Vannak okos emberek, akik jó Írás-ismerettel rendelkeznek, azonban hibás munkamódszerük nagymértékben csökkenti használhatóságukat. Egyesek, akik a lélekmentés munkájára szentelik magukat, nem érnek el nagy eredményeket, mert nem végzik alaposan szolgálatukat, amelyet nagy lelkesedéssel vállaltak. Mások makacsul képviselik előítéleteiket, és közben elmulasztják tanításukat a nép szükségletéhez szabni. Sokan nem ismerik fel azt a szükségletet, hogy a körülményekhez alkalmazkodjanak és ott érjék el az embereket ahol vannak. Nem azonosítják magukat azokkal, akikért fáradoznak, hogy elérjék a kereszténység bibliai mértékét. Néhányan azért nem érnek el eredményt, mert csak az érvelés erejében bíznak, és nem kiáltanak buzgón Istenhez bölcsességért, hogy vezesse őket, és az Ő kegyeleme szentelje meg fáradozásaikat.

A prédikátorok ne várjanak sokat azoktól, akik még a tévedések sötétjében tapogatóznak. Munkájukat körültekintően végezzék, és Istenben bízva közöljék a kereső léleknek a Szentlélek titokzatos megelevenítő befolyását, abban a tudatban, hogy munkájuk nélküle eredménytelen lesz. A lelkekkel való érintkezésben türelmesek és bölcsek legyenek, és gondoljanak arra, hogy a körülmények milyen sokfélék, melyek annyira eltérő jellemtulajdonságokat alakítottak ki az emberekben. Szigorúan őrizkedjenek attól, hogy saját énjük előtérbe lépjen, és ezáltal Jézust figyelmen kívül hagyják.

Néhány prédikátor eredménytelen, mert nem fordítja teljes erejét a munkára, pedig nagyon sok függ a kitartó, jól előkészített szolgálatától. Ők nem igazi szolgák, a szószéken kívül nem végzik munkájukat. Elhanyagolják kötelességüket, hogy házról házra menve, bölcsen munkálkodjanak a családokban. Arra van szükségük, hogy az igazi keresztény udvariasságot gyakorolják, amely barátságossá és figyelmessé teszi majd őket a rájuk bízott lelkek iránt. Igaz komolysággal és hűséggel munkálkodjanak értük, megmutatva nekik az élet útját.

A prédikátori tisztségben vannak olyan férfiak, akik látszólag eredményesek, mivel emberi befolyás által hatnak a lelkekre. Uralkodnak hallgatóik érzésein, hol sírásra, hol nevetésre serkentik őket. Ilyen munkával sokakat rábírnak arra, hogy Jézust megvallják, és azt hiszik, hogy csodálatos ébredés keletkezett; a próbáknál azonban munkájuk összedől. Az érzéseket felizgatták, és sokakat magával ragadott az ár, amely látszólag ég felé tört; azonban a kísértések erős áradatában elsodortatnak, mint egy vízen úszó fadarab. A munkás becsapta önmagát, és hallgatóit tévútra vezette.

A prédikátorok legyenek résen, nehogy saját terveikkel keresztezzék Isten szándékait. Sokan abban a veszélyben forognak, hogy Isten munkáját hátráltatják, szolgálatukat csak bizonyos helyre korlátozzák, és nem mutatnak különösebb érdeklődést aziránt, hogy a munka különböző területein fáradozzanak.

Vannak néhányan, akik gondolataikat egy tárgyra összpontosítják, és más kérdéseket kizárnak az életükből, amelyek éppoly fontosak lehetnek. Ezek egyoldalú emberek. Egész erejüket arra az egy tárgyra fordítják, amely őket éppen foglalkoztatja. Ez a kedvenc téma uralja gondolataikat és egész életüket. Számukra minden más a háttérbe szorul. Minden ide vonatkozó témát bizonyítékul használnak fel addig, amíg ez hallgatóikat elfárasztja.

Néhány prédikátor úgy véli, hogy az eredmény eléréséért nagy összejövetelekre van szükség, és az igazság üzenetét színpadias külsőségekkel kell előadni. Ez azonban közönséges tűz, amelyet az Isten által gyújtott láng helyett használnak. Ez nem szolgálja Isten dicsőségét. Ne feltűnést keltő jelenségek által és nagy költekezéssel, hanem Krisztuséhoz hasonló módszerrel végezze munkáját. "Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel! azt mondja a Seregeknek Ura." (Zak. 4:6) A leplezetlen igazság, amely vág, mint a kétélű éles kard, az áthágásoktól és bűnöktől holt lelkeket új életre serkenti. Az emberek felismerik majd az evangéliumot, ha azt Isten szándékaival összhangban hirdetik a számukra.