy imáitok megértéséhez tolmácsra van szükség. Imádkozzatok egyszerűen, de világosan és érthetően! Ha a hangotokat annyira lehalkítjátok, hogy nem lehet megérteni, ez még nem jelent alázatot.

Azoknak, akik elhatározták, hogy mint prédikátorok lépnek Isten szolgálatába, azt mondanám: erős elhatározással törekedjetek tökéletességre jutni a beszédben. Ha a gyülekezetben imádkoztok, ne feledkezzetek meg arról: Istenhez szóltok, és Ő megkívánja tőletek, hogy úgy beszéljetek, hogy minden jelenlevő meghallhassa és könyörgését egyesíthesse a tiétekkel. Az elhadart ima, amelyben a szavak összekeverednek, nem válik Isten dicsőségére és nem szolgál a hallgatók épülésére. A prédikátoroknak és mindenkinek, akik nyilvánosan imádkoznak, meg kell tanulniuk úgy imádkozni, hogy általa Istent dicsőítsék és a hallgatók áldásban részesüljenek. Lassan, érthetően és elég hangosan beszéljenek, hogy mindnyájan részt vehessenek az imában és a végén közösen áment mondhassanak. (Testimonies VI., 380-383. o.)

Legtehetségesebb prédikátoraink közül néhányan sokat ártanak maguknak hibás kiejtésük miatt. Mialatt a népet tanítják a kötelességre, hogy Isten erkölcsi törvényének engedelmeskedjenek, nekik maguknak nem volna szabad az egészségre és az életre vonatkozó törvényeket áthágni. A prédikátor álljon egyenesen, beszéljen lassan, határozottan és érthetően. Minden mondat után vegyen mély lélegzetet és a szavakat a hasizma segítségével ejtse ki. Ha ezt az egyszerű szabályt és az egészségügyi törvényeket is betartja - más szempontok szerint is -, akkor életét és használhatóságát hosszabban megőrizheti, mint bármilyen más hivatásban. A mellkas kitágul, és a szónok ritkán reked be, akkor is, ha sokat kell beszélnie. Ahelyett, hogy a prédikátor tüdőbeteg lenne, kellő elővigyázatosság mellett legyőzhet minden arra utaló hajlamot.

Ha a prédikátorok nem szokják meg, hogy az egészségügyi törvények figyelembevételével beszéljenek, feláldozzák életüket és sokan meggyászolják őket mint az igazság mártírjait. Ebben az esetben azonban egyszerűen az történt, hogy helytelen szokások által ártottak maguknak és az általuk képviselt igazságnak, megrabolták Istent és a világot attól a szolgálattól, amelyet még végezhettek volna. Istennek az tetszene, ha tovább élnének. Ők azonban lassú öngyilkosságot követtek el.

Az a mód, ahogyan az igazságot hirdetik, gyakran meghatározó abban, hogy elfogadják-e azt, vagy elvetik. Mindenki, aki ebben a nagy reformációban közreműködik, igyekezzék jó szolgálattevővé válni, hogy a lehető legtöbb jót cselekedje és ne csökkentse az igazság erejét saját hiányosságai miatt.

A prédikátoroknak és tanítóknak gyakorolniuk kell a világos beszédet és a szavak teljes kiejtését. Aki gyorsan, torokhangon beszél, egymásra halmozva a szavakat, természetellenesen magas hangon, csakhamar bereked és szavai sokat veszítenek abból az erőből, amellyel rendelkezne, ha lassan, érthetően és nem olyan hangon mondaná el azokat. A hallgatóság részvétet érez a szónok iránt, mivel észreveszi, mennyire erőlködik és attól fél, hogy minden pillanatban összeroskadhat. Nem az bizonyítja az ember buzgóságát, ha felindulással és erőteljes taglejtéssel beszél. Mert a test gyakorlásának kevés haszna van." (I. Tim. 4:8)

Az Üdvözítő azt akarja, hogy munkatársai Őt mutassák be és minél szorosabban halad az ember Istennel, annál tökéletesebb lesz az előadásmódja, magatartása, testtartása és mozdulatai. Példaképünk, Krisztus életében, soha sem láttak durva és bárdolatlan szokásokat. Ő mennyei küldött volt, és követőinek hasonlítaniuk kell hozzá.

Egyesek azt állítják, hogy az Úr a Szentlélek által képesíti az embereket úgy beszélni, ahogyan Ő kívánja; azonban Istennek nem szándéka elvégezni azt a munkát, amellyel az embereket bízta meg. Értelemmel ruházott fel bennünket a megítélésre, s alkalmat nyújt az elménk és a képességek kiképzésére. Ha megtettünk mindent, amire lehetőségünk volt, akkor komoly imában fordulhatunk Istenhez, hogy Lelke által segítsen abban, amit mi magunk nem tudunk elvégezni." (Testimonies IV., 404-405. o.)