Isten úgy látta jónak, hogy néhány dolgot közöljön velem prédikátoraink hivatásáról, különösen azokról, akiket elöljárókul választottak. Az ilyen felelős állásra való választás nagyon körültekintően történjen. A legkomolyabb imával könyörögjetek isteni világosságért.

Jó hírnevű emberek legyenek azok, akiket a nyáj őrizőivé választanak. Olyan férfiak, akik bizonyítják, hogy nemcsak ismerik a Szentírást, hanem hit- és türelemtapasztalataik is vannak, miáltal szelídséggel oktatják azokat, akik ellenállnak az igazságnak. Kipróbált, becsületes férfiak legyenek, ne új emberek; tehetséges kutatói az Írásnak, alkalmasak mások oktatására, az Ige kincseinek felszínre hozására. Olyan férfiak, akik jellemükkel, szavaikkal és viselkedésükkel Isten országának ügyére dicsőséget hoznak, az igazságot tanítják és élik, és a "Krisztus teljességével ékeskedő kor mértékére" (Ef. 4:13) növekednek. E képesség gyakorlati fejlődése és megerősödése által válnak Krisztus szolgái alkalmassá arra, hogy egyre nagyobb felelősséget vállalhassanak.

Jézus befogadta Júdást és Pétert tanítványai közé. Nem azért, mintha hibátlanok lettek volna. Figyelmen kívül hagyta hibáikat. Alkalmat akart adni nekik, hogy az Ő iskolájában szelídséget és alázatosságot tanuljanak, hogy ezáltal munkatársaivá válhassanak. Ha kihasználták volna ezeket az alkalmakat, ha készek lettek volna tanulni, hibáikat belátni és a nagy példakép világosságánál azzá lenni, amit Krisztus kívánt tőlük, akkor nagy áldássá válhattak volna a gyülekezet számára.

Így cselekszik ma is az Úr Jézus az emberekkel. Egyesek - noha tökéletlen jelleműek - ünnepélyes és szent feladatot kapnak. Ha egy ilyen különleges munkára választják őket, ne gondolják, hogy bölcsességük elegendő és nincs szükségük tanácsra, dorgálásra vagy oktatásra. Ha így éreztek kedves testvéreim, akkor elszakadtok az erő Forrásától, és nagy veszélyben forogtok. Saját, vélt ügyességetekre hagyatkoztok, és úgy tesztek, mint Júdás - eláruljátok az Urat.

Néhány területünk kevés keresztény tapasztalattal rendelkezik, mert vezető férfiai és munkásai inkább az emberek tetszését igyekeznek elnyerni, mint Istenét - és a tagok követik példájukat. Inkább az emberektől várnak segítséget és tanácsot, mint Istentől. Emberekre helyezték terheiket, és emberi bölcsességet használtak fel, éppen akkor és ott, amikor csak egyedül Istenben lehet bízni. Gyakran éppen azok, akiknek a tanácsát kérték, maguk is segítségre szorulnak, mert lélekben nem igazak Isten előtt. Az elöljárók gyengék és alkalmatlanok lettek, mert testben bizakodtak. Az emberi bölcsességben való bizakodás nem segíti elő a kegyelemben és Krisztus ismeretében való növekedést.

Testvéreim, ha területeiteken nehézségek támadnak, ha sürgős eseteket kell elintézni, ne vigyétek ezeket a Generálkonferencia elé, ha ti is elintézhetitek azokat. A Generálkonferencia elöljáróját ne terheljék unióügyek, mint az a múltban gyakran előfordult. Ha munkatársaitokkal nem tudjátok megoldani területetek nehézségeit, miért gondoljátok, hogy ezt egy ember megteheti? Miért akarjátok összes nehézségeteket és csüggedéseteket a Generálkonferencia elöljárójának amúgy is megterhelt szívére és elméjére helyezni? Dolgaitokat nem értheti meg úgy, mint ti, akik a helyszínen vagytok. Ha kitértek felelősségetek elől, a kereszt- és teherhordozás elől, elhanyagoljátok komoly imáitokat és elmélkedéseiteket, és a Generálkonferencia elöljárójától várjátok el, hogy nehézségeitekből kisegítsen benneteket és elvégezze munkátokat, amit ti elhanyagoltatok, akkor ezzel a teherrel az életét veszélyeztetitek. Nem kaptatok-e ti is értelmet és tehetséget, mint ő? Ne hanyagoljátok el a munkát akkor sem, ha végzése nehézségekbe ütközik.

Ismétlem: ne vessétek terheiteket a Generálkonferencia elöljárójára. Ne várjátok, hogy abbahagyott munkátokat rendezni fogja. Határozzátok el, hogy terheiteket Krisztus által magatok hordozzátok, aki erőt fog adni mindenhez.

A Generálkonferencia elöljárója - ha Krisztus tanácsa szerint jár el - nem bátorítja testvéreit, hogy tőle várják kötelességeik megállapítását, hanem az egyetlen Forráshoz utasítja majd őket, amely mentes minden emberi tévedéstől. Vonakodni fog attól, hogy mások értelme és lelkiismerete legyen.

Az az ember, akire olyan terhet helyeznek, amely nem tartozik rá, nagy kísértésnek van kitéve. Sátán - ha lehetséges - arra bírja majd, hogy önmagában bízzon, és ezáltal a munkát emberi tévedésekkel tönkreteheti. Abban a veszélyben forog, hogy tőle függő testvéreit arra bátorítsa és azt az érzést keltse bennük, hogy tudomására kell hozni minden dolgot, amely az egyházban történik. Ily módon a munka emberi pecsétet hordoz majd az isteni helyett.

Ha mindenki megtanulja, hogy Istenre bízza magát, akkor az, aki a munka élén áll, sok veszélyt tud elhárítani. Ha téved, ha emberi befolyásnak ad helyet, amely megingatja ítéletében vagy enged a kísértésnek, testvérei rendreutasítják és segíthetnek rajta. Azok, akik megtanulják, hogy személyesen járuljanak Istenhez segítségért és tanácsért, olyan leckét tanulnak meg, ami a legértékesebb lesz számukra.

Ha egy testület tisztviselői eredményesen akarják a rájuk bízott kötelességeket teljesíteni, akkor imádkozzanak, higgyenek és bízzanak Istenben, hogy eszközül szolgálhassanak a jó, munkaképes gyülekezeti rend fenntartásában. Ezt a munkát kell az Úr szőlőjében végezni. A Mester szolgálatában sokkal több személyes felelősségre, megfontolt tervekre, több lelkierőre van szükség. Ezáltal az értelem fejlődik, és a felfogóképesség akként élesedik, ahogyan végezzük feladatainkat.

Testvéreim! Nehézségekkel fogtok küzdeni, terhet hordozni, tanácsot adni, tervezni és végrehajtani, és állandóan Istenre kell tekintenetek segítségért. Imádkozzatok és dolgozzatok; dolgozzatok és imádkozzatok! Mint Krisztus iskolájának tanítványai, tanuljatok Jézustól!

Az Úr ezt az ígéretet adta nekünk: "Ha pedig valakinek közületek nincs bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki." (Jak. 1:5) Isten rendelése szerint mindazok, akik felelősséget viselnek, gyakran tanácskozzanak egymással és komolyan könyörögjenek bölcsességért, amelyet csak Isten adhat nekik. Kevesebbet beszéljenek. Sok értékes idő vész el az olyan beszéd miatt, amely nem nyújt világosságot. Böjtben és imában egyesüljetek azért a bölcsességért, amelyet, ígérete szerint, Isten mindenkinek készségesen megad. Vigyétek nehézségeiteket Isten elé. Mondjátok Neki, mint Mózes: "Nem tudom a népet vezetni, ha orcád nem jön velem." Még többet kérjetek Tőle, könyörögjetek Mózessel: "Kérlek, mutasd meg nekem a te dicsőségedet!" (II. Móz. 33:18) Mi ez a dicsőség? - Isten jelleme. Ezt nyilatkoztatta ki Mózesnek.

Élő hittel ragaszkodjon a lélek Istenhez. A nyelv az Ő dicséretét zengje. Ha összejöttök, akkor lelketek mélyedjen el tiszteletteljesen az örökkévaló igazságok szemléletében. Így tudjátok egymást segíteni, hogy lelkivé váljatok. Ha akaratotok összhangban van az istenivel, akkor közöttetek is egyetértés fog uralkodni. Krisztus lesz a tanácsadótok.

Énokh Istennel járt. Így járhat Vele ma is Krisztus minden szolgája. Mondhatjátok a zsoltárossal: "Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felől van, meg nem rendülök." (Zsolt. 16:8) Ha úgy érzitek, hogy semmit sem tudtok magatoktól cselekedni, Jézusban megelégedtek. Ha emberektől vártok tanácsot és segítséget, akik éppoly halandók és korlátoltak, mint ti vagytok, úgy csak emberi segítséget kaptok. Ha azonban Istenhez fordultok segítségért és bölcsességért, akkor hitetek soha nem szégyenül meg.

A kisebb területek elöljáróinak ugyanaz az Istene, mint a Generálkonferencia elöljárójának, és ők is Hozzá járulhatnak bölcsességért, ahelyett hogy emberekre bíznák magukat, akik világosságukat ugyanabból a forrásból merítik.

Állíthatják, hogy Isten különös bölcsességet ad azoknak, akik fontos felelősséget töltenek be. Ez igaz, és ha alázatosan járnak előtte, akkor munkájukban segít nekik; azonban a ti munkátokat is segíti, ha ugyanazzal a lelkülettel keresitek Őt. Ha az Úr az Ő gondviselésében fontos dolgot bízott rátok, akkor alkalmassá is tesz, hogy ezeket a terheket hordozzátok, ha hitben erőért könyörögtök. Ha az Ő tanácsára bízzátok magatokat, akkor nem fogja megengedni, hogy korlátolt ítéletekkel tökéletlen terveket és téves döntéseket hozzatok.

Mindenkinek szüksége van gyakorlati tapasztalatra ahhoz, hogy Istenre bízza magát. Ne válasszatok magatoknak embereket gyóntatóatyákul; nyissátok meg szíveteket Isten előtt, és mondjátok el neki lelketek minden titkát. Nehézségeiteket vigyétek Ő elé, mind a nagyokat, mind a kicsiket, és Ő meg fogja mutatni a kivezető utat. Egyedül Ő tudhatja, hogy milyen módon van szükségetek segítségre.

Mily értékes tapasztalatban lesz részetek, ha e nehéz idő után segítséget kaptok, amikor Isten Lelke láthatóan munkálkodik értetek. Elnyertétek a Hű Tanúbizonyság tanácsára a hitet, a szeretetet és az aranyat. Tanuljátok meg, hogy minden gondotokkal Istenhez forduljatok; és amint megtanuljátok a hit értékes leckéit, másokkal is közölni fogjátok. Ily módon állandóan nagyobb tapasztalatra vezethettek másokat.

A terület elöljárója magaviseletével neveli az alárendelt prédikátorokat, és közös erővel arra nevelhetik a gyülekezeteket, hogy nem szükséges az elöljárót munkájától elhívni, ha a gyülekezetben nehézségek vagy nézeteltérések vannak, és azt rendezni kell. Ha egy terület tisztviselői hű szolgaként végzik a mennyből rájuk bízott kötelességeiket, akkor területeiken a munka nem bonyolódik kínos zavarokba, mint eddig. Így válnak Krisztus szolgái megbízható, felelős férfiakká, akik nem bátortalanodnak el a nehéz helyeken.

Van valaki, aki hatalmas, hogy üdvözítse azokat, akik hozzá járulnak. "Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket." (Mt. 11:28) Ez az ígéret talán nem eléggé érthető és tökéletes? Miért vonakodunk közvetlenül erőnk Forrásához folyamodni? Nem tértünk el ebben Istentől? Nem kellene prédikátorainknak és elöljáróinknak megtanulni, hogy honnan jön a segítség?

Azt a kérdést tették fel nekem, hogy nem balga dolog-e, ha egy terület vezetőjét máshova helyezik át, amikor a rábízott lelkek nem engedik el őt szívesen?

Az Úr ezt a dolgot is megvilágította előttem. Felvilágosítást kaptam, hogy a prédikátorok ne dolgozzanak évekig ugyanazon a területen, ugyanaz a férfi ne álljon hosszú ideig egy terület élén. A talentumok kicserélése területeink és gyülekezeteink javára válik.

A prédikátorok néha nem akarják felcserélni a területüket; ha azonban a csere okait megértik, nem fognak helyükhöz ragaszkodni. Néhányan kérték, hogy még egy évig területükön maradjanak, és ezt a kérést sok helyen figyelembe is vették. Terveiket hozták fel indoklásként, amelyek által az eddiginél nagyobb munkát végeznek el. Azonban az év eltelte után a körülmények csak rosszabbodtak. Ha egy prédikátor nem végezte szolgálatát hűségesen, akkor nem hihető, hogy a dolgokat ott maradásával megjavíthatja. A gyülekezetek megszokják, ahogy dolgozik, és őrá kezdenek tekinteni Isten helyett. Véleményei és tervei kormányozzák a területet.

Az emberek észrevehetik, hogy ítéleteiben téved, és emiatt lebecsülik a prédikátori hivatást. Ha Istenre tekintenének és bíznának isteni bölcsességében, nagyon értékes tapasztalatokat szerezhetnének, és képessé válnának bizonyos tekintetben pótolni azt, ami a nyáj vezetőjében hiányzik. Azonban gyakran szabad folyást engednek a dolgoknak, az elöljárót vonják felelősségre a területéhez tartozó gyülekezetek állapotáért, míg a gyülekezet tagjai közömbösek, langymelegek, és feladataikat nem végzik el.

Az elöljáró nem érzi annak fontosságát, hogy megszentelődjék, miáltal mások is megszentelődhetnének. Hűtlen szolga, aki a nép kívánsága szerint prédikál. Sokan néhány kérdésben erős jelleműnek tűnnek, azonban más területeken kiütköznek gyengéik és hiányosságaik. Ezt a munka egyes területei sínylik meg. Ha tehát ugyanaz az ember maradna évekig az elöljáró, akkor gyengeségei a hozzá tartozó gyülekezetekben is kiütköznének. Azonban egy másik munkás éppen abban lehet erős, amiben elődje gyenge volt, és így a csere által az egyik bizonyos mértékig pótolni tudja a másik tökéletlenségét.

Ha mindnyájan teljesen Istennek szentelnék életüket, akkor jellemükben nem volnának gyengeségek. Mivel a munkások az isteni követelményeknek nem felelnek meg, mert énjüket nagyon beleviszik munkájukba, ezért mind a gyülekezeteknek, mind nekik jobb, ha gyakran cserélődnek. Másrészt, ha Krisztus szolgája az Úr kegyelméből erős, akkor áldás a gyülekezet részére, és más területnek is szüksége van munkájára.

Veszélyes időben élünk, amikor a belső és külső ellenségtől kell tartanunk, és Isten azt akarja, hogy mindenre ügyeljetek, ami munkátokat illeti. Semmit sem kell megpróbálnotok mennyei Atyátok különleges segítsége nélkül. Hívásotokra vár, hogy azt mondhassa: "Itt vagyok". Ha keresitek Őt, így szól: azt akarom, hogy megtaláljatok. Erejét, kegyelmét és igazságosságát azok az alázatosak nyerik el, akik teljes szívből keresik Őt.