Formális előadások - Néhány prédikátor az előadásokra való felkészülés során minden részletet olyan pontosan megtervez, hogy nem hagy szabad teret az Úrnak, hogy gondolatait vezesse. Minden pontot meghatároz, merevvé tesz, és úgy tűnik, képtelen a kijelölt tervtől eltérni. Ez súlyos hiba, és ha ezt az utat követik a lelkészek, szűk látókörűvé válnak, annyira híjával lesznek a lelki életnek és a tetterőnek, mint egykor Gilboa helyei a harmatnak és esőnek.

Ha egy prédikátor azt érzi, hogy nem tud eltérni az elkészített előadástól, akkor annak hatása csak kevéssel lesz jobb, mint egy felolvasott prédikáció. Az egyhangú, merev előadásokban nagyon kevés a Szentlélek megelevenítő ereje. Ha az ilyen igehirdetés a lelkész szokásává válik, tönkreteszi hasznavehetőségét és képességeit.

Isten azt akarja, hogy szolgái teljesen Tőle függjenek. Hallgassanak az Úrra és kérdezzék meg Őt: "Mi az üzeneted hallgatóim számára?" Tartsák nyitva szívüket, hogy Isten befolyásolhassa értelmüket, így az embereknek közvetlenül a mennyből tudnak majd igazságot hozni. A Szentlélek olyan gondolatokat nyújt számukra, melyek a jelenlevők szükségleteinek megfelelnek.

Tisztelet - Hallottam prédikátorokat, akik Krisztus életéről és tanításáról egészen közönséges módon beszéltek, mintha egy híres világi férfi életének eseményeit mondták volna el. Valóban előfordul, hogy prédikátorok úgy beszélnek Krisztusról, mintha hozzájuk hasonló ember lenne. Amikor hallom, hogy ezt a szent témát így kezelik, akkor kimondhatatlan bánat fog el, mert tudom, hogy ezeknek a férfiaknak, noha az igazság tanítói, még sincs Jézusról magasztos felfogásuk és még nem ismerkedtek meg Vele. Nincs meg bennük a gondolatok emelkedettsége, amely tiszta képet adna a világ Megváltójának jelleméről.

Akiknek helyes fogalmuk van Krisztus jelleméről és művéről, azok nem válnak önhitté és beképzeltté. Ha fáradozásaik gyengeségét és tökéletlenségét összehasonlítják Isten Fia munkájával, megalázkodnak és bizalmatlanok lesznek önmagukkal szemben - ez arra ösztönzi majd őket, hogy Krisztustól kérjenek erőt munkájukhoz. Ha hozzászokunk, hogy állandóan Krisztust és mindenekfelett való kiválóságát szemléljük, hitünk növekszik, lelki ítélőképességünk erősödik, és erősebb lesz a vágyunk, hogy Őhozzá hasonlítsunk; imáink komolyak és hatékonyak lesznek.

Jelentéktelen anekdoták - A prédikátorok ne szokják meg, hogy a tárgyhoz nem illő adomákat szőjenek a prédikációikba - ezek csökkentik a bemutatott igazság erejét. Az adomákat és olyan események elbeszélését, melyek a hallgatóságot nevetésre vagy sekélyes gondolatokra bírják, szigorúan vessék el. Az igazságot tiszta és méltóságteljes nyelven tárják fel, és a szemléltetésként felhozott példák is ilyen jellegűek legyenek.

Hogyan küzdjük le a figyelem lankadását? - A prédikátornak gyakran zsúfolt, túl meleg teremben kell igét hirdetnie. A hallgatók elálmosodnak, érzékeik eltompulnak és alig képesek az előadott igazságot felfogni.

Ha a prédikátor prédikálás helyett tanítana, közvetlen hangon beszélne és kérdéseket tenne fel, akkor az értelmet tevékenységre sarkallná és így a hallgatók az elhangzott szavakat jobban meg tudnák érteni.

Kis hallgatóság - Ne bátortalanodj el, ha csak kevesen jönnek el, hogy beszédedet hallgassák. Még ha csupán két-három hallgató van jelen, ki tudja, nincs-e közöttük olyan, akiért az Úr Lelke küzd. Az Úr éppen e lélek számára akar általad üzenetet adni, és ha megtér, eszköz lehet mások megtartására. Tudtodon kívül munkád eredménye megsokszorozódhat.

Ne nézd az üres helyeket, hited és bátorságod ne lankadjon; hanem gondolj arra, amit Isten tesz, hogy üzenetét a világ elé tárja. Ne felejtsd el, hogy mennyei erőkkel működsz együtt, olyan erőkkel, melyek sosem vallanak kudarcot. Ugyanolyan komolysággal, hittel és buzgalommal beszélj, mintha ezrek volnának jelen, hogy téged meghallgassanak.

Egy prédikátor egy esős reggelen a templomba ment prédikálni, és látta, hogy hallgatósága összesen egy férfiből áll. Nem akarta, hogy ez az egy lélek csalódjon, komolyan, odaadóan beszélt. E prédikáció hatására a férfi megtért, és misszionárius lett, fáradozása által ezrek hallották meg a megváltás örömhírét.

Rövid prédikációk - Ne hosszú, fárasztó előadásban közöljük az emberekkel az erre a korra szóló üzenetet, hanem rövid, a lényeget érintő beszédekkel. A hosszú prédikációk erősen igénybe veszik a beszélő erejét és próbára teszik a hallgatóság türelmét. Ha az előadó átérzi üzenete fontosságát, különösen vigyáznia kell, hogy fizikailag ne terhelje túl magát és ne mondjon többet az embereknek annál, amit meg tudnak jegyezni.

Ne higgyétek, hogy hallgatóitok mindent megőriznek emlékezetükben, amit elmondtatok nekik egy téma átvételekor. Veszélyes dolog túl gyorsan egyik tárgyról a másikra siklani. Egyszerű, világos beszéddel adjatok rövid tanításokat és azokat többször is ismételjétek. A rövid prédikációkra sokkal jobban emlékeznek, mint a hosszúra. Szónokaink ne hagyják figyelmen kívül azt, hogy a tanítások néhány hallgatónak újak lehetnek, ezért a fő pontokat többször is ismételjék.

Egyenesség - Sok előadó elpazarolja idejét és erejét a hosszú bevezetésekkel és mentségekkel. Néhányan majdnem fél órát töltenek mentegetőzéssel; az idő közben múlik és amikor elérkeznek a tárgyhoz és igyekeznek az igazság pontjait a hallgatósággal elfogadtatni, addigra az emberek már kifáradtak és nem érzékelik az igazság erejét.

Ahelyett, hogy a prédikátor mentegetőzne, mert most embertársaihoz akar beszélni, úgy kezdje el, mint aki tudja, hogy Isten üzenetét hordozza. Az igazság alapvető pontjait mint jól látható mérföldköveket mutassa be, hogy az emberek mindenképpen észrevegyék azokat.

Gyakran olyan dolgok magyarázatával telik el az idő, amelyek valójában nem olyan fontosak, és bizonyítékok elmondása nélkül is magától értetődően elfogadhatók. A létfontosságú pontokat kell tisztán és olyan erővel feltárni, amennyire csak lehetséges a beszéd és a bizonyítékok által.

Összpontosítás - Néhányan megszokták a túl nagy összpontosítást. Bizonyos mértékig jó, ha gondolatainkat kizárólag egy témára tudjuk összpontosítani; de azok, akik elméjük minden erejét egy gondolatmenetre irányítják, gyakran nem értenek más pontokat. Az ilyen emberek beszélgetéskor unalmassá válnak és kifárasztják a hallgatót. Írásaikból hiányzik a szabad, könnyed stílus. Ha nyilvánosság előtt beszélnek, az előttük levő téma leköti figyelmüket, mind jobban belemerülnek és egyre mélyebbre hatolnak. Úgy tűnik, hogy meglátják az ismereteket és a világosságot, mialatt érdeklődéssel mélyednek el a témában, de csak kevesen tudják követni őket.

Fennáll az a veszély, hogy az ilyen emberek olyan mélyre ültetik az igazság magvát, hogy a gyenge szár soha nem éri el a felszínt. Még a leglényegesebb kinyilatkoztatott igazságot is, amely önmagában világos és egyszerű, el lehet takarni szavakkal úgy, hogy zavarossá és érthetetlenné válik.

Egyszerűség - Alkalmas helyen jó az érvelés, azonban Isten szavának egyszerű magyarázatával sokkal többet érhetünk el. Krisztus a tanításait olyan világosan szemléltette, hogy a legtudatlanabbak is könnyen megérthették. Jézus nem használt hosszú, bonyolult szavakat beszédeiben; az egyszerű emberek értelméhez igazított egyszerű nyelvezetet használt. Magyarázataiban nem ment messzebb az adott témakörben, mint ameddig követni tudták.

A prédikátorok az igazságot egyszerű, világos módon adják elő. Hallgatóik között vannak olyanok, akiknek a megtéréshez szükséges lépcsőfokokat egyszerűen kell magyarázni. A legtöbb ember sokkal tudatlanabb ebben a dologban, mint gondoljuk. A felsőfokú végzettséggel rendelkező kiváló szónokok, gyakorlott államférfiak, felelős állásokat betöltők között sokan vannak, akik erejüket másra fordították és elhanyagolták a legfontosabb dolgokat. Ha ilyen emberek keresik fel összejöveteleinket, akkor az előadó minden erejét összeszedve, magas színvonalú prédikációt igyekszik tartani és elfelejti bemutatni Krisztust. Nem mutatja be, hogy a bűn a törvény áthágása, és nem világítja meg érthetően a megváltás tervét. Hallgatóinak szívét megindíthatta volna, ha az Üdvözítőhöz utasítja őket, aki meghalt, hogy a megváltást elérhetővé tegye számukra.

Újjászületések - Amikor az Úr emberi eszközökön keresztül működik, és az embereket felülről jövő erő hatja át, Sátán odairányítja szolgáit s azt kiáltják: "Fanatizmus!" Arra figyelmeztetik az embereket, hogy ne essenek túlzásba. Legyen mindenki óvatos, hogy miként kiált fel, mert bár vannak hamis érmék, ezek nem csökkentik a valódiak értékét. Azért, mert vannak hamis újjászületések és megtérések, ebből nem következik, hogy minden újjászületésre gyanakvással tekintsünk. Ne tanúsítsunk olyan farizeusi megvetést, mint amikor így szóltak: "Ez bűnösöket fogad magához!" (Lk. 15:2)

Krisztus életében sok olyan mozzanatot találunk, amely arra tanít bennünket, hogy ne tekintsünk gúnyosan a lélekmentés szolgálatára. Istennek a bűnös embereken megnyilatkozó megújító kegyelme az angyalokat örvendezésre indítja, azonban ezt a munkát hitetlenségük miatt egyesek gyakran fanatizmusnak nevezik, és a követről, akin keresztül Isten munkálkodott, azt mondják, hogy olyan buzgóság van benne, amely nem fakadhat az ismeretekből.

Szombati istentiszteletek - A prédikátor, akit a szombati istentisztelet megtartására kijelölnek, gondolkozzék azon, hogyan keltse fel hallgatói érdeklődését az Ige igazságai iránt. Ne prédikáljon mindig olyan hosszan, hogy megfossza a jelenlevőket Krisztus megvallásától. A prédikáció legyen rövid, hogy a jelenlevők kifejezhessék hálájukat Istennek. A hálaáldozatok dicsőítik az Úr nevét. A szentek gyülekezetében szent angyalok figyelik Jehova dicsőítését, legyen az bizonyságtétel, ének vagy ima.

Az ima- és tapasztalati órák legyenek a különleges segítség és a bátorítás órái. Tartsa mindenki előjogának azt, hogy részt vegyen azokon. Legyen mindenkinek, aki Krisztusról neveztetik, valami mondanivalója a tapasztalati órákon. A bizonyságtételek rövidek legyenek és szolgáljanak segítségül mások számára. Semmi sem fojtja el jobban az áhítat lelkületét, mint egy személy húsz-harminc percet igénybe vevő, hosszú bizonyságtétele. Ez kiöli az összejövetel lelkiségét.