A földi történelem minden idejében voltak Istennek emberei, akik meg tudták ragadni a kínálkozó alkalmakat. Nekik mondta az Úr: "Ti vagytok az Én tanúim." Mindig voltak istenfélő emberek, akik a fénysugarakat, melyek útjukat megvilágították, készségesen megragadták, és Isten Igéjét szólták embertársaiknak. Énokh, Noé, Mózes, Dániel és a sok pátriárka és próféta mind az igazság prédikátora volt. Nem voltak csalhatatlanok, hanem gyenge, tévelygő emberek, azonban az Úr munkálkodott általuk, mivel odaszentelték magukat az Ő szolgálatára.

Krisztus, mint az egyház igazi feje, mennybemenetele óta kiválasztott követei által végzi munkáját a Földön. Rajtuk keresztül beszél az emberekhez és tölti be szükségleteiket. Akik Istentől elhívattak, hogy szóval és tettel dolgozzanak gyülekezetének felépítésén, azok feladata igen felelősségteljes. Krisztus helyett kell férfiakat és nőket arra kérniük, hogy béküljenek meg Istennel; olyan feladat ez, amelyet csak úgy teljesíthetnek, ha felülről kapnak bölcsességet és erőt.

Isten szolgáit a hét csillag jelképezi, akik felett Ő, aki az Első és Utolsó, különös gondviselést és oltalmat gyakorol. Az előnyös befolyások - melyeknek bőséggel jelen kell lenniük az egyházban - szorosan kapcsolatban állnak Isten szolgáival, akik Krisztus szeretetét hivatottak képviselni. A menny csillagai Isten hatalma alatt állnak, Tőle nyerik a világosságot, Ő vezérli és határozza meg mozgási lehetőségüket, ha nem így tenne, lehullanának. Így van ez szolgái esetében is. Ők csupán eszközök kezében, és mindaz a jó, amit véghezvisznek, az Ő erejéből történik.

Krisztus dicsőségére szolgál, hogy a Szentlélek működése által szolgáit nagyobb áldássá teszi a gyülekezet számára, mint amilyenek a csillagok a világ számára. Az Üdvözítő az ő erejük. Ha úgy néznek Rá, ahogyan Ő nézett Atyjára, akkor az Ő dolgait végzik majd. Amilyen mértékben Istenre bízzák magukat, akként részesíti majd őket dicsőségében, hogy azt visszatükrözzék a világnak.

Krisztus szolgái a gondviselésükre bízott emberek lelki őrei. Munkálkodásuk hasonlít az őrök munkájára. A régmúlt időkben őröket állítottak a városfalakra, akik a jó kilátóhelyekről látták a védelemre szoruló helyeket és figyelmeztették az embereket, amikor ellenség közeledett. Kötelességteljesítésüktől függött a város biztonsága. Meghatározott időközönként hangos kiáltással kellett szólítaniuk egymást, hogy megbizonyosodjanak arról; mindannyian ébren vannak és senkinek semmi baja nem történt. Bátorító vagy intő kiáltás hangzott egyiktől a másikig, és mindenki megismételte azt, amíg a jelzés körbejárt az egész városban.

Isten minden szolgájára vonatkozik az Úr Igéje: "Embernek fia! Őrállóul adtalak téged Izráel házának, hogy ha szót hallasz számból, intsd meg őket az én nevemben. Ha ezt mondom a hitetlennek: Halálnak halálával halsz meg, és te őt meg nem inted és nem szólsz, hogy visszatérítsd a hitetlent gonosz útjáról, hogy éljen: az a gonosztevő az ő vétke miatt hal meg, de vérét a te kezedből kívánom meg. De ha megintetted a hitetlent... megmentetted a te lelkedet." (Ezék. 3:17-19)

A próféta szavai azt a komoly felelősséget fejezik ki, mely a gyülekezet őrállóin, Isten titkainak sáfárain nyugszik. Álljanak a Sion falain őrökként, hallassák az intő szózatot, amikor közeledik az ellenség. Ha valamilyen okból lelki látásuk annyira meggyengül, hogy nem képesek felismerni a veszélyt és ha mulasztásuk következtében - mert nem adtak intést - a nép elpusztulna, úgy Isten az ő kezükből kéri számon az elveszettek lelkét.

A Sion falain álló őrök kiváltsága, hogy oly közel állhatnak Istenhez és Lelke befolyása iránt annyira érzékennyé válhatnak, hogy Isten rajtuk keresztül munkálkodhat. Így figyelmeztetik a bűnösöket a veszélyre, és ugyanakkor feltárják előttük a menekülés útját. Isten választottai ők, akiket a Megváltó megszentelő vére által pecsételt el, hogy férfiakat és nőket mentsenek meg a fenyegető pusztulástól. Intsék hűségesen embertársaikat az törvényáthágások következményeire, és őrizzék ugyanolyan hűségesen a gyülekezet jólétét is. Éberségüknek sohasem szabad ellankadnia. Munkájuk megkívánja egész teljesítőképességük latba vetését. Kürthanghoz hasonlóan hallassák hangjukat, de sohasem szabad érthetetlen vagy határozatlan hangot adniuk. Ne a jutalomért munkálkodjanak, hanem azért, mert nem cselekedhetnek másként, mivel felismerték, hogy jaj nekik, ha elmulasztják prédikálni az evangéliumot.

A prédikátor, aki Krisztus munkatársa, tudatában lesz mind hivatása szentségének, mind azoknak a fáradozásoknak és áldozatoknak, melyek szükségesek az eredmény eléréséhez. Nem törődik saját kényelmével és jólétével. Teljesen megfeledkezik önmagáról. Az elveszett juh keresése közben nem is ébred annak tudatára, hogy fáradt, fázik és éhes. Egyetlen cél lebeg csupán szemei előtt: megmenteni az elveszetteket.

Aki Immánuel véráztatta zászlaja alatt szolgál, annak gyakran kell olyasmire vállalkoznia, ami hősies erőfeszítést és türelmes kitartást igényel. Azonban a kereszt harcosa megingathatatlanul áll az ütközet harcvonalában. Ha az ellenség támadást indít ellene, segítségért fordul Erősségéhez, és amint az Úr elé tárja az Írás ígéreteit, elnyeri a szükséges erőt az előtte álló kötelesség teljesítéséhez. Tudja, hogy szüksége van a felülről jövő erőre. Az elnyert győzelmek nem csábítják önfelmagasztalásra, hanem arra indítják, hogy még sokkal inkább támaszkodjék a Mindenhatóra. Amennyiben az Ő hatalmára bízza magát, ez képesíti őt, hogy a megváltás üzenetét olyan erővel hirdesse, hogy az mások lelkében visszhangra találhasson.

Az Úr elküldi szolgáit, hogy hirdessék az élet igéit, nem pedig "a bölcselkedés és az üres csalás" szavait, sem "hamis nevű ismereteket", hanem az evangéliumot, amely "Isten hatalma, minden hívők üdvösségére". "Kérlek azért az Isten és Krisztus Jézus színe előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat az Ő eljövetelekor és az Ő országában. Hirdesd az igét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással. Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük; és az igazságtól elfordítják fülüket, de a mesékhez odafordulnak. De te józan légy mindenekben, szenvedj, az evangélista munkáját cselekedd, szolgálatodat teljesen betöltsd." (Kol. 2:8; Rm. 1:6; II. Tim. 4:1-5) Ez a megbízás körvonalazza minden prédikátor munkáját, amelyet csak Jézus Krisztus tanítványainak adott ígérete beteljesülése alapján tud elvégezni bárki: "Ímé, én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig." (Mt. 18:20)

Az evangélium prédikátorai Isten hírnökei embertársaik számára. Ne tévesszék szem elől küldetésüket és felelősségüket, mert ha elvesztik összeköttetésüket a mennyel, nagyobb veszélyben forognak más embereknél és erősebb lehet a rosszra ösztönző befolyásolásuk. Sátán állandóan figyeli őket és vár arra, hogy valamilyen gyengeség fejlődjön ki bennük, amelyen keresztül eredményesen megtámadhatja őket. Milyen nagy azután a diadala, ha eredményt ér el! Mert Krisztusnak egy vigyázatlan szolgája sok lélek megnyerésére ad alkalmat a nagy ellenségnek.

A hűséges prédikátor semmi olyat nem tesz, ami szent hivatását lealacsonyítja. Elővigyázatos lesz magaviseletében, és bölcs a tetteiben. Úgy fog munkálkodni, ahogyan Krisztus munkálkodott. Felhasználja minden erejét, hogy vigye az Üzenetet azoknak, akik még nem hallottak róla. Szívében nagy éhség él Krisztus igaz élete után. Rászorultságát felismerve komolyan könyörög erőért, amellyel rendelkeznie kell, mielőtt egyszerűségben, alázatosságban és igazságosságban bemutathatná azt az igazságot, amely Krisztusban van.

Isten szolgái nem részesülhetnek tiszteletben vagy elismerésben a világ részéről. Istvánt megkövezték, mert prédikálta a megfeszített Krisztust. Pált elfogták, megverték, megkövezték és végül megölték, mert hűséges hírnöke volt Istennek a pogányok között. János apostolt Páthmosz szigetére száműzték "az Isten beszédéért és Jézus Krisztus bizonyságtételéért". (Jel. 1:9) Ezek a példák bizonyítják a világ előtt Isten ígéreteinek bizonyos voltát, állandó jelenlétét és gondoskodó kegyelmét.

Isten ellenségeinek jövőjét nem világítja meg a dicsőséges halhatatlanság semmiféle reménye. A nagy hadvezér legyőz népeket és megreszketteti a fél világ hadseregeit, mégis csalódottan és száműzetésben hal meg. A filozófus, akinek gondolatai átjárják az egész világegyetemet és mindenütt Isten hatalmának megnyilatkozásait keresi, sokszor mégsem ismeri fel annak kezét e csodákban, aki mindezeket teremtette. "Az ember, még ha tisztességben van is, de nincs okossága: hasonlít a barmokhoz, amelyeket levágnak." (Zsolt. 49:21) Isten hithősei azonban olyan birtok örökösei, amely nagyobb értékkel bír minden földi kincsnél: olyan örökségük van, amely a lélek vágyait megelégíti. Esetleg ismeretlenek a világ előtt és nincs részük elismerésben, de a mennyei könyvekben mint mennyei polgárok vannak bejegyezve és magasztos fenség, örökös dicsőség lesz osztályrészük.

A legértékesebb munka, a legnemesebb fáradozás, amelyre ember vállalkozhat, hogy az Isten bárányához vezesse a bűnösöket. Az igazi prédikátorok munkatársai az Úrnak céljai kivitelezésében. Isten így szól hozzájuk: Menjetek, tanítsátok és prédikáljátok Krisztust! Oktassatok és neveljetek mindenkit, aki még nem ismeri kegyelmét, jóságát és irgalmasságát! Tanítsátok a népet! "Mimódon hívják azért segítségül azt, akiben nem hisznek? Mimódon hisznek pedig abban, aki felől nem hallottak? Mimódon hallanának pedig prédikáló nélkül?"

"Mily szépek a hegyeken az örömmondónak lábai, aki békességet hirdet, jót mond, szabadulást hirdet, aki ezt mondja Sionnak: Uralkodik a te Istened! Ujjongva énekeljetek mindnyájan, Jeruzsálem romjai, mert megvigasztalá az Úr népét, megváltá Jeruzsálemet. Feltűrte az Úr szent karját minden népek szemei előtt, hogy lássák a föld minden határai Istenünk szabadítását!" (Rm. 10:14; Ésa. 52:7, 9, 10)

Krisztus munkásai soha ne gondoljanak sikertelenségre munkájukban, még kevésbé beszéljenek róla. Az Úr Jézusban elegendő erő áll rendelkezésükre. Ő megelevenít bennünket. Adjuk át magunkat az Ő kezébe, hogy a világosság csatornái legyünk. Így eszközeink - bármely jó cselekedet végzésére - sohasem merülnek ki. Meríthetünk az Ő teljességéből és nyerhetünk abból a kegyelemből, amelynek nincs határa.